Lexikai szó

A lexikai szó olyan nyelvi alakzat, melynek jelentése nem vezethető le alkotóelemeinek jelentéséből (azaz nem kompozicionális). A szerkezetileg tovább nem bontható elemek mind lexikai szavak. (Ez a meghatározás azt is lehetővé teszi, hogy akár affixumokat is lexikai szavaknak tekintsünk, ám ez nem szokás.)

Bármilyen szerkezetű összetett nyelvi elem egyaránt lehet kompozicionális vagy nem kompozicionális (időnként a homonim szerkezetek is):

• összetett szó:

vasrúd 'vasból készült rúd' – kompozicionális, nem lexikai szó;

vasút 'közlekedési eszközrendszer' – nem kompozicionális, lexikai szó

• képzett szó:

franciázik 'franciát tanul' – kompozicionális (vö. angolozik, németezik stb.), nem lexikai szó

franciázik 'orális szexszel van elfoglalva' – nem kompozicionális, lexikai szó

• jelzős szerkezet:

meleg hely 'ahol magas a hőmérséklet' – kompozicionális, nem lexikai szó

meleg helyzet 'veszélyes szituáció' – nem kompozicionális, lexikai szó

• egész mondat:

Veri a szomszéd a feleségét – kompozicionális, nem lexikai szó

Veri az ördög a feleségét 'esik az eső és süt a nap' – nem kompozicionális, lexikai szó

Lásd még

• szó
• fonológiai szó
• morfológiai szó
• szintaktikai szó

Irodalom

• É. Kiss Katalin – Kiefer Ferenc – Siptár Péter: Új magyar nyelvtan. Osiris, Budapest, 1998. 189.
• Strukturális magyar nyelvtan 3. Morfológia Szerk. Kiefer Ferenc. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2000. 78.