Ugrás a tartalomhoz

LK–I

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
LK-I (Leichter Kampfwagen)
Az LK-I archív felvételen
Az LK-I archív felvételen

Fejlesztő országNémet Császárság
Gyártási darabszám1
Általános tulajdonságok
Személyzet3 fő
Hosszúság6,12 m
Szélesség1,82 m
Magasság2,43 m
Tömeg6890 kg
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat8
Elsődleges fegyverzet1 db 57 mm-es löveg, vagy 1 db 7,92 mm GPU
Műszaki adatok
MotorDaimler-Bent négyhengeres benzinmotor
Teljesítmény44 kW (60 LE)
Felfüggesztésrugózatlan
Sebesség15 km/h
Hatótávolság70 km
A Wikimédia Commons tartalmaz LK-I (Leichter Kampfwagen) témájú médiaállományokat.

Az LK I, feloldva Leichter Kampfwagen I (magyarul: könnyű harcjármű) a német hadsereg első könnyű harckocsi konstrukciója volt az első világháború során. Az LK I tervezési munkálatait Joseph Vollmer mérnök 1917 szeptemberében végezte, az ő vezetésével épült az első német harckocsi az A7V is. A jármű Daimler alapjaira épült, az angolok Whippet harckocsijához hasonlóan a motort és az erőátvitelt a jármű elejében helyezték el. Fegyverzete mindössze egy darab MG 08 géppuska (lőszerjavadalmazása 120 db), vagy egy darab 57 mm-es löveg. A prototípusok 1918-ra készültek el, gyors tesztelés után nagyszériás gyártásra került. 800 darabot terveztek legyártani, de a háború végével ez nem valósult meg.

Az LK I a kor páncélos járművei között kiemelkedően mozgékony volt, és merev tornyába hatékony fegyvert építettek. A koncepció továbbfejlesztésével jött létre az LK–II.

Irodalom

[szerkesztés]