Ugrás a tartalomhoz

Laki Kálmán

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laki Kálmán
Mellszobra Abádszalókon
Mellszobra Abádszalókon
Született1909. február 1.
Szolnok
Elhunyt1983. február 12. (74 évesen)
Falls Church
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozása
  • biokémikus
  • fiziológus
Tisztségeegyetemi tanár
IskoláiFerenc József Tudományegyetem (1929–1933)
KitüntetéseiKossuth-díj (1948)
SírhelyeDebreceni köztemető
A Wikimédia Commons tartalmaz Laki Kálmán témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Laki Kálmán vagy Koloman Laki (Szolnok, 1909. február 1.[1] – Falls Church, Virginia, 1983. február 12.) Kossuth-díjas biokémikus, fiziológus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Az 1948 után amerikai emigrációban élő tudós jelentős eredményeket ért el a véralvadás biokémiai, élettani mechanizmusának feltárásában. Lóránd László és az ő kutatásaihoz fűződik a véralvadékot képező fibrinháló stabilizálásáért felelős enzim, az ún. XIII-as faktor felfedezése.

Életútja

[szerkesztés]

Laki Kálmán törvényszéki börtönőr és Hagymási Mária fia. Középiskolai tanulmányait hadiárvaként végezte Szolnokon és Cegléden. 1929-től a szegedi Ferenc József Tudományegyetem orvostudományi karának hallgatója volt, amelyet 1933-ban végzett el. Ezt követően a természettudományi és matematikai karra iratkozott be, ahol 1935-ben vegyész-, 1936-ban pedig – az országban elsőként – biokémiai doktori oklevelet szerzett. Orvoshallgatóként már másodéves biokémiai vizsgáit követően Szent-Györgyi Albert szűkebb tanítványi körébe került, s mentora meghívására 1933-tól 1941-ig a szegedi egyetem orvosi vegytani intézetében dolgozott gyakornokként, majd tanársegédként. A Rockefeller Alapítvány ösztöndíjával 1938–1939-ben a Manchesteri Egyetem kémiai intézetében képezte tovább magát. 1941-ben magántanári képesítést szerzett „A molekulaszerkezet jelentősége a biokémiában” című tárgykörből. 1944-től a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orvostudományi karán oktatott adjunktusként, 1947-től pedig ismét a szegedi Szent-Györgyi-intézetben tanított biokémiát címzetes nyilvános rendkívüli tanári címmel.

1948-ban Nyugatra emigrált, s előbb az angliai Leedsi Egyetem vendégprofesszora volt, majd az Amerikai Egyesült Államokba távozott. 1949-től a bethesdai (Maryland) Nemzeti Egészségügyi Intézet (National Institutes of Health) tudományos munkatársaként tevékenykedett, 1963-tól pedig az intézet biokémiai kutatólaboratóriumát vezette. Emellett a Szent-Györgyi Albert által 1973-ban alapított Nemzeti Rákkutató Alapítvány (National Foundation for Cancer Research) bethesdai igazgatója is volt. Tudományos pályájával párhuzamosan a Párizsi Egyetemen és az erlangeni Frigyes Sándor Egyetemen is megfordult vendégprofesszorként. 1962-ben a Párizshoz közeli Gif-sur-Yvetteben, a Természetes Anyagok Kémiai Intézetében (Institut de chimie des substances naturelles), 1963-ban a Párizsi Egyetem fizikokémiai intézetében, emellett több alkalommal az izraeli rehovóti Weizmann Tudományos Intézetben folytatott kutatásokat.

Munkássága

[szerkesztés]

Tudományos pályájának és eredményeinek legjava az Amerikai Egyesült Államokhoz kötődik. Szegedi éveiben általános biokémiai, élettani problémákkal foglalkozott, nagy figyelmet szentelt az anyagcsere-folyamatokon belül a biológiai oxidációk molekuláris folyamatainak feltárására, de olyan kérdésekkel is behatóan foglalkozott, mint például a maleinsav hatása a sejtlégzésre.

Pályája későbbi szakaszában fő kutatási területe a véralvadás biokémiai, molekuláris biológiai, fiziológiai vizsgálata volt. Ennek során feltárta a véralvadás hátterében álló fibrinogén átalakulását, a fibrinképződés folyamatát és egy fehérjebontó enzim, a trombin hatásmechanizmusát a folyamatban. Megállapították, hogy a trombin felelős a vérlemezkék vázának összehúzódásáért. Kollégáival – főként a szintén emigráns Lóránd Lászlóval – közösen végzett kutatások során felfedezték a vér egy addig ismeretlen, s a véralvadás folyamatában fontos tényezőként leírt fehérjéjét (XIII-as faktor vagy Laki–Lóránd-faktor), amely a véralvadék fő szerkezeti anyaga, a fibrinháló stabilizálásáért felelős.

Az izomműködés molekuláris mechanizmusára vonatkozó kvantum-biokémiai vizsgálatok során – ugyancsak munkatársaival – felfedezték a tropomiozin-A izomfehérjét, és felismerték a fehérjékhez kötődő neutrális sók hatását a peptidláncok cisz-transz izomériára. További vizsgálataik során bebizonyították, hogy a szemikinonok egy szabad elektront tartalmaznak. Laki egyes kutatási eredményeivel hozzájárult a rákkutatáshoz is, így például behatóan vizsgálta a transzglutamináz enzimeknek a daganatfejlődésben és az áttétek kialakulásában játszott szerepét.

Hozzávetőlegesen másfél száz szakcikke mellett három tanulmánykötetet szerkesztett. Az óhazával való tudományos kapcsolatai az 1960-as évek közepétől felerősödtek, s több fiatal tudós számára ösztöndíjat és laboratóriumában kutatási lehetőséget biztosított.

Társasági tagságai és elismerései

[szerkesztés]

1946-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Külföldre távozásakor, 1948-ban tagságától megfosztották; akadémiai tagságát csak 1989-ben, posztumusz állították helyre. Élettani kutatási eredményei elismeréseként 1948-ban átvehette a Kossuth-díj ezüst fokozatát. 1976-ban a Debreceni Orvostudományi Egyetem díszdoktorává avatták.

Választott hazájában a New York-i Tudományos Akadémia, 1955-től pedig washingtoni Nemzeti Tudományos Akadémia tagja volt. 1973-ban elnyerte a Mitchell Alapítvány nagydíját.

Főbb művei

[szerkesztés]
  • Fibrinogen. Ed. by Koloman Laki. London: Arnold; New York: Dekker. 1968.  
  • Contractile proteins and muscle. Ed. by Koloman Laki. New York: Dekker. 1971.  
  • The biological role of the clot-stabilizing enzymes: Transglutaminase and factor XIII. Ed. by Koloman Laki. New York: New York Academy of Sciences. 1972.  

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
Commons:Category:Kálmán Laki
A Wikimédia Commons tartalmaz Laki Kálmán témájú médiaállományokat.
  • Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk. Darvas Pálné, Klement Tamás, Terjék József. Budapest: Akadémiai. 1988. 53. o. ISBN 963-05-4420-2  
  • Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 516–517. o. ISBN 963-85433-5-3
  • Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 745. o. ISBN 963-9257-04-4  
  • Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 52. o. ISBN 963-547-414-8  
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 771–772. o.