Mezei iringó
Mezei iringó | ||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
A mezei iringó tüskés levelei és fejecskeszerű virágzatai
| ||||||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||
Eryngium campestre L. | ||||||||||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||
a Eryngium campestre var. virens szinonimái:
| ||||||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Mezei iringó témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Mezei iringó témájú médiaállományokat és Mezei iringó témájú kategóriát. |
A mezei iringó (Eryngium campestre) az ernyősvirágzatúak (Apiales) rendjébe, ezen belül a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó faj. További magyar nevei: szamárkóró, ördögszekér, ördögkeringő, ördögnadrág, ördögrakolya, macskatövis, iringófű, szamártövis, szúnyogtövis.
Előfordulása
[szerkesztés]A mezei iringó elterjedési területe Közép- és Dél-Európa, nyugaton Észak-Németországig, Franciaországig és Dél-Angliáig. De megtalálható Szíriában, Törökországban, a Kaukázusban és Afrika északi részén is, Marokkótól Egyiptomig.
Változata
[szerkesztés]- Eryngium campestre var. virens (Link) Weins
Megjelenése
[szerkesztés]A mezei iringó tüskés levelei és fejecskeszerű virágzatai miatt bogáncshoz hasonlít. A 20–60, néha 100 centiméter magas, merev, dúsan ágas, évelő növény néhány társával együtt valóban eltér a szokásos zellerféléktől. A hajtások világos szürkés- vagy sárgászöld színűek. Az első levelek tagolatlanok, a többiek tenyeresen kétszer tövig szeldeltek, a szeletek a levélgerincen szélesen lefutnak, szélük tüskésen fogas. Az alsó levelek nyelesek, a felsők szárnyölelők. A tömött, gömbölyded, fehéres-zöld ernyővirágzatokat ugyancsak tüskés, merev, szálas, lándzsás gallérlevelek veszik körül. A termést fehér, hártyás pikkelyek borítják.
Életmódja
[szerkesztés]A mezei iringó száraz gyepekben, legelőkön, homok- és löszpusztákon nő, száraz, laza, meleg, meszes talajokon.
A virágzási ideje júliustól szeptember végéig tart. Ősszel az egész növény leszakad a tövéről, és a széltől hajtva mint „ördögszekér” terjed tova. Ironikus értelmű német nevét („férfihűség”) is ide-oda sodródó-guruló terméses hajtásegyüttesei sugallták. „Futóbogáncsnak” is nevezik. A száraz termőhelyekhez való alkalmazkodásra vallanak gyökerei, amelyek két méter mélyre lehatolnak, valamint a bőrnemű levelek.
Népies neve: ballangó.[1]
Szaponintartalma miatt gyógynövényként használják.
Képek
[szerkesztés]-
A
-
növény
-
természetes
-
élőhelyén
-
virágzatai
-
levelei
-
és termései
-
Rajzok a növényről
-
Termései és magjai a toulouse-i múzeumban
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Kálnási Árpád. Debreceni cívis szótár (2005). ISBN 963 472 875 8
Források
[szerkesztés]- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
- http://www.theplantlist.org/tpl/record/kew-2799168
- USDA, ARS, National Genetic Resources Program. Eryngium campestre in the Germplasm Resources Information Network (GRIN), US Department of Agriculture Agricultural Research Service. Accessed on 07-Oct-06.