Kolozsborsa
| Kolozsborsa (Borșa) | |
 | |
| A Bánffy-kastély | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Kolozsborsa |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 407110 |
| SIRUTA-kód | 56274 |
| Népesség | |
| Népesség | 1167 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 109 (2011)[1] |
| Népsűrűség | 18,94 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 328 m |
| Terület | 61,62 km² |
| Időzóna | EET, UTC 2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 56′, k. h. 23° 39′46.933333°N 23.650000°EKoordináták: é. sz. 46° 56′, k. h. 23° 39′46.933333°N 23.650000°E | |
| Kolozsborsa weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kolozsborsa témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kolozsborsa, 1911-ig Borsa (románul: Borșa) falu Romániában, Kolozs megyében, az azonos nevű község központja.
Fekvése
[szerkesztés]Kolozsvártól 27 kilométerre észak–északkeletre, a Borsa völgyében fekszik. Délről a Sziláj-hegy, nyugatról az Őr-hegy, északról a Nagy-hegy, keletről a Lapát-tető veszi körül.
Története
[szerkesztés]Kezdetben a Borsa nemzetség birtoka volt.[2] Első írásos említése 1315-ből maradt fenn, Borsaharaszta néven. Nevének változatai: Borsa és Borza Harasta (1332). 1332-ben már plébániatemploma volt.[3] Doboka vármegyéhez tartozott, 1876-ban csatolták Kolozs vármegyéhez. Legnagyobb birtokosa 15. századtól egészen a 20. századig a Bánffy család volt. 1703-ban a kurucok kifosztották. Református anyaegyháza 108 férfit és 165 asszonyt számlált. A Borsa völgyének gazdasági központja volt, hetivásárral. Bánffy Dániel 1838-ban alapított merinó törzsnyája terjesztette el a fajtát Erdélyben. A lépfene pusztítása után, 1852-ben Wesselényi Ferencnek adta el Drágra.[4] 1905 körül Bánffyak nagybirtokán kívül a Bokis, Beszteri, Bitár, Felszegi és Jónás családok bírtak benne középbirtokkal, a Bánffyak két, a Gyulayak egy jelentős ménest tartottak fenn. Miután a tagosítást már 1882-ben véghezvitték, lakosságának többsége egészen az 1920-as években lezajlott földosztásig igen nehéz körülmények közt élt. A legelőterület túlnyomó részét a nemesi birtokosok számára vonták össze, és a volt jobbágycsaládok nem voltak képesek juhnyájat tartani. Emiatt szokássá vált, hogy tavasszal túróért cserébe vállaltak szénamunkát a bárói birtok kaszálóján. Szintén jobbágyi eredetű magyar lakossága a Kallós, Kispál és Varga „nemzetségekre” oszlott. Mikó Imre beszámolója szerint sok református családban az 1920-as években otthon is románul beszéltek. 1914-től gyógyszertár működött benne.[5] 1943-ban 6886 kataszteri holdas határának 50%-a volt szántó, 23%-a legelő és 21%-a kaszáló. Erdeje egyáltalán nem volt. Görögkatolikus fatemplomát 1910-ben Adalinba szállították.
1850-ben 1741 lakosából 1396 volt román, 254 magyar, 61 roma és 12 zsidó nemzetiségű; 1400 görögkatolikus, 274 református, 55 római katolikus és 12 zsidó vallású.
2002-ben 1416 lakosából 1269 volt román és 133 magyar nemzetiségű; 1072 ortodox, 152 görögkatolikus, 131 református, 41 pünkösdista és 14 római katolikus vallású.
Látnivalók
[szerkesztés]- A 19. századi, eklektikus stílusú Bánffy-kastély 1957 óta pszichiátriai otthonként működött, de visszaszolgáltatják a család örökösének.[6] A kastélytól kétszáz méterre dél–délnyugatra Bánffy Dániel (1812–88) síremléke.[7]
- Református temploma 1827-ben épült, korábbi temploma köveinek és ajtókereteinek felhasználásával.
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt született 1857-ben Ferenczi Zoltán irodalomtörténész.
- Itt született 1882-ben Jakobi József belgyógyász.
- Itt született 1918-ban Varga Ferenc honvéd százados.
- Itt született 1924-ben Tamás Lajos mezőgazdasági kutató.
- Itt született 1961-ben Aurel Tămaș népdalénekes.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ [1]
- ↑ Erdély története: Három kötetben (szerkesztő Köpeczi Béla, Makkai László, Mócsy András, Szász Zoltán), Budapest, Akadémiai Kiadó, 1986, ISBN 963-05-4203-X [2]
- ↑ Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
- ↑ Szentkirályi Ákos: Erdély juhai, Erdély juhtenyésztése. Kolozsvár, 1923, 11–12. o.
- ↑ Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 48. o.
- ↑ Kolozs megye műemlékeinek jegyzéke, 1021-es sorszám [3] Archiválva 2010. június 1-i dátummal a Wayback Machine-ben (pdf)
- ↑ Liviu Stoica – Gheorghe Stoica – Gabriela Popa: Erdélyi kastélyok és várak: Kolozs megye. Kolozsvár, 2008
Források
[szerkesztés]- K. Kovács László: A borsa-völgyi juhászat. Budapest, 2008
- Mikó Imre: Az erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés. Kolozsvár, 1932
További információk
[szerkesztés]- férfi bőrmellény (19. század második fele) a Magyar Néprajzi Múzeum gyűjteményéből [4][halott link]
Kolozs megye települései  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}