Ugrás a tartalomhoz

Lázár Andor

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lázár Andor
Magyarország igazságügy-minisztere
Hivatali idő
1932. október 1. – 1938. március 9.
ElődZsitvay Tibor
UtódMikecz Ödön

Született1882. március 8.
Pápa
Elhunyt1971. június 12. (89 évesen)
Leányfalu
Párt

Foglalkozás
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (–1903, doktorátus, jogtudomány)
Valláskálvinizmus

DíjakSzentes díszpolgára (1933)
A Wikimédia Commons tartalmaz Lázár Andor témájú médiaállományokat.
Lázár Andor emléktáblája

Lázár Andor (Pápa, 1882. március 8.Leányfalu, 1971. június 12.) magyar politikus, a Gömbös-kormány és a Darányi-kormány igazságügy-minisztere.

Életpályája

[szerkesztés]

Református származású családban született. Apja, a nórápi születésű Lázár Benő (18481887),[1] köz- és váltó-ügyvéd,[2][3][4] anyja, a római katolikus Makara Gizella volt. Szülei 1881. május 7-én Pápán kötöttek házasságot a római katolikus vallás szerint.[5] Apai nagyszülei Lázár András (17861853),[6] dákai, majd nórápi református iskolai tanító, és Konta Éva (18051853) voltak.[7][8] Anyai nagyszülei dr. Makara György (18211893), Veszprém vármegye főorvosa,[9] és Leeb Magdolna voltak; dr. Makara György első felesége halála után feleségül vette Lóskay Máriát (18391934).[10]

A Pápai Református Kollégiumban tanult, majd Budapesten szerzett jogi diplomát 1903-ban. Tanulmányútjai során bejárta Európa legtöbb országát, megfordult az Egyesült Államokban és Kanadában is. 1906-tól gyakorló ügyvédként tevékenykedett, és hamarosan már főváros előkelő és tekintélyes ügyvédjei közé tartozott. Pénzügyi és közgazdasági tanulmányokat folytatva értékes szakirodalmi munkásságot fejtett ki. Gazdaságpolitikai tanulmányok, Ausztria pénzügyei a XIX. század elején, Az osztrák devalváció illetve a Német és lengyel devalváció című könyvein kívül több tanulmánya jelent meg.

Jelentős szerepe volt a Magyar Állami Pénzjegynyomda megalapításában és a Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája létrehozásában; a utóbbiban fontos szerepet játszott Karafiáth Jenő és Persay Ferenc mellett. Egyik alapítója volt az Országos Protestáns Patronázs Egyesületnek, amelynek a vezetésében is részt vett. Közéleti munkásságának és érdemeinek elismeréséül Horthy Miklós kormányzó 1928-ban kormányfőtanácsossá nevezte ki. Politikai pályája az 1930-as évek elején kezdődött, ekkoriban Gömbös Gyula baráti köréhez tartozott. 1931. május 30. és augusztus 24. között a Honvédelmi Minisztérium államtitkári posztját töltötte be, a Keresztény, Kisgazda, Földműves és Polgári Párt színeiben 19311935-ben Szentes, 1935 és 1939 között pedig a Nemzeti Egység Pártja színeiben Debrecen országgyűlési képviselője volt.

1932. október 1-jétől a Gömbös-kormány igazságügy-miniszterévé nevezték ki, azonban Gömbös fajvédő nézetei helyett a konzervatív eszméket támogatta. 1938 tavaszán összekülönbözött Darányival, és kultuszminiszterével, Hóman Bálinttal, mert nem volt hajlandó támogatni az első zsidótörvényt. Mivel nem változtatott véleményén, Hóman lemondásra szólította fel, ami március 8-án meg is történt. Utódja a március 9-én hivatalba lépő Mikecz Ödön lett. Ezt követően a Pesti Naplóban és a Budapesti Hírlapban számos vezércikkben utasította el a náci Németország eszméihez való közeledést. Az 1939-re a radikalizálódó Imrédy miniszterelnökkel is szembefordulva kivonult a politikai életből, 1950-ig ügyvédi munkáját folytatta.

A második világháború utáni légkörben nem kezdhetett új politikai karriert: 1946-ban a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka lett, amiről 1948-ban kommunista nyomásra lemondott. Mivel minisztersége alatt történt a Rákosi-per, Rákosi úgy gondolta, hogy ő áll letartóztatása és elítélése mögött. Kihallgatása során ugyan tisztázódott, hogy nem volt szerepe benne, de továbbra is ellenségnek számított: 1951-ben mint a Horthy-rendszer politikusát kitelepítették az Alföldre, és csak Nagy Imre 1953-as kormányalakítását követően szabadult. Ezután Leányfalun telepedett le, ahol visszavonulva élt 1971-ben bekövetkezett haláláig.

Házassága és leszármazottjai

[szerkesztés]

Felesége, telegdi Róth Márta (Józsefvárosi, Budapest, 1890. január 13.Budapest, 1920. november 26.), telegdi Róth Lajos (18411928), bányaügyi magyar királyi főtanácsos, geológus, a földtani térképezés szakértője, a Vaskorona rend lovagja, és Piller Márta lánya, akit 1918. május 27-én vett nőül Budapesten. Házasságukból egy gyermek született:[11]

  • Lázár György (1920).

Emlékezete

[szerkesztés]

2014-ben Répássy Róbert parlamenti államtitkár avatta fel az emléktábláját Leányfalun a Székely-villánál (2016 Leányfalu, Mókus utca 5.)[12]

Főbb művei

[szerkesztés]
  • Gazdaságpolitikai tanulmányok; Pfeifer, Budapest, 1921
  • Az amerikai Kossuth-zarándoklás; Révai Ny., Budapest, 1928
  • Magyar gazdasági kérdések a háború után; Antiqua Ny., Budapest, 1943 (Az Országos Nemzeti Klub kiadványai)
  • Visszaemlékezéseim; szöveggond. Németh Pál; Ráday Gyűjtemény, Budapest, 1995 (A Ráday Gyűjtemény tanulmányai)
  • Egy hosszú élet emlékei. Pápa, az alvó város; Jókai Városi Könyvtár, Pápa, 1999 (Pápai diákok)
  • Pápától Brüsszelig. Magyar emlékek. Lázár Andor emlékezik / Lázár György memoárja; ford. Gerencsér Zsuzsanna, utószó Kosáry Domokos; Littera Nova, Budapest, 2000

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]