Kispereszlő

	Kispereszlő (Príslop)
	; Kispereszlő zászlaja
	; Kispereszlő zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Eperjesi
Járás	Szinnai
Rang	község
Első írásos említés	1568
Polgármester	Jozef Blaško
Irányítószám	067 66
Körzethívószám	057
Forgalmi rendszám	SV
	Népesség
Teljes népesség	47 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	9 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	432 m
Terület	6,18 km²
Időzóna	CET, UTC 1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 49° 02′ 20″, k. h. 22° 19′ 33″49.038889°N 22.325833°EKoordináták: é. sz. 49° 02′ 20″, k. h. 22° 19′ 33″49.038889°N 22.325833°E
	Kispereszlő weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Kispereszlő témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kispereszlő (1899-ig Priszlop, szlovákul: Príslop, ukránul: Pryslop) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Szinnai járásában. Alsó- és Felsőpriszlop egyesülésével jött létre. Nevének előtagját a máramarosi Pereszlőtől megkülönböztetésül kapta.

Fekvése

Szinnától 14 km-re északkelet-keletre, a Keleti-Beszkidekben, a Sztarinai-víztározó keleti oldalán fekszik.

Története

1568-ban egy adóösszeírásban említik először, a homonnai uradalomhoz tartozott. Később a tőketerebesi pálos kolostor faluja lett. Régi görögkatolikus fatemploma 18. századi volt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „PRISZLOP. Orosz falu Zemplén Vármegyében, földes Ura a’ Religyiói Kintstár, az előtt Terebesi Sz. Pál Remete Szerzetebéli Atyáknak birtokok vala, lakosai ó hitüek, fekszik a’ Sztakcsinyi járásban, Alsó Sztarina Dorához 1/2, Felső Kolbászóhoz pedig 1/4 órányira, határja 2 nyomásbéli, melly leginkább zabot terem, középszerűen árpát, tatárkát, krompélyt; hegyes, vőlgyes, követses, sovány; erdeje elég, kenyérben szűkölködik, piatza Homonnán, és Ungváron.”^[2]

1820-tól az eperjesi görögkatolikus püspökség birtoka volt.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Priszlop, orosz falu, Zemplén vmegyében, Szinna fil. 163 gör. kath., 8 zsidó lak., 215 hold sovány szántófölddel, erdővel. Ut. p. Szobráncz.”^[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Kisperesztő, előbb Priszlop, ruthén kisközség 22 házzal és 168 lakossal, a kik gör. kath. vallásúak. Postája Czirókaófalu, távírója és vasúti állomása Nagyberezna. A homonnai uradalom tartozéka volt s a XVII. században a terebesi pálosok kapták. Azután vallásalapítványi birtok lett, majd az eperjesi gör. kath. káptalané és most is ezé. Gör. kath. templomának építési ideje meg nem állapítható.”^[4]

1920 előtt Zemplén vármegye Szinnai járásához tartozott, majd az újonnan létrehozott csehszlovák államhoz csatolták. 1939 és 1945 között ismét Magyarország része.

Régi fatemploma 1944-ben elpusztult. Helyére épült fel a mai templom.

Népessége

1910-ben 159, túlnyomórészt ruszin anyanyelvű lakosa volt.

2001-ben 72 lakosából 53 szlovák, 13 ruszin és 4 ukrán volt.

2011-ben 58 lakosából 33 szlovák és 22 ruszin volt.

Nevezetességei

Görögkatolikus temploma 1993-ban épült, ma a kistopolyai plébánia filiájaként működik.
Petrasovics-kereszt (1888).

További információk

Községinfó^{[halott link]}
Kispereszlő Szlovákia térképén^{[halott link]}
E-obce.sk

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek | Kézikönyvtár. www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2019. február 24.)
↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[3] Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek | Kézikönyvtár. www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2019. február 24.)

[4] Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség

[1]

[2]

[3]

[4]

Sablon:Szinnai járás m v sz A Szinnai járás települései
Szinna (Snina)
Barkócháza (Ruská Volová) · Berezóc (Brezovec) · Cirókabéla (Belá nad Cirochou) · Cirókahosszúmező (Dlhé nad Cirochou) · Csukaháza (Čukalovce) · Görbeszeg (Uličské Krivé) · Harcos (Zboj) · Jármos (Jalová) · Józsefhámor (Zemplínske Hámre) · Juhászlak (Runina) · Juhos (Parihuzovce) · Kálnarosztoka (Kalná Roztoka) · Kelen (Klenová) · Kisgereblyés (Hrabová Roztoka) · Kispereszlő (Príslop) · Kistölgyes (Dúbrava) · Kiskolon (Kolonica) · Kistopolya (Topoľa) · Kismihály (Michajlov) · Ladomér (Ladomirov) · Méhesfalva (Pčoliné) · Oroszpatak (Ruský Potok) · Sugó (Šmigovec) · Szirtes (Strihovce) · Takcsány (Stakčín) · Telepóc (Osadné) · Tüskés (Pichne) · Ugar (Ubľa) · Újszék (Nová Sedlica) · Utcás (Ulič) · Végaszó (Kolbasov) · Vendégi (Hostovice) · Zuhatag (Stakčínska Roztoka)