Khelüsz-líra
| Khelüsz-líra | |
 | |
| Más nyelveken | |
| ógörög: χέλυσ-λύρα latin: testudo | |
| Besorolás | |
| kordofon → lírák pengetős | |
| Menzúra | 30 – 50 cm |
| Hangolás | Heptatonikus |
| Rokon hangszerek | phorminx, kithara, barbitosz |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Khelüsz-líra témájú médiaállományokat. | |
A khelüsz-líra (ógörög χέλυς, χελώνη = ’teknős’) pengetős hangszer, az ókori görög lírák családjának tagja. Jellemzője, hogy hangsugárzó testét egy teknőc hátpáncélja – vagy hasonló formájú, fából csészeformára kivájt hátrész – és az arra dobszerűen kifeszített bőr alkotja. Legtöbbször hét egyenlő hosszúságú bélhúrja van, amelyek a teknőcpáncélra feszített bőrhöz csatlakozó húrlábon áthaladva a testből kinyúló két szarvszerű nyúlvány közötti keresztrúdhoz futnak.
A görögöknél a kitharához hasonlóan nagyra becsült, népszerű hangszer volt. Zenetanulásra, műkedvelő házi muzsikálásra, privát ünnepségeken, összejöveteleken ének kíséretére használták.
Neve
[szerkesztés]A homéroszi eposzokban sem a líra, sem a khelüsz szó nem fordul elő, a lírafélék családjába tartozó pengetős hangszerek phorminx és kitharisz néven szerepelnek. Semmi nem utal arra, hogy bármelyikük a teknős páncéljával lenne kapcsolatban, ezek minden bizonnyal fából készült dobozlírák voltak.[1] A khelüsz és a líra szavak egymásra vonatkoztatva először a Hermész-himnuszban[2] bukkannak fel, amelyből megismerhetjük a teknőcből készült líra feltalálásának mitikus történetét. A későbbiekben a líra szó önmagában hol ezt a hangszerváltozatot jelölte, hol pedig általánosabb értelemben a líraformájú hangszereket. Csak a Kr. e. 4. századtól különült el újra élesen a líra mint teknőclíra, illetve kithara mint fából készült dobozlíra fogalma.[3] A khelüsz, khelünna, khelóné szavak[4] a költészetben gyakran önmagukban is a teknőclírát jelölik.[5]
A khelüsz-líra legelső ismert ábrázolásai a Kr. e. 8. század végéről, a Kr. e. 7. század elejéről származó néhány geometrikus, szubgeometrikus edényen találhatók. A líra szó legelőször Arkhilokhosz Kr. e. 7. századi költő egy töredékében bukkan fel.[6] Egy feketealakos vázaképen a hangszer képe és a líra felirat együtt is szerepel.[7]
Leírása
[szerkesztés]A khelüsz-líra hangszertani besorolása alapján a csészelírák családjába tartozik, ami azt jelenti, hogy húrjainak rezgését hangként kisugárzó hangszerteste nem dobozszerű felépítésű, mint a dobozlírák esetében, hanem tál- vagy csészeformájú.[8] Ez a test leggyakrabban egy teknőc hátpáncéljából és az arra kifeszített, pergamenszerűen kikészített marhabőr rezonánsból áll. Általános felépítése ezt leszámítva megegyezik a többi líraféleséggel: bélhúrjai (khordai) a test alsó részére rögzített húrtartótól (khordotonon) kiindulva a húrláb (magasz) érintésével a hangszertestből kinyúló két szimmetrikus nyúlványt (pékhüsz) összekötő vékony, hengerformájú keresztrúdhoz (zügon) futnak. Behangolásához húrjainak feszességét a végükhöz rögzített, a keresztrúd körül elforgatható bőrgyűrűk, kóllopszok segítségével lehet beállítani. A többi görög líraféleséghez hasonlóan a hangszer elmaradhatatlan tartozéka a szilárd tartást segítő karpánt (telamón) és a zsineghez kötött pengető (pléktron), melyek a hangszernek a zenésztől távolabbi karjához csatlakoznak.[9] Húrozata a többi líraféleséghez hasonló, leggyakrabban héthúros.
-
-
-
-
Fehéralakos külix, Delphoi, Kr. e. 460
Használata
[szerkesztés]
Viszonylag kis méretének, súlyának köszönhetően a khelüsz-lírán mindenféle testhelyzetben, állva, ülve, sőt fekve, de menet közben, táncolva is lehetett játszani. A vázaképeken használója a testéhez szorítva, függőlegesen vagy előredöntve, néha vízszintes helyzetben tartja a hangszert, ebben a bal csuklójára hurkolt pánt, a telamón segíti.[10] A görög lírák családjának többi tagjával megegyezően a zenész a jobb kezében tartott pengetővel, pléktronnal pengeti a húrokat, közben a bal keze is részt vesz valamilyen módon a hangok előállításában. A lírajátékban a bal kéz szerepe máig vitatott kérdés, lehet, hogy pengette is, vagy csak tompította a húrokat, esetleg üveghangok keltésében működött közre.
A hangszer legkorábbi ábrázolásai a Kr. e. 8. század végéről, a 7. század elejéről származnak. A líra már a korai vázafestményeken is a megjelenített személy arisztokratikus neveltetését, műveltségét, társadalmi státuszát hangsúlyozza ki. Ez a metaforikus szerepe a Kr. e. 5. században is fennmarad, amikor fiatalokkal, zenetanulással, múzsákkal kapcsolatos jelenetekben látható. Apollón, Parisz, Orpheusz is játszanak khelüsz-lírán; Thészeusz közelében is sokszor ott a hangszere, amíg a Minótaurosszal harcol, Ariadné vigyáz rá. A Kr. e. 5. század második felétől nemcsak múzsák, de halandó nők, polgárasszonyok is pengetik otthonukban.[11]
A khelüsz-líra az ókori görögök körében hasonlóan népszerű volt, mint a kithara, de vele ellentétben elsősorban a műkedvelő, házi muzsikálás, a zenetanulás, a családi események, házassági ceremóniák, táncok, lakomák hangszere volt, nem a nagy nyilvánosság előtti professzionális zenélésé; a szintén teknőcpáncélból készült hosszú karú barbitosz pedig inkább a lakomák, az ivászatok, a szerelem hangszere, dionüszoszi jelenetek szereplője volt.
Felépítése
[szerkesztés]A Hermész-himnusz elég részletesen leírja, Hermész hogyan készítette el az első teknőclírát. A hangszertestet egy teknős kitisztított hátpáncéljából alakította ki úgy, hogy homorú oldala fölött marhabőrt (δέρμα βοὸς) feszített ki. Ezután két kinyúló kart (πήχεις) épített a testbe, melyeket egy keresztrúddal (ζυγὸν) kötött össze. Végül hét juhbélből sodrott húrt (ἑπτὰ δὲ θηλυτέρων ὀίων χορδάς) feszített a keresztrúd és a test közé. Mikor elkészült, a hangszert pengetővel (πλη̂κτρον) próbálta ki.
A műveletsor elején, még a bőr kifeszítése előtt Hermész bizonyos nádszálakat (δόνακας καλάμοιο) metszett le „méretre” (μέτροισι), és ezeket valamilyen módon a teknőchéjhoz erősítette.[12] Ennek célja máig nem világos: vannak, akik a bőr rögzítésében adnak a nádaknak szerepet,[5] mások valamiféle szerkezetet megerősítő gerendázatot látnak benne[13] vagy a húrláb építési anyagaként értelmezik.[14]
A khelüsz-líra felépítéséről még pontosabb képet kaphatunk az ásatásokból előkerült maradványok,[15] a hangszert ábrázoló számos vázafestmény, korabeli irodalmi utalások alapján.
Test
[szerkesztés]
A khelüsz-líra készítéséhez az Égei-tenger térségében élő teknőcfajok, elsősorban a nagyobb méretű szegélyes teknős (Testudo marginata), ritkábban a mór teknős (T. graeca) vagy a görög teknős (T. hermanni) páncélját használták fel.[16] Pauszaniasz szerint a Parthenio-hegyen találhatók a líra készítésére legalkalmasabb teknősök.[17] Az ismert líramaradványok eredetileg általában 20 cm-nél rövidebb teknőcből készültek, de úgy tűnik, a hangszertest méretei a rendelkezésre álló nyersanyagtól függően változatosak lehettek. Az ábrázolásokon megfigyelhető, hogy a líra hangdoboza általában rövidebb, mint a zenész alkarja.
Az összes ismert lírából származó teknőchéj-maradványon találhatóak apró, kifúrt lyukak, ezek részint a páncél gerincrészénél vannak, részint egyenlő távolságokban a pereménél. Az előbbiek a karok test belsejébe nyúló végeinek rögzítésében, az utóbbiak a bőr kifeszítésében kaphattak szerepet.[18]
A bőrnek a teknőcpáncélra való kifeszítéséről nem tudunk közelebbit; a hasonló elven felépülő más hangszerek ismeretében feltételezhető, hogy a bőrt nyersen, nedvesen, kisimított állapotban rögzíthették a teknőcpáncél pereme mentén, majd kiszáradása során a bőr természetes zsugorodása révén feszült meg.
Karok
[szerkesztés]A Hermész-himnusz a líra karjait a pékhüsz szóval jelöli, ami szó szerint ’alkar’ jelentésű,[19] és ez jól fejezi ki hozzávetőleges hosszúságát is. A karok készítésére általában tömör keményfát használtak, a British Museumban őrzött hangszer[20] karjai (és a keresztrúdja is) szikomorfából[21] vannak. Későbbi korokban előfordulhatott, hogy állati szarvakat használtak erre a célra, erre utal a hangszer karjainak másik elnevezése, a kerata.
A görög teknőclírák két karját legtöbbször a teknős hátsó lábainak helyére ültették be.[22] Szemből nézve a karok a testből kiindulva először széttartanak, majd egymás felé hajlanak. Elképzelhető, hogy nemcsak síkban voltak íveltek, hanem oldalnézetből is enyhén megfeszített íjhoz voltak hasonlatosak.[23] A karok végei túlnyúlnak a keresztrúdon, de onnantól kezdve rendszerint vékonyabbak.
Keresztrúd
[szerkesztés]A líra karjait összekötő keresztrudat jelölő zügon szó[24] már az Iliaszban előfordul,[25] de a Hermész-himnuszban is szerepel. Feladata a húrok végének rögzítése a húrtartóval ellentétes oldalon. A hangolást szolgáló bőrgyűrűk, kollopszok erre a hengeres testre hurkolódtak, ekörül foroghattak. Hogy a húrok feszítőerejének ellenálljon és a hangológyűrűk ne rágódjanak bele, keményfából – szikomorfából vagy tölgyfából[26] – készült.
A keresztrúdnak a karokhoz való illeszkedése egyáltalán nem világos, a vázafestők ezt a részletet elnagyoltan kezelik. Valószínűleg a keresztrúd végei felé egy-egy hosszúkás lyuk volt, ezek a kar elvékonyodó, hosszában félbevágott végére fűződtek fel. Ez a megoldás megakadályozta, hogy a keresztrúd elfordulhasson a rátekert feszes húrok forgatónyomatékától.[27]
Hangológyűrűk
[szerkesztés]A Kr. e. 5. század végéig, talán később is a lírák behangolásának szokásos módja elforgatható hangológyűrűk alkalmazása volt. Homérosznál[28] a hangológyűrű neve kollopsz.[29] A vázafestményeken a hangológyűrűk a keresztrúdon kis dudorokként látszódnak. Ezek a húrok végére kötött bőrcsíkok, melyek a keresztrúdra tekerednek. Az így formálódó bőrgyűrűket a tapadási súrlódás tartja meg, de a zenész hangoláskor úgy tudja őket forgatni, hogy a húrok ezáltal feszesebbek vagy lazábbak legyenek. Sok afrikai népi hangszer napjainkban is ezt a hangolási eszközt alkalmazza.[30]
Húrok
[szerkesztés]Mint minden antik líraféleség, a teknőclíra is bélhúrokkal volt felszerelve.[31] Homérosznál a bélhúr, khordé[32] gyakori jelzője a „jól sodrott”, eüsztrephész.[33] A sztrephó ige[34] a kötelet alkotó rostok összecsavarását, sodrását is jelenti, eszerint feltételezhető, hogy a bélhúrokat – a napjainkban is alkalmazott technológiával megegyezően – több bél összesodrásával állították elő. Különböző számú bélszál összefonásával így különböző vastagságú húrokat lehetett készíteni. Erre nagy szükség volt, hiszen a líra egyenlő hosszúságú, de különböző hangolású húrjainak lehetőleg azonos feszességűeknek is kellett lenniük, amit – azonos sűrűségű anyagot feltételezve – csak a vastagság variálásával lehetett megvalósítani.[35]
A líra húrjainak másik elnevezése, a neürai[36] arra utal, hogy állati ínt is használhattak húrkészítésre.
Húrláb és húrtartó
[szerkesztés]A lírák húrjainak a hangszertesten való rögzítésére illetve a húrok rezgésének átadására más-más alkatrész szolgál: az előbbi a húrtartó, az utóbbi a húrláb feladata, hasonlóan a mai alsó húrrögzítésű hangszerekhez. Hészükhiosz lexikona szerint a húrláb, a magasz[37] egy négyszögletes fadarab, amely a kithara húrjait hordozza, és a hangok létrehozását segíti. A teknőclíra-maradványok között nem maradt fenn ilyen alkatrész, a vázaképeken legtöbbször csak egy vastag, rövid fekete csík ábrázolja, ha egyáltalán látható. A húrtartó, a khordotonon[38] egy többszörösen meghajlított fémrudacska lehetett, melynek két vége a teknőcpáncélba fúrt nagyobb lyukakba illeszkedett, erre köthették rá a keresztrúdtól idefutó húrok alsó végeit.[39]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Creese, i. m. 67. o. lábjegyzet
- ↑ Hermész-himnusz (angolul)[halott link]
- ↑ West, i. m. 51. o.
- ↑ Greek-English Lexicon – χέλυς
- ↑ a b West, i. m. 56. o.
- ↑ Arkhilokhosz fr. 51.47 Diehl
- ↑ Bundrick, i. m. 14. o.
- ↑ Erich M. v. Hornbostel, Curt Sachs: Systematik der Musikinstrumente – Chordophone (németül). [2009. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 24.)
- ↑ Creese, i. m. 87. o.
- ↑ Perseus Encyclopedia - Chelys-Lyra (angolul)
- ↑ Bundrick, i. m. 14, 15. o.
- ↑ John Gray Landels: Music in Ancient Greece and Rome, 1999, 64. o. szerint Szophoklész egy mondata arra utal, hogy a „lírája alól kivenni a nádat” kifejezés nagyjából egyet jelent azzal, hogy „kihúzni a lába alól a talajt”.
- ↑ Mathiesen, i. m. 240. o.
- ↑ A Dictionary of Greek and Roman Antiquities (1890), 2. bek.
- ↑ Creese, i. m. 88. o. szerint líra testét alkotó teknőcpáncél maradványok Arta, Basszai, Argosz, Eleuszisz, Kerküra, a calabriai Lokroi Epizephüroi ásatásaiból kerültek elő, mind az archaikus és a klasszikus korból; Mélosz szigetén bronzkori töredékek is felbukkantak.
- ↑ Creese, i. m. 88. o.
- ↑ „Mount Parthenius rears also tortoises most suitable for the making of harps; but the men on the mountain are always afraid to capture them, and will not allow strangers to do so either, thinking them to be sacred to Pan.” Pauszaniasz: Görögország leírása 8.54.7 (angolul)
- ↑ Creese, i. m. 88-90. o.
- ↑ Greek-English Lexicon – πῆχυς
- ↑ Mathiesen, i. m. 238. o. szerint GR 1816.6-10-501 számon
- ↑ Az angol sycamore szó sok félreértést szokott okozni, Angliában egy juharfajt, az Acer pseudoplatanust jelöli, az Amerikai Egyesült Államokban pedig egy platánt, a Platanus occidentalist. A Bibliában is emlegetett szikomorfa, a Ficus sycomorus egy Egyiptomban, Palesztinában honos fügefaj. Faanyaga az előbbiekkel ellentétben igen kemény.
- ↑ Creese, i. m. 49. o.
- ↑ Bundrick, i. m. 17. o. szerint a Timokratész festő egy vázaképén oldalnézetből ábrázolt líra ezt erősíti meg.
- ↑ Greek-English Lexicon – ζυγόν
- ↑ Iliasz, 9.186-189 (angolul)[halott link]
- ↑ Mathiesen, i. m. 238. o. szerint Theophrasztosz A növények természetrajza című művében említi a tölgy faanyagának ilyen felhasználását, valószínűleg ez a magyaltölgy (Quercus ilex) lehetett.
- ↑ Creese, i. m. 94. o.
- ↑ Odüsszeia 21.407[halott link]
- ↑ Greek-English Lexicon – κόλλοψ
- ↑ Creese, i. m. 96. o.
- ↑ Hermész-himnusz 1.51 (angolul), valamint Odüsszeia, 21.404 (angolul)
- ↑ Greek-English Lexicon – χορδή
- ↑ Greek-English Lexicon – ἐυστρεφής
- ↑ Greek-English Lexicon – στρέφω
- ↑ Creese, i. m. 99, 100. o.
- ↑ Greek-English Lexicon – νευρά
- ↑ Greek-English Lexicon – μαγάς
- ↑ Greek-English Lexicon – χορδοτόνον
- ↑ Creese, i. m. 103. o.
Források
[szerkesztés]- Hermész-himnusz (angolul)
- Perseus Encyclopedia - Chelys-Lyra (angolul)
- David E. Creese: The Origin of the Greek Tortoise-Shell Lyre, 1997. (angolul) – ISBN 061-224-822-4
- West, Martin Litchfield. Ancient Greek Music. Oxford University Press (1992). ISBN 019-814-975-1
- Mathiesen, Thomas J. Apollo's Lyre: Greek Music and Music Theory in Antiquity and the Middle Ages. University of Nebraska Press (1999). ISBN 080-323-079-6
- Bundrick, Sheramy D.. Music and Image in Classical Athens. Cambridge University Press (2005). ISBN 052-184-806-7
