Lackfi István
| Lackfi István | |
| Született | 1340 ismeretlen |
| Elhunyt | 1397. február 22. Kőrös |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | nádor |
| Tisztsége |
|
| Halál oka | emberölés |
| Sírhelye | Magyarok Nagyasszonya-templom, Keszthely |
| A Magyar Királyság erdélyi vajdája | |
| Hivatali idő 1372 – 1376 | |
| Előd | Lackfi Imre |
| Utód | Losonci László |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lackfi István témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Csáktornyai és simontornyai Lackfi (II.) István (1340 – Kőrös (Horvátország), 1397. február 22.) főúr, székely ispán, horvát-dalmát bán, főlovászmester és ország nádora volt. Az Anjou-korban az ország egyik legnagyobb hatalommal bíró embere volt.
A család származása
[szerkesztés]A családnak nevet adó Kerekegyházi Lack,[1] a dunántúli Hermány nemzetség Arad és Csanád megyébe szakadt középbirtokos ágának a sarja volt. A Lackfi család a 14. században az ország legelőkelőbb és leggazdagabb családjai közé emelkedett és évtizedeken keresztül Erdély sorsának is irányító tényezői voltak.[mj 1]
Károly Róbert idejében a család tizenhat éven át viselte a székelyek ispánságának tisztét. Az erdélyi vajdaságot és a keleti vármegyék főispánságát is viselték a Lackfiak. A Dunántúlon is voltak jelentős birtokaik, amelyet Károly Róbert és Nagy Lajos király adományozott hűséges szolgálataiért a Lackfiaknak, így a csáktornyai, az osztrogi, a fejérkői,[2] a tátikai, a Rezi, a Simontornyai és a Döbröközi várakat és a hozzátartozó uradalmakat birtokolták hatalmuk csúcsán. Nagy Lajos uralkodásának 40 éve alatt mindig Lackfi volt a főlovászmester. Hatalmuk csúcspontján a Lackfi családnak 7 erős vár és mintegy 260 helység volt a birtokában.
A Lackfi család olyan hatalmi dominanciára tett szert, hogy maga Nagy Lajos király a család hatalmának ellensúlyozására a déli vármegyékben uralkodó Garai Miklóst nevezte ki macsói bánnak. A Lackfi család származási térképe
Élete
[szerkesztés]
Apja Lackfi (I.) István erdélyi vajda a nápolyi hadjárat vezére volt, de apjának négy testvére – András, Lajos, Miklós és Pál – is részt vett a hadjáratban. A korbeli dokumentumok szerint Lackfi István és öccsei ízig-vérig katonák és tehetséges hadvezérek voltak.[mj 2] Egyetlen testvére, aki nem katona lett, Dénes szerzetesnek állt és később kalocsai érsek lett.
Lackfi (II.) István a történelmi magyar forrásokban 1367 és 1397 között szerepel. Három fiútestvére volt: Dénes, Miklós, Imre. 1367–71 között székely ispán volt. A következő két évben a horvát-dalmát báni posztot töltötte be. A padovai háborúban, 1372 nyarán Nagy Lajos király felkérésére sereget vezetett Itáliába, a Velencével hadban álló Padovai Hercegség megsegítésére.[mj 3] Trevisio ostrománál a török segítséggel harcoló velenceiek súlyos vereséget mértek a magyar-padovai szövetségesekre. Lackfi fogságba esett, de sikerült kiszabadulnia. Az 1372 és 1376 közötti időszakban erdélyi vajda volt. 1376–77-ben a Szentföldre zarándokolt. Az utazás költségeinek mértékét jelzi, hogy a székesfehérvári keresztes lovagoknál elzálogosította két Tolna megyei faluját.[mj 4] Közel kétéves távolléte kedvező feltételt teremtett ellenfeleinek, a Garaiaknak és híveiknek, akik mindent elkövettek a hatalomból való kiszorításra.
1383-ra sikerült visszaszereznie befolyásos pozícióját azzal, hogy horvát-dalmát bán lett, de a következő év áprilisában eltávolították a hatalomból. Ekkor a Horvátiak és Szécsi Miklós országbíró ellenzéki mozgalmat indítottak, amelynek célja Garai Miklós nádor hatalmának megdöntése volt. Az 1385-ös év újra színlelt kibékülést hozott a két nagy főúri párt között, és Lackfi István újra betölthette az erdélyi vajda tisztjét. Horváti Jánoshoz és híveihez hasonlóan támogatta II. (Kis) Károly trónra jutását. Lackfi a végső felkelésben személyesen nem vett részt.
Horvátiak 1386 júliusában elfogták Mária magyar királynőt és Erzsébet anyakirálynét, a kíséretében lévő Garai Miklós nádort megölték. Az események után Lackfi István Luxemburgi Zsigmond mellé állt, kiszabadította a királynőt és nagyon valószínű, hogy ezért a támogatásért kapta meg a nádori címet. 1387-ben lovászmester is volt, ezen tisztségéhez adományul kapta Óvárat (Moson vármegye) és Komáromot.
1391-ben már titkos kapcsolatot tartott fenn a trónkövetelő Nápolyi Lászlóval. Ez Zsigmond tudomására juthatott, mert a király 1392-ben leváltotta a nádori tisztségről, majd amikor felmerült a gyanú, hogy a Horvátiakkal tartja a kapcsolatot, Luxemburgi Zsigmond a bizalmasnak számító lovászmesteri tisztségből is leváltotta. Zsigmond a sikertelen és vesztes nikápolyi csatából (1396) nem tudott gyorsan visszatérni az országba, a királynak ezt a távollétét használták ki Lackfi és párthívei: fellázadtak ellene és nyíltan a trónkövetelő Nápolyi László mellé álltak. Ez a pártütés végleg megpecsételte saját és a Lackfi család többi tagjainak a sorsát is. 1397 februárjában Garai Miklós és a végső leszámolást kitervelő Kanizsai János tárgyalásra hívta Lackfit a szlavonai Kőrösre. Lackfi a királyi menlevélben bízva fegyvertelenül jelent meg unokaöccsével, de ellenfelei, Garai és Cillei Hermann megölték. A gyilkosságot Zsigmond utólag kiállított ítéletlevelével igazolta. Hatalmas vagyonát a király elkobozta és hívei között szétosztotta. Jelentős részt kapott a gyilkosság kitervelője, Kanizsai János érsek.
Holttestét Keszthelyre vitték, és a Magyarok Nagyasszonya templomban temették el. Ma a déli oldalfalban található sírköve.
Emléke
[szerkesztés]• Keszthely város hivatalos honlapja döntő jelentőséget tulajdonít Lackfi Istvánnak a település fejlődésének elősegítésében, amikor 1368 táján betelepítette a ferenceseket.
• Keszthely város képviselő-testülete elkészíttette a város alapítójának a csáktornyai Lackfi II. István lovas szobrát. Lackfi lovas szobra
Megjegyzések
[szerkesztés]- ↑ Erdély története A magyar honfoglalástól a tatárjárásig | url= http://mek.oszk.hu/02100/02109/html/59.html
- ↑ Ekkor keletkezett róla Apuliában a közmondás: Győzelmes, bölcs ember vagy, valóságos Lackfi István!
- ↑ Az 1350-es években amikor Nagy Lajos elfoglalta Padovát, a város vezetője Francesco Carrara herceg elfogadta Lajos szövetségét, de ezzel végérvényesen megromlott Padova és Velence kapcsolata.
- ↑ A forrásként szolgáló oklevelet (1377. február 22.) Fügedi Erik kutatta fel, lásd forrásként jelölt Holl Béla tanulmányát.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Majláth Béla: A Lackfi nemzetség. Turul. 1884.
- Karácsonyi János: A kerekegyházi Laczfyak családfája. Turul. 1884.
- Hóman Bálint és Szekfű Gyula: Magyar Történet III: A magyar nagyhatalom.
- Magyar Nagylexikon. Magyar Nagylexikon Kiadó. Budapest: (kiadó nélkül). 2000.
- Holl Béla: Laus librorum Válogatott tanulmányok. Budapest: (kiadó nélkül). 2000.
További információk
[szerkesztés]- Laczkfy István nádor siremléke Keszthelyen., arcanum.hu
| Előző uralkodó: Czudar Péter |
 |
Következő uralkodó: Durazzói Károly |
| Elődje: Szécsényi Frank |
Zala vármegye főispánja 1379. május 20. - 1379. június 6. .svg) |
Utódja: Ostfi János |