Lepavinai ortodox monostor

Lepavinai ortodox monostor
A lepavinai monostor Legszentebb Istenanya-temploma
Vallás	ortodox kereszténység
Egyházmegye	Pakráci ortodox püspökség
Építési adatok
Építése	1753.
Stílus	barokk
Felszentelés	1753. március 25.
Felszentelő	Arsenije Teofanović püspök
Védettség	műemlék
Alapadatok
Építőanyag	tégla
Elérhetőség
Település	Lepavina
Elhelyezkedése
Lepavinai ortodox monostor Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 46° 05′ 28″, k. h. 16° 40′ 38″46.091111111111, 16.677222222222
A Wikimédia Commons tartalmaz Lepavinai ortodox monostor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Lepavinai ortodox monostor Horvátországban, a Kapronca-Kőrös megyei Lepavina település ortodox kolostora, mely nagy jelentőséggel bír a drávamenti ortodoxia történetében. Alapítása az ortodox lakosságnak a Drávamentére történő bevándorlásával kapcsolatos.

Fekvése

A monostor épületegyüttese Lepovina falutól mintegy 1 km-re délre, erdőktől körülvéve található.

Története

A mai Podravina területén már a 15. századtól található ortodox lakosság. Ortodoxok Szlavónia területén elsőként Cillei Ulrik gróf szolgálatában telepedtek meg elsőként. A gróf 1434-ben vette feleségül Katalint, Brankovics György szerb despota lányát. Kíséretében ortodox papok mellett katonák is voltak, akik Kis- és Nagykemlék, Kapronca, Rakovec és Medvevár őrségét látták el.Az ortodox lakosság Cillei 1456-os meggyilkolása után is itt maradt. Kiskemlék vára Stjepan Vukčić Kosača humi fejedelem fiának birtoka volt, Balša nevű unokája pedig egy ideig itt is élt. A Kosača család egészen 1533-ig birtokolta Kiskemléket. Mindazonáltal az ortodoxok nagy része csak a 16. században telepedett itt meg. A 16. század végén Kapronca, Kőrös, Ivanics és Csázma környékén telepedtek meg nagyobb csoportjaik és ekkor Kőrösre ortodox püspök is érkezett velük. Az ortodoxok felajánlották szolgálataikat a Habsburgoknak és a délvidéki katonai védelem fontos részévé váltak.

Az ortodoxok letelepedéséhez kapcsolódik a lepavinai monostor alapítása is. A monostort a török előli menedékhelyül 1550-ben a Hercegovinából származó Jefrem Vukadinović, hilandari szerzetes kezdte építeni, aki a törökök által megszállt területekről érkezett szerzeteseket gyűjtött maga köré. A kolostor króniája az 1555-ös évet jelöli meg kezdetként. 1557. augusztusában a török katonaság, valamint Stupčanica, Pakrac és Bijela települések iszlám hitre tért lakói Zarep-Aga Ali vezetésével felgyújtották a monostor épületeit, hat szerzetest magukkal hurcoltak, majd megöltek. Ezután a monostor helye sokáig puszta volt és csak 1638 körül építették újjá, amikor Ferdinánd király engedélyével rmanji kolostorból Kirill apát vezetésével érkezett szerzeteseket telepítettek itt le. Egy részük a lepavinai kolostorban, másik részük a marcsai kolostorban telepedett le. A szerzetesek értékes kéziratokat és az istentisztelet szempontjából fontos egyéb értékeket hoztak magukkal. Arról, hogy Lepavinán és Marcsán szerzetesek sokasága élt számos kézírásos és nyomtatott könyv tanúskodik, melyeket részben Lepavinán, részben a környező falvak templomaiban őriztek egészen a 20. század elejéig. Ekkor ezeket a pakráci püspöki könyvtárnak adták át. Ezek közül a könyvek közül a legjelentősebbek a két pergamenen lévő négy evangélium a 13. és 14. századtól, valamint az 1392-ből származó prédikációk gyűjteménye 1621-ből, görögből fordítva a rmanji kolostor részére és egy 1657-ben Kirill Nikšić által írt, a lepavinai kolostorban őrzött zsoltáros könyv.

1642 júniusában a kegyúr Johannes Galler báró megerősítette a monostor tulajdonjogait azokra a birtokokra, melyeket Branjska és Sesvete lakói adományoztak a számára. Hasonlóan tettek később a többi birtokosok is. Ezután a közösség élete biztonságosabb lett. 1666-ban azonban kiéleződtek az ellentétek a szerbek és varasdi határőrvidék horvát hatóságai között, akik azt szerették volna, ha a szerbek integrálódnak a görögkatolikus egyházba. A szerbek kiváltságaikra hivatkozva ellenálltak és összetűztek az Osmokruhović körösi bíró vezette horvátokkal. 1672-ben megtorlásul a monostor szerzeteseit a Gmirje monostor lakóival együtt összesen 14 embert gályarabságra ítéltek és Máltára küldtek. 1692 végén és 1693 elején a monostorban tartózkodott Csernojevics Arzén pátriárka a szerb ortodox egyház feje. Innen látogatta meg a környező ortodox települések híveit. 1715. november 24-én a templom küszöbén lőtték agyon Kodratot a monostor vezetőjét. Miután Marcsa ortodox kolostora a görögkatolikusok kezére került Lepavina lett a vidék szerb ortodox egyházának központja. 1734-ben az ortodox híveknek sikerült elérni, hogy saját püspököt válasszanak Lepavina ortodox püspöki székhely lett. Később mivel Lepavina az ortodox területek szélén feküdt a székhelyet áttették Severinbe és a püspökséget lepavina-severini eparchátusnak nevezték. Az eparchátus első püspökét Simeont, miután Kaproncán vizsgálati fogságban elhunyt Lepavinán temették el.

A mai monostor épületét a 18. század közepén építették fel Nikola Popović, ortodox nevén Nikifor vezetésével. Az új, szerb-bizánci jegyekkel épített barokk templomot 1753. március 25-én szentelte fel Arsenije Teofanović Kostajnica és Zrinopolje püspöke. A második világháború időszaka különösen nehéz időszak volt a település életében. Rögtön a német megszállás után sokakat letartóztattak és koncentrációs táborba szállítottak. Joakim kolostorfőnököt megölték, a többi szerzetest Szerbiába deportálták. 1943. október 27-én a monostort bombatalálat érte, épületei majdnem teljesen megsemmisültek, a templom és a kollégium súlyosan megrongálódott. A monostor könyvtárának megmaradt részét a görögkatolikus egyház sajátította ki magának.

A háború után a monostor egyetlen lakója Simeon atya volt, aki elkezdte az újjáépítést. Jovan zágrábi és ljubljanai metropolita, aki 1977-ben került az itteni ortodox egyház élére nagy erőfeszítéseket tett, hogy az épületegyüttes újra a régi fényében ragyogjon. Az anyamonostorral Hilanderrel 1984-ben éledtek újra a kapcsolatok, akik Gavrilo atyát küldték ide, és aki később a monostor főnöke lett. A monostort végül az Egyházak Világtanácsa segítségével a württembergi és a stuttgarti evangélikus egyház támogatásával renoválták.

A monostor Legszentebb Istenanya tiszteletére szentelt ortodox temploma 1753-ban épült barokk stílusban. Legféltettebb kincse a Legszentebb Istenanya csodatevő ikonja, melyet a 16. század elején ismeretlen művész festett. Nem tudni, hogyan került a monostorba, de a hagyomány úgy tartja, hogy a szerzetesei közösség létrejöttekor már itt volt. A templom szerb korai barokk stílusban 1775-ben készített ikonosztáza a bombatámadás áldozata lett, csak három kép maradt meg belőle. Rajtuk kívül a monostor még Nemanja Szent Simeon, Szent Száva és Szűz Mária bemutatása a templomban 1647-ben Lepavinán festett ikonjait őrzi. Nagyon értékesek a kéziratok és a régi nyomtatott könyvek. Közülük legértékesebb a 13. és 14. századból származó két Tetraevangélium, az egyik szerb-raskai, a másik macedón szerkesztésű, gyönyörű iniciálékkal. Mivel Lepavinán iskola is működött, számos másolt könyvet is őriztek itt.

Források

• ↑ Lepavina: monah Vasilije: Istorija manastira. http://manastir-lepavina.org (Hozzáférés: 2021. április 28.)

• ↑ Grujic: Grujić, Radoslav: Najstarija srpska naselja po severnoj Hrvatskoj (do 1597.). Beograd: Glasnik Srpskog geografskog društva I. 2. 1912.  

• ↑ Grujic2: Grujić, Radoslav: Spomenica o srpskom pravoslavnom vladičanstvu pakračkom. Beograd: Muzej Srpske pravoslavne crkve. 1996.  

• ↑ Ivic: Ivić Aleksa: Marčanska episkopija od Simeona Vretanje do Gavrila Predojevića (1608. – 1642.). (hely nélkül): Brastvo. 1923.  

• ↑ Kasic: Kašić, Dušan: Srpski manastiri u Hrvatskoj i Slavoniji. Beograd: Muzej srpske pravoslavne crkve. 1996.  

• ↑ Krasic: Krasić, Vladimir: Manastir Lepavina. Újvidék: Letopis Matice Srpske. 1889.  

• ↑ Petric: Petrić, Hrvoje: Iz starije povijesti manastire Lepavina. Podravski zbornik, 45. sz. (2019) 15–27. o. Hozzáférés: 2021. április 28.

• ↑ Petric2: Petrić, Hrvoje: Koprivnica u 17. stoljeću. Okoliš, demografske, društvene i gospodarske promjene u pograničnom gradu. (hely nélkül): Meridijani. 2005.  

• ↑ Pilipovic: Pilipović, Radoslav: Manastir Rmanj. Banja Luka – Bosanski Petrovac: Eparhija bihaćko-petrovačka. 2008.