K. Csilléry Klára

K. Csilléry Klára
Született	Csilléry Klára 1923. augusztus 30. Budapest
Elhunyt	2002. június 25. (78 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	néprajzkutató, muzeológus, pedagógus
Iskolái	Magyar Képzőművészeti Egyetem Eötvös Loránd Tudományegyetem
Sírhelye	Farkasréti temető (37/3-3-34)
Sablon • Wikidata • Segítség

K. Csilléry Klára (Király Péterné) (Budapest, 1923. augusztus 30. – Budapest, 2002. június 25.) magyar néprajzkutató, muzeológus. Férje Király Péter nyelvész. A történelem (néprajz) tudományok kandidátusa (1970), a néprajztudomány doktora (1993).

Életpályája

A budapesti Képzőművészeti Főiskola rajztanári szakán tanult (1942–1947). Szőnyi István tanítványaként festőművésznek készült, de életét végül a néprajztudománynak szentelte. 1950-ben a budapesti ELTE Bölcsészettudományi Karán muzeológusi (1950) oklevelet. Részt vett a Teleki Intézet Táj- és Népkutató Osztálya által szervezett erdélyi kutatótáborban (1943). Baranyában önálló kutatást végzett (1946) a népi bútorok témakörben főiskolai diplomamunkájához (Szökrönyök Sumonyból és Csedriből, kézirat, 1947). Elvégezte az állami Nőipariskola kézimunka tanítónői tanfolyamát (1947), majd az ELTE BTK néprajz-művészettörténet szakán tanult; muzeológus oklevelet szerzett (1950). 1947-től a Néprajzi Múzeumban dolgozott, ő volt a Bútorgyűjtemény kezelője, majd osztályvezető-helyettes (1961–től 1970-ig). A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum megszervezésétől annak muzeológiai osztályvezetője volt (1970–1979; nyugdíjazásáig). Nevéhez fűződik a Szabadtéri Múzeum első épületeinek berendezése is.

Kutatási területe

• Az összehasonlító népi lakáskultúra-kutatással, a népi bútor történetével, a népi fatechnológia vizsgálatával és a népművészet történetével foglalkozott.
• "Képzettsége alapján a bútorművesség, a lakáskultúra és a népművészet történeti szempontú kutatása állt tudományos munkásságának középpontjában. A népi bútorművesség tanulmányozását összekapcsolta a faipar vizsgálatával, élő gyakorlatban sikerült megtalálnia Szuhahután a legrégiesebb szerkesztésű bútordarab, az ácsolt láda készítését. A hagyományos bútorművesség területén a technológiával, a készítőközpontokkal és az árusítással kapcsolatban tárt fel új ismereteket. A lakáskultúrában a kulcsfontosságú bútordarabok és a lakásberendezés történeti alakulása foglalkoztatta (ácsolt láda, tálcaasztal, talpas bölcső, csuklós támlájú pad). A jelenségek kialakulásának megértésére, a történeti folyamatok rekonstruálására törekedett, amint azt kandidátusi értekezése is reprezentálja (A magyar népi lakáskultúra történeti kezdetei. Budapest, 1982). A népművészet történetének feltárása kezdettől foglalkoztatta. A tárgyi, történeti adatok, tények elsőbbségét hangoztatta a tetszetős következtetésekkel szemben. Munkásságát rendkívül nagy tárgyismeret és a történeti összefüggések éles szemű meglátása jellemezte.

Muzeológiai tevékenységével a Néprajzi Múzeum Bútorgyűjteményét több ezer tárggyal, azoknak mintaszerű dokumentációjával gyarapította."

Tanárként

A Képzőművészeti Főiskola tanára (1979–1993), emeritusz professzora (1993-tól), a Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológiai Tanszékének professzora volt (1993–2002).

Társadalmi tevékenysége

Számos jelentős kiállítást rendezett, nagyszámú előadást tartott itthon és külföldön; páratlan méretű szaklektorálást végzett. A Magyar Néprajzi Társaság Anyagi Kultúra Szakosztályának elnöke (1985–1994), az Osztrák Néprajzi Társaság tagja (1990). Az Ethnographia szerkesztő Bizottsági tagja (1981–1993).

Díjai, elismerései

• Móra Ferenc-emlékérem (1977)
• Györffy István-emlékérem (1984)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2001)

Főbb művei

• Magyar népművészet. Fél Edittel, Hofer Tamással (Budapest, 1958; 2. kiadás 1969 angol, német, francia nyelven is)
• A magyar bölcső eredeti formája (Néprajzi értesítő, XLVIII., 1966, 5-47.)
• A magyar nép bútorai (Budapest, 1972; 2, kiad. 1975; angol, német és francia nyelven is)
• Egy németalföldi eredetű magyar népi bútor: a csuklós támlájú pad (Néprajzi értesítő, LVII., 1975, 5-68.)
• A magyar népművészet története (Budapest, 1978; 2. kiad. 1979)
• A magyar lakáskultúra kialakulásának kezdetei (Budapest, 1982)
• A lakáskultúra társadalmi rétegek szerinti differenciálódása (Ethnographia, XCVI., 1985, 173-211.)
• A hartai bútor (Cumania, 10, Kecskemét, 1987,375-418.)
• Bútorművesség (in: Magyar néprajz III, Anyagi kultúra 2. Kézművesség. Szerk. Domonkos Ottó. Budapest, 1991, 482-523)
• Bútorművesség – lakáskultúra – népművészet. Doktori értekezés is (Néprajzi értesítő, LXXV., 1973, 9-36.)
• K. Csilléry Klára: Az ácsolt láda (Összegyűjtött tanulmányok. Szerkesztette: Kiss Margit), Series Historica Ethnographiae 13. Néprajzi Múzeum, Budapest, 2007 (posztumusz kiadás)

Irodalom róla

• Hofer Tamás: K. Csilléry Klára köszöntése (Néprajzi értesítő, LXXV, 1973, 5-8.)
• Balázs György: Csilléry Klára (Magyar Múzeumok, 2002. 2., 59-60.); RúL IV.: 654.
• Selmeczi Kovács Attila (Magyar Múzeumi arcképcsarnok / életrajzok a magyar múzeumügy történetéből, Pulszky Társaság – Tarsoly kiadó, Budapest 2002, 166-167. oldal)

Források

• OSZK
• Ibisz Archiválva 2015. február 7-i dátummal a Wayback Machine-ben