Lhamo La-co
| Lhamo La-co (ལྷ་མོའི་བླ་མཚོ།) | |
 | |
| A szent tó látványának rajza | |
| Ország(ok) | Tibet (Kína) |
| Vízgyűjtő terület | 6,0 km2 |
| Hosszúság | 1,0 km |
| Szélesség | 0,20 km |
| Felszíni terület | 2 km2 |
| Tszf. magasság | 5300 m |
| Elhelyezkedése | |
 Lhamo La-co
Pozíció Kína térképén
| |
 é. sz. 29° 31′, k. h. 92° 44′29.516667°N 92.733333°EKoordináták: é. sz. 29° 31′, k. h. 92° 44′29.516667°N 92.733333°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lhamo La-co témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Lhamo La-co vagy Lhamo Laco (tibeti: ལྷ་མོའི་བླ་མཚོ།, wylie: Lha mo bla mtszho) egy kis, ovális alakú tó, amelyhez magas rangú tibeti szerzetesek szoktak ellátogatni a gelug szektától, hogy a dalai láma reinkarnációjával kapcsolatos látomásra tegyenek szert. A Tibet egyik legszentebb tavaként tisztelt helyre más zarándokok is előszeretettel látogatnak el.[1]
„Istennő életlelke tóként” is nevezik, Palden Lhamo, Tibet legfőbb női védelmezője után.[2] További elnevezései: Co Lhamo (mTsho Lha mo), Csokhorgyelgi Namco (Csos 'khor rgyal gyi gnam mtszho), Makzorma (dmag zor ma) és régi térképeken Csolamo.[3]
Palden Lhamo és a Lhamo La-co
[szerkesztés]
Úgy tartják, hogy Palden Lhamo, a Lhamo La-co női védőszelleme az 1. dalai láma (Gedun Trupa) egyik látomásában megígérte, hogy védeni fogja a dalai lámák reinkarnációs vonalát. A 2. dalai láma (Gedun Gyaco) formálissá tette ezt a rendszert, amely után a régensek és más szerzetesek a tóhoz mentek, hogy ott meditáció közbeni látomás révén segítségre leljenek az új reinkarnáció megtalálásához.[4]
Palden Lhamo egyik különleges megjelenési formája a Dzsemo Makszoma (tibeti: rgyal mo dmag zor ma, "a győzedelmes királynő, aki visszafordítja az ellenségeket"). Úgy is szoktak utalni rá, hogy „Palden Lhamo Kálidéva”, amely azt jelenti, hogy ő Káli istennő, azaz Síva saktijának emanációja (testet öltése).[5] Dzsemo Makszoma, azaz Macsik Pellha Sivé Nyamcsen (wylie: Ma gcsig dPal lha Csi ba'i Nyamsz csan), Palden Lhamo egy rendkívül békés alakja.[5]
A Csokorgyel kolostortól délre fekvő hegy, a Sridévi, Palden Lhamo „kék” rezidenciája, amelyen szintén található egy „légbeetetési” helyszín, ahol a halott hívőket madarakkal szoktak rituálisan megetetni.[5] A kolostor eredetileg háromszög alakú volt, hogy szimbolikusan tükrözze a közeli három folyó összefolyását és a körülötte fekvő három hegyet.[5]
1935-ben ennél a tónál volt tiszta látomása Reting rinpocsének, a dalai láma régensének. Három tibeti írásjelet látott és egy kolostort jáde-zöld és arany tetővel, illetve egy házat türkiz tetőcserepekkel. Ez vezetett a jelenlegi dalai láma felfedezéséhez.[6][7][8]
Földrajzi fekvése
[szerkesztés]A Lhamo La-co a Lhoka tartományban található, Lhászától délnyugatra, a gelug Csokorgyel kolostortól kb négy órás gyalogútra.[9] A mintegy 5300 tengerszint feletti magasságban fekvő tó területe hozzávetőleg 2 km2.[1][10][11]
A Csokorgyel kolostor kb. 115 km-re van északkeletre Cetang várostól (Tibet negyedik legnagyobb települése) és 160 km-re van délkeletre Lhászától, a tengerszint felett 4500 méteres magasságon.[6][11] A kolostorba vezető régi utat kikövezték, hogy az idősebb szerzetesek is könnyebben eljuthassanak a tóhoz. Félúton található egy gyémánt alakú tó, amelyet egy gleccser táplál. A tóra néző hágó csúcsához közeli szirten építettek egy trónt („sökde”) a dalai lámának. Manapság selyemsálak (hadak) lepik be.[12]
Sok zarándok érkezik a tóhoz annak a reményében, hogy ha három napig nem szólalnak meg és koplalnak, akkor a tó vízének a tükrében megpillanthatják a saját jövőjüket.[1] Korábban állt egy Dzsemo Makszomának épített templom a tó keleti végén, melynek helyét ma már csak imazászlók jelölik.[12][5]
A tó körül zarándok-körút („kora”) is vezet.[12]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c "Lhamo Latso Lake". [2016. augusztus 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 12.)
- ↑ Dowman, Keith. (1988). The Power-Places of Central Tibet: The Pilgrim's Guide, pp. 255, 259. Routledge & Kegan Paul Ltd., London. ISBN 0-7102-1370-0
- ↑ Dowman, Keith. (1988). The Power-Places of Central Tibet: The Pilgrim's Guide, p. 303. Routledge & Kegan Paul Ltd., London. ISBN 0-7102-1370-0
- ↑ The story of Tibet : conversations with the Dalai Lama, 1st, New York: Grove Press (2006. november 25.). ISBN 978-0-8021-1827-1
- ↑ a b c d e The power-places of Central Tibet : the pilgrim's guide. London: Routledge & Kegan Paul (1988. november 25.). ISBN 0-7102-1370-0, pp. 78, 260, 344.
- ↑ a b Laird, Thomas (2006). The Story of Tibet: Conversations with the Dalai Lama, 139. o. Grove Press, N.Y. ISBN 978-0-8021-1827-1.
- ↑ Norbu, Thubten Jigme and Turnbull, Colin M. (1968). Tibet: An account of the history, the religion and the people of Tibet, 228-230. o. Reprint: Touchstone Books. New York. ISBN 0-671-20559-5, 311. o.
- ↑ Hilton, Isabel. (1999). The Search for the Panchen Lama. Viking Books. Reprint: Penguin Books. (2000), 42. o. ISBN 0-14-024670-3.
- ↑ Tibet handbook : [with Bhutan : the travel guide], 2nd, Bath: Footprint Handbooks (1999. november 25.). ISBN 978-1-900949-33-0
- ↑ Laird, Thomas (2006). The Story of Tibet: Conversations with the Dalai Lama, 263-266. o. Grove Press, N.Y. ISBN 978-0-8021-1827-1.
- ↑ a b Mayhew, Bradley and Kohn, Michael. (2005) Tibet. 6. kiadás, 158-159. o. ISBN 1-74059-523-8.
- ↑ a b c Mayhew, Bradley and Kohn, Michael. (2005) Tibet. 6. kiadás, 159. o. ISBN 1-74059-523-8.
További információk
[szerkesztés]