Kaulon
Kaulon | |
Világörökség | |
A dór templom maradványai | |
Ország | Olaszország |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 38° 26′ 44″, k. h. 16° 34′ 44″38.445417°N 16.578750°EKoordináták: é. sz. 38° 26′ 44″, k. h. 16° 34′ 44″38.445417°N 16.578750°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kaulon témájú médiaállományokat. |
Kaulon vagy Kaulónia (ógörögül: Καυλών /kaʊ̯'lɔ:n/) Magna Graecia gyarmata volt, amelynek maradványai Punta Stilo Monasterace községben, Reggio Calabria megyében lelhetőek fel. A polisz helyének környékét a régészek Kauloniatidénak nevezik.
Története
[szerkesztés]A mítosz szerint a város neve alapítójának, Kaulonnak, Kleté amazonkirálynő fiának a nevéből származik. A trójai háború után az Aegiumi Typhon vezette akhájok hajóikból Calabria partjain kiszálltak, és a krotóniaiak segítségével elpusztították Kleté királyságát. Csak a fia, Kaulon szabadult meg, és újjáépítette a várost.[1] Sztrabón szerint a város neve az aulonia, a wallonia, vagyis a mély völgyből származik. Francesco De Sanctis[2] inkább a kaulos, vagyis szár, törzs szóból vezeti le.
Eredetére vonatkozóan a források két fő feltételezést közölnek. Az első, Sztrabón (Geográfia, VI, 1, 10) és Pauszaniasz Periégétész (VI, 3, 12) szerint akhájok, személy szerint Typhon és Aegium alapították.
A modernebb szerzőkre jellemző második hipotézis szerint viszont a krotóniaiak alapították.[3][4] A valóságban nincs igazi ellentmondás a két elmélet között: a régészeti kutatások egyaránt az i. e. 8. századra teszik Kaulonìa megalapítását, míg a krotóni hatás, amely a város virágzása időszakának felel meg, az i. e. 6. századra tehető.[5]
A várost délről a Sagra folyó határolta, amelynek partján az i. e. 6. században zajlott a híres sagrai csata,[6] amelyben Kaulon szövetkezett Krotonnal, és vereséget szenvedett Locri Epizefiri és Rhegion poliszoktól. A legenda szerint a Dioszkuroszok csodálatos beavatkozása döntötte el a csatát.
Az i. e. 4. században Kaulont ezután lucaniaiak és I. Dionüsziosz szürakuszai türannosz egyesült csapatai i. e. 389-ben legyőzték, lakóit Szürakuszaiba hurcolták, és a területet Locrihoz, a zsarnok szövetségeséhez csatolták. A fiatalabb Dionüszosz által újjáépített Kaulonìa később Hannibal zsákmánya lett a második pun háború alatt, és i. e. 205-ben Quintus Fabius Maximus Verrucosus Cunctator végleg Róma befolyása alá hajtotta.
Irodalmi források igazolják, hogy Kaulonìa kettős kikötővel rendelkezett az Axi folyó torkolatánál, mivel valószínűleg a város faanyaggal kereskedett.[7] Gazdag nyersanyagokban, például kőben, magnezitben, sóban, aranyban és ólomban, ezért fémek és étkészletek előállításának központja is lehetett.[8]
Leírása
[szerkesztés]Punta Stilo szentélye
[szerkesztés]A szentély egy homokkőből épült dór templomban áll, amely körül kisebb oltárok találhatók, ciprusokkal és trapézokkal, áldozatul felajánlott fegyverekkel, amelyekből több mint 180-at találtak, köztük épeket és töredékeseket.[9] A szentélyben imádott istenségek minden bizonnyal Aphrodité és Zeusz, a megtalált és cauloniensisnek nevezett bronztáblára dedikációt írtak Zeusznak az akháj ábécé betűivel. A bronzon lévő babérlevelek Apollón kultuszát jelzik, többek között Kaulon ezüstpénzén is azo láthatók. A cauloniensison vannak utalások Artemiszre, a múzsákra és a gráciákra is. A Kr. e. 3. században a templomot elhagyták, és a területet tengeri kikötővé alakították.
A kazamata
[szerkesztés]A kazamatában különböző korabeli érmékre,[9] és Démétér istennő kultuszának nyomaira találtak.
A Sárkány háza
[szerkesztés]A Sárkány háza, amelyben egy tengeri sárkányt ábrázoló padlómozaikot találtak,[9] amely az utóbbi években Kaulon szimbólumává vált. A ház 17x35 méteres alapterületű volt.
Templom a világítótorony alatt
[szerkesztés]A Punta Stilo világítótorony hegyén Paolo Orsi régész azonosította egy állítólagos templom maradványait, amelyet Poszeidónnak vagy Apollónnak szenteltek.[9]
Más házak
[szerkesztés]- A groteszk-karakter háza[9]
- Insula első háza
- Guarnaccia-ház
- Kleté háza
Ásatások és leletek
[szerkesztés]Már a 16. századtól kezdve számos kutató próbálta meghatározni Kaulonìa város helyét,[9] de csak Paolo Orsi olasz régésznek sikerült 1891-ben, amit 1911 és 1913 között elvégzett első feltárásai is megerősítettek.[10] Orsi annak idején Calabria régészeti örökségének felügyelője és a Magna Graecia Múzeum társalapítója volt.
A város feltárása bizonyította a falakkal körülvett és a tengerszinten elhelyezkedő fő városközpont létezését, amelyen belül dór templom állt, amelynek az alapjai ma is láthatók. Az akkor elvégzett kutatások szerint a szürakuszai mestereknek részt kellett venniük ennek a templomnak az építésében, tekintve a szicíliainak vélt mészkő itteni nagy mennyiségét.
Azt is kiderítették, hogy a templom előtti területet, amelyet jelenleg tenger borít, szintén lakónegyed volt, amit az ott talált leletek bizonyítanak. Feltalálási helyük a partvidék fokozatos eróziójáról is tanúskodik.[11]
1941-ben a vasúti felüljáró építése során falszerkezetek maradványait találták meg.[12]
Új feltárásokat hajtott végre 1970–71-ben Elena Tommasello, aki három guttát talált a dór templomtól délre.[12]
A Scuola Normale Superiore és a Pisai Egyetem 1999-től kezdődő és még folyamatban lévő feltárásai a városi szentély nagy részét napvilágra hozták, amely a dór templomhoz tartozott. Sok más kisebb-nagyobb épületre fény derült vagy funkciójukat azonosították a talált építészeti anyagok szisztematikus tanulmányozása révén. És számos felfedezés tette lehetővé a szentély életszakaszainak megismerését, az első momentumoktól, az i. e. 7. század első felétől kezdve egészen az i. e. 3. század első évtizedeiben bekövetkezett hírtelen hanyatlásáig. Mára elavult az a feltevés, miszerint a dór templom építése a szürakuszai munkásoknak köszönhető: a legújabb kőzettani tanulmányok ui. kimutatták, hogy az épület anyaga mégsem szicíliai mészkő, hanem a helyszínen kitermelt kő.[13]
A falak körén kívül és különösen a Tersinale-dombon volt egy másik fontos kultikus központ is, amint az az ott összegyűjtött számos leletből levezethető. Erről a területről származik néhány terrakotta építészeti töredék, különösen egy házikó padozata, egy homlokzati eresz oroszlánfeje, néhány szögletes és egy központi akroterion, az összes egy kis templom építésének három különböző fázisából.[11]
A helyszínen végzett ásatások számos régészeti lelete többnyire a Magna Graecia Nemzeti Múzeumban található, Reggio Calabriában. Figyelemre méltó az a kivételes kivitelezésű két mozaik, amelyek sárkányt ábrázolnak. Egyikük 25 m² alapterületű, és ezért „a legnagyobb délen található hellenisztikus mozaiknak” tekinthető.[14] Mindkét mozaik jelenleg a monasteracei múzeumban tekinthető meg.
A régészeti lelőhely természetvédelmi beavatkozásainak finanszírozása és különösen a „sárkány” értékes mozaikjaié jelenleg számos nehézséggel küzd. Vibo Valentia Amerigo Vespucci Átfogó Intézet középiskolája diákjainak egy 44 fős csoportja 5000 eurós adót gyűjtött össze a mozaikok restaurálására, amit a hatóságok nem akartak, de nem is tudtak beszedni.[15]
Ásatások 2003-tól napjainkig: San Marco északkeletre
[szerkesztés]A SAS II tanulmány és topográfiai szempontból a San Marcótól északkeletre feltárási terület ma a Jón-tengertől keletre, a Taranto-Reggio Calabria vasútvonaltól nyugatra, az Axi folyótól északra és a kazamatától délre terül el.[16]
A protokotylai és a kotylai Aetos 666 töredékeinek köszönhetően az i. e. 8. század végétől, vagy inkább a hetedik század első évtizedeitől lehet a görög jelenlét folyamatosságát kimutatni. Egy későbbi periódusból származó maradványok egy gazdag háznak tulajdoníthatók, amelyet a Groteszk Karakter Házának neveznek.[16] Egy 6,65 méter széles észak-déli utat találtak a város közelében. Egy i. e. 3. századból, a hellenisztikus időszakból származó nagy épület maradványaira akadtak, részben még a 106-os állami főút jelenlegi úttengelye alatt, amelynek teljes feltárását ezért nem lehet elvégezni. Végül kiderült, mi maradt meg egy kis nekropoliszból a késő antik időszakban (6-7. század).
Ásatások 2001 és 2006 között
[szerkesztés]2001 és 2006 között nyolc ásatási akciót hajtott végre MC Parra és MT Iannelli egy 56 km²-es területen Kaulon környékén Monasterace, Stilo, Camini és Guardavalle településeken.[13]
174 topográfiai egységet (kerámiatárgyak lelőhelyei) és 230 műtárgyat vagy azok szórási területét fedezték fel, amelyek 148 lelőhely és 179 lelőhelyen kívüli lelet összeírásához vezettek.[13] Ezek a helyek a Sztilón szerinti Arito, Bavolungi, Franchi, Furno, Ligghia, Napi, Salti és Troiano helységekben voltak.
Archaikus települések
[szerkesztés]Az archaikus kor szerény entitásának hét görög települését azonosították, amelyek mindegyike a Stilaro folyó jobb oldali vízgyűjtő területén található, és ma szinte mindegyik 1000 méternyire lévő szántóföld (Franchi és Serrei kivételével). A Franchi (Stilo) helyzete kiemelkedik a többi közül, így természetesen jól védett.[13] Időrend szerint e görög települések a Kr. e. hetedik és hatodik század között léteztek, és egyikük sem érte meg a hellenisztikus időszakot.
Kivételt képez a Fontanelle (Monasterace) helységben, a Stilaro vízrajzi bal oldalán található római villa maradványa, az i. e. 6. századi görög település nyomaival.[13]
Ásatások 2007 és 2009 között
[szerkesztés]- 2007-es ásatási kampány: 2008 júniusában felfedeztek egy, az i. e. 4–3. század oszkó – görög ábécéjében írt dedikáció kőtöredéket a római Venusnak megfelelő istennő számára.[13]
- 2008. évi ásatási kampány
- 2009. augusztus-szeptemberi ásatási kampány. Megtalálták a legrégebbi bizonyítékot a helyszínen: a korinthoszi protokotylén, egy Thapsos-típusú csésze és egy skyphos töredékét.
2013 – A 35 négyzetméteres mozaik és a bronzasztal az akháj ábécével
[szerkesztés]2013. július 23-án Francesco Cuteri régész és csapata felfedezte az egyik legnagyobb mozaikot, amelyet valaha találtak a hellenisztikus periódusból, az i. e. 4. század végéről, amelynek területe kb. 35 m². A mozaik tovább oszlik 9 polikróm négyzetre és egy másik térre, ahol a szoba bejáratánál színes rozetta található.[17][18]
2013. október 8-án jelentették be a Kr. e. 5. századból származó bronzasztal felfedezését a városi szentélyben, akháj ábécével írt dedikációval, sztoichedón grafikai stílusban, 18 sorba írva. Ez Magna Graecia valaha talált leghosszabb akháj szövege.[19][20][21]
2018 – új geiszon
[szerkesztés]A 2013–2014-es viharokat követően új geiszon létezését fedezték fel, amely egy új dór rendszerű épület létezéséről tanúskodik.[12] Nagyon finom fehér mészkőből faragták, 88,5 cm hosszú, 68,15 cm széles és 47,2 cm magas. A kapcsolódó háromsoros mutuli hat guttából áll, és mindegyikük átmérője 4,4 cm.
Numizmatikai leletek
[szerkesztés]A kauloni ásatások során számos bronzpénz került elő, amelyek később Rodolfo Cimino numizmatikai gyűjteményébe kerültek. Ez a Monasterace Marinában található gyűjtemény 181 agyag- és fémleletből és 238 érméből áll, amelyek a görög, a római és a középkorból származnak. Rocco Giordano, Kaulonìa régészeti területének korábbi tiszteletbeli kurátora 1942-től kezdődően gyűjtötte össze őket. Ez a gyűjtemény 1977 óta Calabria régészeti felügyelete alatt van.[22]
Kiállítások Firenzében 2010-ben és 2013/14-ben
[szerkesztés]2010-ben a kiállítást a Firenzei Egyetemen Spigolando tra gli archivi címen rendezték, amely összefüggésben volt a Paolo Orsi nyomdokain Kaulonìában[23][24] 2013 decemberétől 2014 márciusáig a firenzei Nemzeti Régészeti Múzeumban rendezett Kaulonìa, Kleté amazon városa című kiállítással.
Kiállítás az EXPO 2015-ön
[szerkesztés]A 2015. évi Expo olasz pavilonjában, 2015. augusztus 14. és 21. között bemutatták a Kauloni akháj kolónia Sárkány-háza andronjának sztereoszkopikus virtuális rekonstrukcióját.[25][26] A virtuális kiállítást a Calabriai Egyetem 3D Research spin-off cége hozta létre.
Árvíz és a helyszín biztosítása
[szerkesztés]2013 decemberében a kazamata maradványait tönkretette a rossz időjárás és a zord tenger, valamint a régészeti lelőhely védelmének teljes hiánya. A calabriai régészeti felügyelet Monasterace önkormányzatával együtt másfél millió euró összegű támogatási kérelmet nyújtott be a park számára, amelyre nem érkezett válasz. Végülis Reggio Calabria megye két és fél millió eurót kíván rendelkezsre bocsátani a régészeti park megőrzésére.[27] 2014. február 2-án a kulturális örökség és az idegenforgalom minisztere 300 000 eurós hitelt jelentett be a régészeti lelőhely biztonsága érdekében.[28] 2015-ben megépült az első védelem a dór templom számára, míg a 2016 szeptemberére tervezett fennmaradó munkálatok még nem kezdődtek el.
Képgaléria
[szerkesztés]-
Dór oszlopfő
-
Kaulon részletei
-
A kazamatakomplexum
-
Templomrom
-
Fürdőmozaik
-
Fürdőmozaik
-
Fürdőmozaik
-
Fürdőmozaik
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Alla scoperta dei meravigliosi draghi e delfini di Kaulonìa, la città dell’amazzone Clete
- ↑ (Bova 2008 p. 41)
- ↑ J. Berard - La Magna Grecia, pp. 158-160
- ↑ Mario Napoli - Civiltà della Magna Grecia, pp. 213-214.
- ↑ Guglielmo Genovese (1999) Santuari rurali nella Calabria Greca. L'erma di Breitschneider, pag. 96
- ↑ Guglielmo Genovese (1999) Santuari rurali nella Calabria Greca. L'erma di Breitschneider, pag. 99
- ↑ (Bova 2008 p. 42)
- ↑ (Bova 2008 p. 45)
- ↑ a b c d e f (Mollo 2018)
- ↑ (Bova 2008 p. 47).
- ↑ a b Guglielmo Genovese (1999) Santuari rurali nella Calabria Greca. L'erma di Breitschneider, 97. o.
- ↑ a b c Annali della scuola normale superiore di Pisa, serie 5, 2018, 10/2 supplemento, Kaulonìa. Indizi di un nuovo edificio di ordine dorico nel santuario di Punta Stilo, Nicola Giaccone, 136–141. o.
- ↑ a b c d e f Caulonia tra Crotone e Locri Tomo 1 di Lucia Lepore e Paola Turi. [2014. január 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. február 27.)
- ↑ I Calabria Jones lanciano la campagna "Adotta il drago Kaulon", 2012. szeptember 29.
- ↑ 5.000 euro raccolti da 44 giovani studenti vibonesi: si autotassano per restaurare il mosaico del drago di Kaulon che le istituzioni non hanno voluto né saputo recuperare. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. február 27.)
- ↑ a b Le indagini archeologiche a S. Marco NE. [2015. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. február 27.)
- ↑ Scoperto a Monasterace il più grande mosaico ellenistico del sud Italia, Il sole 24 ore
- ↑ Scoperto mosaico greco, più grande Sud, Ansa.it
- ↑ Straordinaria scoperta archeologica a Kaulonìa (RC): ecco il testo più lungo in alfabeto acheo della Magna Grecia, Meteoweb
- ↑ Ritrovato a Kaulonìa, in Calabria, il testo più lungo in alfabeto acheo della Magna Grecia, famedisud.it
- ↑ Dagli scavi di Kaulonìa una scoperta d’eccezione, 2013. október 7.
- ↑ Kaulonìa, Caulonia, Stilida e oltre
- ↑ La mostra “Spigolando tra gli archivi”. [2015. január 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. február 27.)
- ↑ A scuola di archeologia seguendo le orme di Paolo Orsi a Caulonia, 2013. december 4.
- ↑ “Cibo per gli Dei, cibo per gli uomini" a Padiglione Italia, 2015. augusztus 14. [2015. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. február 27.)
- ↑ Il Simposio a Kaulonia. Banchetto all'interno della Casa del Drago. in MiBACT, 2015. augusztus 14. [2019. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. február 27.)
- ↑ „Antica Kaulon chiede aiuto. Aree del parco a rischio”, 2013. december 18.. [2014. január 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. január 9.)
- ↑ MIBACT: Stanziamento 300mila euro per intervento su antica Kaulonìa, 2014. február 2. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. február 27.)
Bibliográfia
[szerkesztés]- Maria Cecilia Parra (szerk.), Kaulonìa, Caulonia, Stilida (et al). Contributi storici, archeologici e topografici, vol. I, in 2 tomi (Quaderni ASNP, nr. 11-12), Pisa, 2002 (2003)
- Maria Cecilia Parra (szerk.), Kaulonìa, Caulonia, Stilida (et al). Contributi storici, archeologici e topografici, vol. II, in due tomi (Quaderni ASNP, 17-18), Pisa, 2007
- Maria Cecilia Parra; Antonino Facella (szerk.), Kaulonìa, Caulonia, Stilida (et al), vol. III. Indagini topografiche nel territorio, Pisa, 2011
- Graziano Raco, Kaulonìa, Ardore Marina, Arti grafiche edizioni, 2000
- Francesco Antonio Cuteri, B. Rotundo, Il territorio di Kaulonìa fra Tardoantico e Medioevo. Insediamenti, risorse, paesaggi. in Kaulonìa I, pp. 117–158, 2001
- Damiano Bova.szerk.: Ecumenica Editrice: Bivongi. Nella valle dello Stilaro (2008). ISBN 978-88-88758-43-5
- Lucia Lepor–Paola Turi.szerk.: Ecumenica Editrice: Caulonia tra Crotone e Locri (2008). ISBN 978-88-8453-930-4
- Lucia Lepore; Paola Turi (a cura di), Caulonia tra Crotone e Locri, Atti del Convegno Internazionale, Firenze 30 maggio-1º giugno 2007, Firenze 2010, in particolare:
- Lucia Lepore, Gli scavi in località S. Marco nord-est:dall'oikos arcaico alla sistemazione ellenistica, pp. 81–114;
- Paola Turi; Pasquino Pallecchi, Osservazioni sulla composizione e sulla tecnica di fabbricazione di alcune classi ceramiche di S. Marco nord-est a Caulonia, pp. 115–134.
- Maria Rosaria Luberto, Nota sulla ceramica di VIII e VII secolo a.C. dallo scavo S. Marco nord-est a Caulonia, in Alle origini della Magna Grecia: mobilità, migrazioni, fondazioni, Atti del 50º Convegno Internazionale di Studi sulla Magna Grecia di Taranto, Taranto 1-4 ottobre 2010, pp. 913–926
- Maria Rosaria Luberto, Lo scavo in località S. Marco nord-est a Caulonia. Analisi e interpretazione dei reperti di VIII secolo a.C. in L. Donnelan; V. Nizzo, Contestualizzare la prima colonizzazione. Archeologia, fonti, cronologia e modelli interpretativi tra l'Italia e il Mediterraneo. In memoria di D. Ridgway, Roma, 21-23 giugno 2013, in c. di s.
- Lucia Lepore; Maria Rosaria Luberto; Paola Turi, Kaulonìa, la città dell'amazzone Clete. Gli scavi dell'Università degli Studi di Firenze a Monasterace Marina, Catalogo della Mostra, Firenze-Museo Archeologico Nazionale, 12 dicembre 2013-9 marzo 2014, Aracne, 2013 ISBN 978-88-548-6686-7
- Architettura greca a Caulonia. Edilizia monumentale e decorazione architettonica in una città della Magna Grecia di Federico Barello, Le Lettere Editore, 2013-12-31 ISBN 978-88-7166-211-4
- Kaulonìa, Caulonìa, Stilida (e oltre). Indagini topografiche nel territorio, Scuola Normale Superiore editore, 2012, ISBN 978-88-7642-418-2
- Fabrizio Mollo.szerk.: Rubbettino: Guida archeologica della Calabria antica, 749. o. (2018)
- Claudio Panaia.szerk.: Crealibri: Caulonia. Storia di una polis, 96. o. (2018)
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]- Magna Graecia
- Monasterace Régészeti Múzeum
- Magna Graecia Nemzeti Múzeum
- Monasterace marina
- Caulonia
- Stilaro völgye
- Agatoclea érme
- Elleporói csata
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Kaulon című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- Kaulon nel sito ArcheoCalabriaVirtual. [2013. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. február 27.)
- Sito dell'équipe di scavo. [2015. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. február 27.)
- Campagna "Adotta il drago" del MIUR, finalizzata alla raccolta di fondi per la conservazione dei mosaici
- Restauriamo insieme il mosaico, Fondo Ambiente Italiano. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. február 27.)
- Caulonia tra Crotone e Locri Tomo 1 di Lucia Lepore e Paola Turi. [2014. január 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. február 27.)