Ugrás a tartalomhoz

Kapolyi László

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kapolyi László
A Magyar Népköztársaság ipari minisztere
Hivatali idő
1983. december 9. – 1987. december 16.
ElődMéhes Lajos
UtódBerecz Frigyes
A Magyarországi Szociáldemokrata Párt elnöke
Hivatali idő
1994 – 2014
ElődKirály Zoltán
UtódAndráska László
Születési névKriszt
Született1932. június 7.[1]
Újpest
Elhunyt2014. november 30. (82 évesen)
Budapest[2]
PártMagyar Szocialista Munkáspárt
SzüleiKriszt Lajos
Foglalkozás
A Wikimédia Commons tartalmaz Kapolyi László témájú médiaállományokat.

Kapolyi László (Újpest, 1932. június 7. – Budapest, 2014. november 28.[3]) magyar bányamérnök, szerkezetépítő mérnök, energetikus, közgazdász, üzletember, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a kőzetmechanika, valamint az energiagazdálkodás és -politika. 1983 és 1987 között Magyarország ipari minisztere. 1994-től 2012-ig és 2013-tól a Magyarországi Szociáldemokrata Párt elnöke, 2002 és 2010 között országgyűlési képviselő a Magyar Szocialista Párt frakciójában.

Életpályája

[szerkesztés]

1950-ben kitüntetéssel érettségizett az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban, majd felvették a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol 1954-ben szerzett híd- és szerkezetépítő mérnöki diplomát. 1957-ben Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egyetemen bányamérnöki diplomát szerzett. 1961-ben védte meg műszaki doktori disszertációját. Közben 1962-ben a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen ipari közgazdász oklevelet szerzett, illetve megvédte (második) egyetemi doktori disszertációját.

Már 1951-ben elhelyezkedett tervezőként a Mélyéptervnél. 1952-ben a Földalatti Vasútépítő Vállalatnál dolgozott. 1953 és 1976 között a Tatabányai Szénbányáknál kezdetben beosztott mérnök, majd üzemvezető főmérnök, később főosztályvezetőként tevékenykedett. 1976-ban távozott a szénbányáktól és a Nehézipari Minisztériumban kapott miniszter-helyettesi kinevezést. 1981 és 1983 között az Ipari Minisztérium energetikai államtitkára volt. 1983-ban a Lázár-, majd 1987-ig a Grósz-kormány ipari minisztere volt. Ezt követően egy évig energia-politikai kormánybiztos volt. 1988–1989-ben a Minisztertanács mellett működő Tanácsadó Testület társelnöke volt (Berend T. Iván mellett). Közben 1985-től 1988-ig az Magyar Szocialista Munkáspárt (amelybe 1968-ban lépett be) Központi Bizottsága tagjaként tevékenykedett.

1967-ben védte meg a műszaki tudományok kandidátusi, 1975-ben akadémiai doktori értekezését. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Bányászati, illetve az Energetikai Bizottságnak lett tagja. 1979-ben megválasztották az MTA levelező, 1985-ben pedig rendes tagjává. Később a Jövőkutatási Bizottságba is bekerült. Az Orosz Tudományos Akadémia is felvette tagjai sorába. Akadémiai tisztségei mellett a Római Klub, az Aspen Institute of Italy tagja és a Gépipari Tudományos Egyesület elnökségi tagja. 1975-ben a krakkói Bányászati és Kohászati Akadémia magántanárává, 1980-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem címzetes egyetemi tanárává avatta, illetve a Boston College vendégprofesszora volt. Az Acta Geodaetica, Geophysica et Montanistica című tudományos folyóirat szerkesztőbizottságának tagja.

1989-ben megalapította a System Consulting Kft-t, melynek ügyvezető igazgatója, a cég részvénytársasággá történt átalakulása után az igazgatótanács elnöke lett. A társasági jog 2006-os reformja után a cég zártkörűen működő részvénytársasági (zrt.) formát vett fel, itt elnök-vezérigazgató. A zrt. az energiaiparban tevékenykedik, villamosenergia-kereskedelmet bonyolít le. A cég a rendszerváltáskor fennálló orosz államadósság lebontásában is részt vett. Eleinte az orosz állam kizárta, hogy adósságukat energiahordozóban törlesszék, Kapolyinak mégis sikerült elérnie, hogy szenet vásárolhasson, amit Ukrajnába, a burstini erőműbe szállított, onnan pedig áramot importált Magyarországra. Ez az üzleti stratégia vitákat váltott ki, kritikusai szerint Kapolyinak pártmúltjára hivatkozva volt lehetősége az áramimportra. A cég jelentős szerepet vitt az orosz államadósság lebontásában.[4]

1990-ben független országgyűlési képviselőjelölt volt. 1991-ben a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) budapesti szervezetének vezetőségi tagja lett. 1992–1993-ban az országos vezetőség tagja, 1993-tól az elnökség tagja lett, majd 1994-ben a párt elnökévé választották. Tisztségében többször megerősítették. Az 1994-es, illetve 1998-as országgyűlési választásokon a párt képviselőjelöltje volt, de a párt országos szinten nem érte el az öt százalékot. A 2002-es országgyűlési választáson a két párt közötti együttműködés keretében a Magyar Szocialista Párt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei területi listájáról szerzett mandátumot, négy évvel később a párt országos listájáról került be. Az Országgyűlés gazdasági bizottságában dolgozott. A vállalkozásai révén milliárdos vagyonra tett szert, 2010-ben ő volt a leggazdagabb parlamenti képviselő.[5] A 2010-es országgyűlési választáson az MSZDP színeiben indult, mandátumot nem szerzett. Emellett 2002-ben az Újpesti Torna Egylet elnökévé választották.

Tudományos munkássága

[szerkesztés]

Kutatási területei: a kőzetmechanika, az ásványvagyon-, nyersanyag-, és energiagazdálkodás, a rendszerelmélet, a energia- és gazdaságpolitika.

Kőzetmechanikai kutatásai a bányabiztosító berendezések és szerkezetek szilárdságtanilag megalapozott méretezésével foglalkoztak. Ez hatással volt a bányaművelés gazdaságosságának és biztonságának növelésére. Az energiagazdálkodás területén a magyarországi ásványvagyon úgynevezett műrevalóságának reális megítélésében segítenek. Energiapolitikai munkássága során rendszerelméleti segítséggel alapozta meg e gazdasági ág fejlesztésének elősegítését.[6] Munkáit elsősorban magyar, angol és orosz nyelven adta közre.

Több egyetemi szak elindításában vett részt: a BME-n a nukleáris mérnök-fizikus, illetve az energetikus szak, illetve a mai Budapesti Corvinus Egyetemen a szolgáltatási menedzsment szak.

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Főbb publikációi

[szerkesztés]
  • Energiagazdálkodás (társszerző, 1965)
  • A szénbányászat termeléstervezési módszeréről; Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézet, Bp., 1966
  • Bányabiztosító szerkezetek hatásának vizsgálata (1967)
  • Kelemen Zoltán–Kapolyi László: Bányaipari piackutatás; Tankönyvkiadó, Bp., 1971
  • Asszonyi Csaba–Kapolyi László: Kőzetek mechanikai jellemzőinek meghatározása; MTA VEAB, Veszprém, 1976 (Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Akadémiai Bizottsága monográfiái)
  • Bevezetés az ipari rendszerelméletbe (Tankönyvkiadó, 1977)
  • Kitermelőiparunk főbb jellemzői, az energiahordozók termelése és energiapolitikánk; MSZMP Politikai Főiskola, Bp., 1981
  • Ásványi eredetű természeti erőforrások rendszer- és függvényszemlélete (Akadémiai Kiadó, 1981)
  • Ásványinyersanyag- és energiapolitikánk alapjai (Kossuth Könyvkiadó, 1981)
  • A dikalcium ortoszilikátok polimorfózisa és alkalmazása a komplex ásványvagyon gazdálkodásban (Akadémiai Kiadó, 1983)
  • Nyersanyag- és energiagazdálkodásunk (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1984)
  • A magyar ipar fejlődése az ezredfordulóig; Népszava, Bp., 1986 (Fórum)
  • Mineral Resources: A System Analytical and Functional Approach (Bécs–New York), 1987)
  • Bányászati rendszerelmélet. Egyetemi tankönyv; Tankönyvkiadó, Bp., 1990
  • A nagy transznacionális egyesített energetikai rendszerek működésének megbízhatósága és hatékonysága (társszerzőkkel oroszul, Novoszibirszk, 1996)
  • A rendszerelmélet alkalmazása az ipar és a közgazdaságtan területén (2006, angolul is)
  • Komplex gazdasági rendszerek modellezése és elemzése (2006, angolul is)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ BnF-források (francia nyelven)
  2. ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 13.)
  3. ↑ Elhunyt Kapolyi László energetikus, az MTA rendes tagja
  4. ↑ Magyari Péter–Vajda Éva: Rendszerek embere Archiválva 2007. június 8-i dátummal a Wayback Machine-ben – interjú és további cikkek a Manager Magazin 2006. évi 6. számában
  5. ↑ A leggazdagabb képviselő hvg.hu, 2010. április 2.
  6. ↑ A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003, 626–627. o.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Bányászat és geotechnika. Tanulmányok Kapolyi László tiszteletére 70. születésnapja alkalmából; szerkbiz. Kovács Ferenc; Egyetemi Könyvtár, Miskolc, 2002
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kapolyi_László&oldid=23549917”