Ugrás a tartalomhoz

Majláth Béla

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Majláth Béla
Született1831. június 18.
Andrásfalva
Elhunyt1900. március 23. (68 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaPongrácz Anna (1839–1914)
Foglalkozásatörténész, régész, bibliográfus, könyvtáros
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (28-15-23)[1]
Az Országos Széchényi Könyvtár őre (igazgatója)
Hivatali idő
1879 1893
ElődFraknói Vilmos
UtódSzinnyei József
A Wikimédia Commons tartalmaz Majláth Béla témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Székhelyi Majláth Béla (Andrásfalva, 1831. június 18.Budapest, 1900. március 23.) történész, régész, bibliográfus, Liptó vármegye alispánja, az Országos Széchényi Könyvtár őre (igazgatója), a Magyar Tudományos Akadémia tagja, az 1848-as szabadságharc honvéd hadnagya.[2]

Életútja

[szerkesztés]

Ifjúkora

[szerkesztés]

A székhelyi Majláth család köznemesi ágának a sarja. Édesapja székhelyi Majláth Sándor, birtokos, édesanyja szentmiklósi és óvári Pongrácz Friderika (18101890) volt.[3] Gimnáziumi tanulmányait Miskolcon végezte a minoritáknál.

Temesváron jogot hallgatott, amikor kitört a forradalom. Családjával Pestre menekült, majd a 113. honvédzászlóalj önkéntese lett. Tizenhét csatát harcolt végig, 1849 júniusában hadnaggyá léptették elő. Szeptember elején letartóztatták. Temesvári börtönéből november végén megszökött; 1850 folyamán Hont, Nógrád, Heves és Pest vármegyében bujkált. 1851–1852-ben nagyapja andrásfalvai házában tartózkodott.

1853-tól mérnöki tudományokat hallgatott Pesten, de tanulmányait nagyapja halála miatt nem fejezte be. 1861-ig Andrásfalván gazdálkodott, verseket írt, és megtanult franciául, németül, angolul, olaszul és a hazai szláv nyelveken.

Feleségül vette az édesanyja családjából való szentmiklósi és óvári Pongrácz Annát (18391914).[4]

Közéleti pályafutása

[szerkesztés]

1860-ban Liptó vármegye másodfőjegyzője lett. Társalgási, honvéd- és gazdasági egyleteket alapított. 1861-ben letette hivatalát, és 1867-ig ismét gazdálkodással foglalkozott. Ekkor megyei főjegyzővé, 1875-ben alispánná választották. Miután 1877-ben megbuktatták, két évre visszavonult. 1879 és 1893 között az Országos Széchényi Könyvtár őreként tevékenykedett.

1880 májusában a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. A Magyar Történelmi Társulat, a Magyar Földrajzi Társaság, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság és az Országos Régészeti és Embertani Társulat, valamint a bécsi és a német embertani társulat választmányi tagja volt. 1874 és 1881 között a Magyarországi Kárpát-egyesület választmányi tagja, 1877-től 1880-ig alelnöke, 1877-től liptószentmiklósi képviselője volt. Téry Ödön társaként részt vett az egyesület budapesti osztályának 1880-as létrehozásában.

1893-ban nyugalomba vonult.

Új síremlékét 2010 tavaszára emeltette a Fiumei Úti Sírkertben a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság.[5]

Munkássága

[szerkesztés]

A Magyar Könyvszemlében jelentek meg bibliográfiai dolgozatai, a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtáráról készített éves jelentései, valamint a Szabó Károly-féle Régi magyar könyvtárhoz tartozó könyvészeti kiegészítései. Kiadta Széchenyi István leveleit és a szőnyi béke okmánytárát. Önálló monográfiát szentelt egyik őse, Majláth István erdélyi vajda működésének.

Turisztikai tárgyú és Liptó vármegyét ismertető írásai a Magyarországi Kárpát-egyesület évkönyveiben láttak napvilágot.

Emlékezete

[szerkesztés]

A Poprádi-tó mellett két menedékház viseli nevét.

Főbb művei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]