Lijeva Martinska Ves
| Lijeva Martinska Ves | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Martinska Ves |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44201 |
| Körzethívószám | ( 385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 419 fő (2011)[1] /- |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 96 m |
| Időzóna | CET, UTC 1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 35′ 19″, k. h. 16° 22′ 13″45.588598°N 16.370361°EKoordináták: é. sz. 45° 35′ 19″, k. h. 16° 22′ 13″45.588598°N 16.370361°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Lijeva Martinska Ves falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Martinska Ves községhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Sziszek városától légvonalban 11, közúton 13 km-re északra, a Száva bal partján fekszik. Martinska Ves balparti részét Lijeva Martinska Vesnek, a jobbparti részt Desna Martinska Vesnek nevezik.
Története
[szerkesztés]Martinska Ves a Felső-Szávamente egyik legrégibb települése. Az első település valószínűleg a Száva bal partján jött létre, majd később a jobb partra is terjeszkedett. A monoszlói birtokhoz tartozott, amelyet III. Béla király a harcokban szerzett érdemeiért a 12. században Makár ispán apjának adományozott. A 14. század elején a Monoszlói Csupor nemzetségé lett, akik egészen 1492-ig a család kihalásáig birtokolták. A települést és plébániáját 1334-ben „ecclesia beati Martini ex ista parte fluvius Zave” néven említik először.[2] 1493-ban II. Ulászló király Erdődi Bakócz Tamásnak adta. Lakói a mezőgazdaság mellett állattartással, vadászattal, halászattal foglalkoztak. 1773-ban az első katonai felmérés térképén a folyó két partján fekvő település „Dorf Martinska Vesz” néven szerepel.
A közigazgatási reformmal 1869-ben Zágráb vármegye Sziszeki járásának keretében megalakult Martinska Ves község. A bal parti településnek 1857-ben 558, 1900-ban 616 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború sok emberi és anyagi áldozatot követelt. A háború után enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. 2011-ben 419 lakosa volt.
Népesség
[szerkesztés]| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 558 | 574 | 600 | 631 | 676 | 0 | 0 | 633 | 648 | 636 | 612 | 572 | 520 | 455 | 419 | |
(1910-ben és 1921-ben lakosságát Desna Martinska Veshez számították.)
Nevezetességei
[szerkesztés]A község legjelentősebb szimbóluma a Martinska Ves-híd, mely a település két részét elválasztó Száva felett ível át. A hidat 2002-ben építették, hosszúsága 165 méter. Jellegzetessége, hogy függőhíd, amely a harmadik Horvátországban, de az egyetlen, amelyen forgalom bonyolódik. Egyben az egyetlen híd, amely a két nagyváros, Zágráb és Sziszek között a Száván átível.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2017. november 3.)
- ↑ Georg Heller: Comitatus Zagrabiensis. Die historisches Ortsnamen von Ungarn München, 1980 (németül)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]- Martinska Ves község hivatalos oldala (horvátul)
- Martinska Ves község rendezése terve (horvátul)
- Martinska Ves község nevezetességei (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
