Lefolyástalan medence
A lefolyástalan medencék, vagy más néven belső lefolyású vízgyűjtő területek olyan zárt hidrológiai területek, amelyek megtartják a vizet és nincs kifolyásuk más vizekhez (folyó, tenger).
A vízgyűjtő területekről a víz általában kifolyik, és végül a világóceánba jut. A lefolyástalan medencékből a víz csak párolgás vagy szivárgás formájában tud távozni. A lefolyástalan medencékben kialakuló tavak sok esetben sós vizűek.
A lefolyástalan tavak közé tartoznak a Föld legnagyobb tavai, például az Aral-tó vagy a Kaszpi-tenger.
Lefolyástalan tavak
[szerkesztés]A lefolyástalan tavak rendszerint távol vannak az óceánoktól, vagy egy nagy vízválasztó hegység szigeteli el őket a világtengertől. A víz nem tud kifolyni a tengerbe, összegyűlik egy mély ponton, nem ritka különböző ásványi sók magas koncentrációja. Idővel átalakulhat sós tóvá az erózió és a párolgás miatt.[1]
A lefolyástalan tavak jóval érzékenyebbek a környezeti szennyezésekre, mint kifolyással rendelkező társaik, mivel az odakerülő szennyezések nem tudnak eltávozni a területről.
Előfordulás
[szerkesztés]A lefolyástalan területek bármelyik klímán előfordulhatnak, sivatagi területeken gyakoribbak. Az erózió vájhat egy vízelvezető utat az elzárt tó és a tenger közé, ha nagy mennyiségű esővíz duzzasztja a tavat; valószínűleg ez történt a Fekete-tenger esetében is, mielőtt kapcsolódott a Földközi tengerhez a Boszporuszon keresztül. Mivel nincs kifolyás, tisztulás, az ásványi sók, és más szennyező elemek is felgyűlhetnek a tavakban.[2] Ausztráliában a legmagasabb a lefolyástalan területek részaránya (21%), az Egyesült Államokban ez 5% körül van.[3]
A lefolyástalan medencék részesedése a Földön közel 18%. A legnagyobb ilyen területek Közép-Ázsiában találhatók. A lefolyástalan medencékben kialakulhat a sós altalaj, mely megkeményedik és alkalmas repülőterek kialakítására és más hasznosításra (például sebességi kísérletek, stb.).
Az emberi beavatkozások (gátak) is megváltoztathatják a lefolyástalan medencéket, és szennyezést okozhatnak. Alacsonyan fekvő területeken helyenként elzárt kis tavak keletkezhetnek (erre példa a Winnipeg-tó környéke).[4]
Képek
[szerkesztés]-
Kaszpi-tenger -
Nagy Sós-tó -
Titicaca-tó -
Eyre-tó
Ismertebb lefolyástalan medencék és tavak
[szerkesztés]Az Antarktiszon a nagy jégmentes területeken található néhány lefolyástalan tó:
Nyugat-, és közép-Ázsiában nagy lefolyástalan területek vannak. Itt több nagy kifolyás nélküli tó található.
- Kaszpi-tenger (Oroszország, Irán)
- Urmia-tó (Azerbajdzsán, Irán)
- Aral-tó (Kazahsztán)
- Balkas-tó (Kazahsztán)
- Lop-tó (Mongólia)
- Qaidam-medence (Kína)
- Sistan-medence (Afganisztán)
- Holt-tenger (Izrael, Jordánia)
- Sambhar-tó (India)
- Van-tó (Törökország)
- Sabkhat al-Jabbul-medence (Szíria)
- Birkat as-Samsz (Egyiptom)
A Szahara és a Kalahári területén kiterjedt lefolyástalan medencék találhatók.
- Csád-medence (Csád)
- Qattara-medence (Egyiptom)
- Chott Melrhir (Algéria)
- Chott el Djerid (Tunézia)
- Etosha-medence (Namíbia)
- Mweru Wantipa (Zambia)
- Afar-medence (Etiópia)
- Willcox Playa (Arizona)
- Tulare-tó ) (Kalifornia)
- Buena Vista-tó (Kalifornia)
- Ördög-tó (Észak-Dakota)
- Ördög-tó (Wisconsin)
- Crater-tó (Oregon
- Nagy-medence (az USA legnagyobb egybefüggő lefolyástalan területe, számos tóval és kisebb medencével, Nevada, Oregon és Utah államokban)[5]
Új-Mexikóban számos lefolyástalan medence van.
Észak-Dakotában is több kisebb lefolyástalan tó található.
Európában a viszonylag nedves éghajlat miatt kevesebb lefolyástalan tó van.
- Fertő (Ausztria, Magyarország)
- Trasemeno-tó (Olaszország)
- Velencei-tó (Magyarország)
- Preszpa-tó (Albánia, Görögország, Macedónia)
- Rahasane-tó (Írország)
- Laacher-tó (Németország)
- Titicaca-tó (Bolívia, Peru)
- Salar de Uyuni (Bolívia)
- Coipasa-tó (Bolívia)
- Poopó-tó (Bolívia)
- Carbón-laguna (Argentína)
- Valencia-tó (Venezuela)
- Salar de Atacama (Chile)
Korábbi lefolyástalan tavak
[szerkesztés]Ezek a tavak és medencék az évmilliók során áttörték az elszigeteltséget és kapcsolatuk lett az óceánokkal:
- Fekete-tenger
- Földközi-tenger (a Messinai sókrízis során)
- Tanganyika-tó (Burundi, Kongói Demokratikus Köztársaság, Tanzánia és Zambia)
- Lahontan-tó (Amerikai Egyesült Államok)
- Bonneville-tó (Amerikai Egyesült Államok)
- Chewaucan-tó(Amerikai Egyesült Államok)
- Az Ebro és a Duero medencéi (Spanyolország)
Irodalom
[szerkesztés]- Saline Lake Ecosystems of the World. (hely nélkül): Springer. 1986. ISBN 978-90-6193-535-3
- http://www.unep.or.jp/ietc/Publications/Short_Series/LakeReservoirs-2/10.asp Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
- http://www.unep.or.jp/ietc/publications/short_series/lakereservoirs-2/10.asp Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
- http://www.britannica.com/EBchecked/topic/187043/endorheic-system
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ↑ Archivált másolat. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 25.)
- ↑ dorheic Lakes: Waterbodies That Don't Flow to the Sea". United Nations Environment Programme. http://www.unep.or.jp/ietc/publications/short_series/lakereservoirs-2/10.asp Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben. Hozzáférés ideje: 2008-02-11
- ↑ Saline Lake Ecosystems of the World. Springer. 1986-04-30. ISBN 978-90-6193-535-3. https://books.google.com/?id=NOdvPFm6SyoC&pg=PA18&lpg=PA18&dq=endorheic. Hozzáférés ideje: 2007-07-31.
- ↑ Archivált másolat. [2012. október 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 25.)
- ↑ Houghton, Samuel G. (1994). A trace of desert waters: the Great Basin story. Reno: University of Nevada Press