La Canourgue

	La Canourgue
	La Canourgue belvárosa
	; La Canourgue címere
	; La Canourgue címere
	Közigazgatás
Ország	Franciaország
Régió	Languedoc-Roussillon
Megye	Lozère
Kerület	Mende
Kanton	La Canourgue
Településtársulás	Aubrac-Lot-Causse Településtársulás
Polgármester	Jacques Blanc (2014–2020)
INSEE-kód	48034
Irányítószám	48500
Testvérvárosok	Lista Gaiberg
	Népesség
Teljes népesség	2099 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	20 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	563 m
Terület	104,29 km²
Időzóna	CET, UTC 1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 44° 25′ 58″, k. h. 3° 12′ 53″44.432778°N 3.214722°EKoordináták: é. sz. 44° 25′ 58″, k. h. 3° 12′ 53″44.432778°N 3.214722°E
	La Canourgue weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz La Canourgue témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

La Canourgue (okcitán nyelven La Canorga) község Franciaország déli részén, Lozère megyében. 2011-ben 2119 lakosa volt. Kantonközpont, a megye 6. legnépesebb települése.

Fekvése

La Canourgue a Causse de Sauveterre karsztfennsík északi peremén, a Lot völgyében fekszik, 563 méteres (a községterület 521-1008 méteres) tengerszint feletti magasságban, az Urugne partján. Az Urugne vize számos csatornán keresztül hálózza be a várost, melyet ezért a lozère-i Velence néven is emlegetnek.^[2]

A megye 2. legnagyobb területű községe, területének legnagyobb része a Causse de Sauveterre-en fekszik. A megyeszékhelytől 39 km-re délnyugatra fekszik. A község területének 13,9%-át borítja erdő (14,53 km²).^[3]

Nyugatról La Tieule, Saint-Saturnin, Banassac és Saint-Germain-du-Teil, északról Le Monastier-Pin-Moriès és Les Salelles, északkeletről Chanac, keletről Laval-du-Tarn; délről pedig Saint-Georges-de-Lévéjac és La Malène községekkel határos.

A D33-as megyei út köti össze Banassac-kal (2 km) és a Lot völgyében haladó A75-ös autópályával, N2009-es úttal és a Párizs-Béziers vasútvonallal. A D998-as út köti össze Sainte-Enimie-vel (26 km), a D46-os út pedig Le Massegros-val (20 km). Az A75-ös autópálya (La Méridienne) Montjézieu-nél alagúton halad át.

A korábban önálló Auxillac, La Capelle és Montjézieu falvakon kívül a községhez számos kisebb település tartozik: Les Balmes, Busses, Cadoule, Chardonnet, Corréjac, Les Crouzets, La Lavagne, Maleville, Le Marguefré, Marijoulet, Mas-Crouchou, Le Muscadel, La Roquette, Les Rouges Parets, Trémouli.

A volt La Capelle község területén különösen sok szórványtelepülés található: La Baraque de Lutran, La Beaumette, Brunaves, Catuzières, Le Cayla, Les Cayrelles, Le Domal, L'Esquillou, Fontjulien, Le Maldefred, Le Mas de Gleize, Le Pavillon, Recoulettes, Toutes Aures, La Vialette, Les Vinoux.^[4]

Története

La Canourgue a történelmi Gévaudan tartomány Canilhaci báróságához tartozott (a báróság jelképe látható a jelenlegi községi címer jobb felén). A középkori monostor körül kialakult település a 7. században már létezett, 1058-ban a Saint-Victor-de-Marseille bencés apátság birtokába került. A 12. században már állt Saint-Amans vára, mely Gévaudan vicomte-jainak birtoka volt. 1307-ben már említik La Canourgue vásárait, melyeket azóta is ugyanazon a téren (Le pré commun, hivatalos nevén Place de la Victoire) tartanak.^[5] Az apátság a 16. századi vallásháborúk során pusztult el.

Montjézieu és Auxillac községek 1836-ban alakultak meg Salmon község megszűnésével. Salmon a Lot folyó 14. századi hídjának közelében feküdt, 1826-ban elvesztette plébániáját (1363-ban épült temploma sem maradt fenn) és tíz évvel később maga a község is megszűnt.^[6] Auxillac a Jarnel patakon fekvő vízimalmairól és egy időben vasbányászatáról volt híres.

1973. január 1-jén a korábban önálló Montjézieu (7,98 km²), Auxillac (14,40 km²) és La Capelle (30,28 km²) községek társult községekként (communes associées) csatlakoztak La Canourgue-hoz, melynek területe ezzel mintegy kétszeresére növekedett (51,63 km²-ről 104,29 km²-re).^[7] A három község csatlakozása mintegy 600 fővel növelte La Canourgue népességét.

2001-ben egy elektronikai kábeleket gyártó üzem (Comlink) kezdte meg működését La Canourgue-ban. A lakosságszám 1954-ben érte el a minimumot (1144 fő), de 1982 óta ismét növekszik.

Demográfia

Az 1968-as és korábbi adatok nem tartalmazzák az 1973-ban La Canourgue-hoz csatolt községek népességét.

Év	Lakosság
1793	1900
1851	1856
1876	1839
1901	1640
1936	1235

Év	Lakosság
1946	1239
1954	1144
1962	1179
1968	1237

Év	Lakosság
1975	1850
1982	1804
1990	1817
1999	1922
2010	2120

Nevezetességei

La Canourgue-ban

Szent Mártonnak szentelt egykori apátsági temploma a 12. században épült román stílusban, a 15. (négy kápolna hozzáépítése) és a 17. században (harangtorony építése) is átépítették. 1840-ig temető is volt a templom mellett (Kép).
Szent Frézal-kápolna - a 828-ban meggyilkolt frank szent, Gévaudan püspöke, Szent Frézal sírja felett áll, a 11. században építették román stílusban, jelenlegi alakját a 17. században nyerte el. A kápolnánál fakadó karsztforrás szintén a szent nevét viseli.
La Canourgue óvárosában számos értékes műemlék épület található; a legrégebbi lakóház a 15. században épült. A Place du Blén álló favázas épület egyes elemei 14. századiak; a gránitoszlopokon álló gabonacsarnok a 19. század elején épült.^[8]
A 13. századi Saint-Étienne vár egyetlen fennmaradt része a város emblematikus épülete, az egy időben börtöntoronyként használt Tour d’Horloge (óratorony).
A középkori Saint-Amans vár helyén 1938. szeptember 4-én állították fel Szűz Mária 4 méter magas szobrát (Notre Dame de La Canourgue).^[9]
A Jeanne d’Arc-szökőkút (Place du Portal) a 20. század első negyedében épült.^[10]
1905-ben épült kis vízierőműve és a hozzá tartozó szeszfőzde (Le Patus), valamint az 1858-ban épült Bonnet-malom (Kép) ipari műemlékek.

A község területén

Montjézieu vára - a Lot völgyében álló vár a 11. században már állt, 1307-ben Castrum de Monte Judeo néven említik; nevét valószínűleg a középkorban itt élt zsidó közösségről kapta. Később a mende-i püspökök tulajdona volt. A 16-17. századi vallásháborúk lezárultával, Languedoc rendjei két ízben is elrendelték lerombolását; 1653-ban és 1656-ban. A várat ennek ellenére nem rombolták le, 1726-ban akkori tulajdonosa, Jean-Georges de Jurquet felújíttatta. A ma is magántulajdonban levő várat 1971-ben nyilvánították műemlékké.
La Capelle Szent Mártonnak szentelt plébániatemploma román stílusban épült, két kápolnája a 17. és a 18. századból; harangtornya a 19. századból származik (Kép).
Montjézieu plébániatemploma (Notre-Dame) 1860-ban épült.
Montjézieu-ben a Saint-Jean-Baptiste-de-Vedel kápolna 1877-ben épült egy 14. századi kápolna helyén (Kép).
Sabot de Malapeyre dolomit sziklaformáció^[11]
Auxillacban található a megye legnagyobb csigatelepe.^[12]
Auxillac kastélya a 17. században épült (Kép)
A község területén számos dolmen található: Cailloux (Dolmen de Chardonnet), Conques, Cadoules és Rouges-Parets településeken. Ayguières-nél egy menhir is található.^[13]