Ugrás a tartalomhoz

Lovrečica

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lovrečica
A plébániatemplom harangtornya
A plébániatemplom harangtornya
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeIsztria
KözségUmag
Jogállásfalu
PolgármesterVili Bassanese
Irányítószám52470
Körzethívószám( 385) 052
Népesség
Teljes népesség123 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
IdőzónaCET, UTC 1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 22′ 59″, k. h. 13° 32′ 13″45.383000°N 13.537000°EKoordináták: é. sz. 45° 22′ 59″, k. h. 13° 32′ 13″45.383000°N 13.537000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Lovrečica témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Lovrečica (olaszul: San Lorenzo) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Umaghoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Az Isztria északnyugati részén, Umagtól 6 km-re délre a tengerparton, az azonos nevű földfok közelében a Slanik-öböl északi partján, az Umag-Novigrad út mellett fekszik.

Története

[szerkesztés]

Területén már az ókorban éltek emberek. Ezt bizonyítják az itt található római villamaradványok, feliratos kőtöredékek és sírkőlapok. Első írásos említése 1029-ben történt abban az oklevélben, melyben az aquileiai pátriárka a terület hűbérbirtokát átengedi a novigradi püspöknek. A világi ellenőrzést a 16. századtól az umagi elöljárók gyakorolták. Szent Lőrinc tiszteletére szentelt plébániatemplomát 1580-ban említi először az egyházi vizitáció, amikor még temető volt körülötte. A háborúkban és járványokban elpusztult lakosság helyére a 17. században a török elől menekülő dalmáciai horvát földművesekkel telepítették be. 1797-ben a napóleoni háborúk következtében megszűnt a Velencei Köztársaság és az Isztriával együtt a település is Habsburg uralom alá került. 1805-ben Napóleon a francia fennhatóság alatt álló Illír provincia részévé tette. Napóleon bukása után 1813-ban az egész Isztriával együtt ismét a Habsburg birodalom részévé vált és maradt 1918-ig. 1857-ben 639, 1910-ben 194 lakosa volt.

Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. 1943-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A második világháború után a párizsi békeszerződés értelmében Jugoszlávia része lett, de 1954-ig különleges igazgatási területként átmenetileg a Trieszti B zónához tartozott és csak ezután lépett érvénybe a jugoszláv polgári közigazgatás. A település Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben 175 lakosa volt. Lakói főként a turizmussal és vendéglátással foglalkoznak, de sokan foglalkoznak mezőgazdasággal is.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szent Lőrinc tiszteletére szentelt plébániatemplomát 1580-ban az egyházlátogatáskor említik először, pontos építési ideje nem ismert. A templomot 1879-ben átépítették, 1894-ben bővítették, 1931-ben megújították. Egyhajós épület egyenes szentélyzáródással, a hajót a szentélytől diadalív választja el. Különálló 25 méter magas harangtornyát 1893-ban építették a régi helyére. Keresztelőmedencéje 1712-ben, orgonája 1733-ban készült. Értékesek még táblaképe és a szentek szobrai is.
  • Lovrečicától nem messze a Sv. Ivan Kornetski-öbölben ókori kikötő és egy a 11. század végén lerombolt kora középkori vár maradványait tárták fel egy torony fennmaradt részével. Az öböl déli részén található a Punta Finida-félsziget egy történelem előtti település maradványaival. A 12. – 13. században épített Szent János templom egyhajós épület, belső négyszögletes apszissal. 1882-ben átépítették.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
639 683 171 252 227 194 1107 1179 219 175 210 170 253 324 154 175

A Miro Vitorlás- és Windszörf Iskola jolle, vitorlás, széllovas, kajak és SUP oktatást és bérlési lehetőséget biztosít.

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]