Kóken japán császárnő
| Kóken/Sótoku | |
 | |
| Sótoku császárnő portréja | |
| Japán császárnője | |
| Kóken császárnő | |
| Uralkodási évei | 749–758 |
| Koronázása | 749. augusztus 19. |
| Elődje | Sómu császár |
| Utódja | Dzsunnin császár |
| Korszak | Tenpjó-kanpó, Tenpjó-sóhó, Tenpjó-hódzsi: 749, 749–757, 757–765 |
| Japán császárnője | |
| Sótoku császárnő | |
| Uralkodási évei | 764–770 |
| Koronázása | 765. január 26. |
| Elődje | Dzsunnin császár |
| Utódja | Kónin császár |
| Korszak | Tenpjó-hódzsi, Tenpjó-Dzsingo, Dzsingo-keiun: 757–765, 765–767, 767–770 |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | japán császári ház |
| Született | 718 |
| Elhunyt | 770 |
| Nyughelye | Takano no miszaszagi (Nara) |
| Édesapja | Sómu császár |
| Édesanyja | Kómjó császárné |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | nincs |
| Gyermekei | nincs |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kóken/Sótoku témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kóken császárnő (孝謙天皇; Hepburn: Kōken-tennō, ’718. – 770. augusztus 28.’), más néven Sótoku császárnő (称徳天皇; Hepburn: Shōtoku-tennō), volt (Kóken császárnőként) Japán 46. és (Sótoku császárnőként)[1] a 48. uralkodója a hagyományos öröklési rend[2] szerint. Kóken császárnő először 749-től 758-ig uralkodott, majd a Fudzsivara no Nakamaro lázadást követően Sótoku császárnőként ismét trónra lépett 765-től haláláig, 770-ig. Kóken császárné része volt egy Raszputyin-szerű viszonynak Dókjó szerzetessel, akit papi főminiszterré nevezett ki 765-ben. 766-ban Hóóvá (papi császárrá) lépett elő, és 770-ben önerőből kísérletet tett a trón megszerzésére. A császárnő halála, illetve az arisztokrácia ellenállása döntötte romba tervét. Ez az eset volt az oka annak, hogy később átköltöztették Narából (Heidzsó) a fővárost. Japán történelmében Kóken/Sótoku volt a hatodik a nyolc nő közül, aki császárnői rangot töltött be. Az őt megelőző másik öt uralkodónő Szuiko, Kógjoku Szaimei, Dzsitó, Gemmei, Gensó voltak, utána Meisó és az utolsó császárnő Go-Szakuramacsi volt.
Származása
[szerkesztés]Kóken császárnő személyes, uralkodás előtti neve (imina) Abe (阿倍).[3] volt. Apja Sómu császár, anyja Kómjó császárnő volt.[4]
Kókennek a tradíció szerint közvetlen a sírhelyénél kell tiszteletet nyilvánítani. A Császári Háztartás Ügynöksége a narai Takano Császári Mauzóleumot (Takano Miszaszagi, ’高野陵’) jelöli meg Kóken nyughelyeként. A helyszín az érdeklődők számára is látogatható.
Élete
[szerkesztés]749. augusztus 19-én[5] (Tenpjó-kanpó 1, 7. hónap 2. napján) Sómu-tennó uralkodásának 25. évében (聖武天皇二十五年) a császár lemondott trónjáról, örökösének (senso) pedig lányát jelölte meg. Kóken nem sokkal ezután el is foglalta a trónt.[6] 757-ben összeesküvésre tettek próbát Kóken császárnő uralkodásának megdöntésére, ám az sikertelennek bizonyult.[7] 758-ban Kóken császárnő lemondott a trónról unokatestvére javára, aki Dzsunnin császárként lett ismert. A császárnő 10 évig uralkodott. 764-ben Dzsunnin-tennó uralkodásának hatodik évében a császárt leváltotta örökbefogadó anyja, és az egykori császárnő, Kóken örökölte meg a trónt.
765. január 26-án (Tenpjó-hódzsi 9, 1. hónap 1. napján (天平宝字九年一月一日)) Kóken hivatalosan is ismét trónra (sokui) lépett, immár Sótoku császárnőként.[8] 770. augusztus 28-án (Dzsingo-keiun 4, 8. hónap 4. napja[9] (神護景雲四年八月四日): Sótoku császárné 57 évesen meghalt,[10] üresen hagyva ezzel a trónt.[11] Őt követte az első unokatestvére, Kónin császár, akit kétszer is leváltanak. Sótoku császárné öt évig uralkodott.[10]
Uralkodásának időszakai
[szerkesztés]Kóken uralkodásának jól elkülöníthető szakaszai vannak, amiket nem lehet lefedni egy korszak névvel vagy nengóval.
- Tenpjó-kanpó (749)
- Tenpjó-sóhó (749-757)
- Tenpjó-hódzsi (757-765)
Sótoku uralkodásának jól elkülöníthető szakaszai vannak, amiket nem lehet lefedni egy korszak névvel vagy nengóval.
- Tenpjó-hódzsi (757-765)
- Tenpjó-dzsingo (765-767)
- Dzsingo-keiun (767-770)
Hagyatéka
[szerkesztés]
Kóken uralkodása viharos volt. Túlélt két puccskísérletet is Tacsibana Naramaro, majd Fudzsivara no Nakamaro szervezésében.[12] Ma már főképpen azért emlékeznek nevére, mert állítólag viszonya volt egy Dókjó (道鏡) nevű buddhista szerzetessel, akit számos címmel és hatalommal ruházott fel.
Az uszai Hacsiman (八幡) kami szentélyéből származott egy jóslat, mely szerint a szerzetesből lesz az új császár. Azonban amikor a császárnő elküldte Wake no Kijomarot (和気清麻呂), hogy megbizonyosodjon a jövendölésről, Hachiman úgy határozott, hogy csak császári leszármazott léphet a trónra.[13]
A többi hét uralkodó császárnéhoz hasonlóan, kiknek örökösei azon férfiak közül lett kiválasztva, akik az apai császári vérvonalhoz tartoztak, őt is egy férfi unokatestvére követte. Ez az oka annak, hogy egyes konzervatív tudósok azt állítják, hogy a nők uralkodása csak ideiglenes, és fent kell tartani a csak férfiak általi uralmat a 21. században.[14] E hagyományos nézet alól egyedül Gensó császárnő képez kivételt, aki anyját, Gemmei császárnőt követte a trónon.
Egyik fő intézkedése, hogy egymillió „imatalizmán” (Hjakumantó Darani (百万塔陀羅尼)) készítésére adott parancsot, ezekből több is fennmaradt: a 770-ből származó kis tekercsek a legkorábbi nyomtatványok közé tartoznak az egész világon.
Kugjó
[szerkesztés]Kugjó (公卿) egy gyűjtőfogalom, azon kevés nagy hatalommal rendelkező embert jelenti, akik csatlakoztak a japán császári udvarhoz a Meidzsi-kor előtti időkben. Azokban az években is, amikor az udvar tényleges befolyása a császári palota falain kívül minimális volt, a hierarchia megmaradt.
Gyakorlatilag ez az elit csoport csak három vagy négy tagot számlált egy időben. Ők voltak az örökletes udvaroncok, akik a tapasztalataik és hátterük segítségével karrierjük csúcsára emelkedhettek. Kóken uralkodása alatt ők jutottak a Daidzsókan csúcsára:
- Taihó (大宝): Emi no Osikacu (hivatalosan Fudzsivara no Nakamaro)[4]
- Legfőbb személynök (Daidzsó-daidzsin) (太政大臣):
- Balfelőli személynök (Szadaidzsin) (左大臣): Tacsibana no Moroe (hivatalosan Kacuragi-ó, Kacuragi herceg) (Komjó császárnő féltestvére).[4]
- Jobbfelőli személynök (Udaidzsin) (右大臣): Fudzsivara no Tojonari (Fujivara no Mucsimaro elsőszülött fia)[4]
- Jobbfelőli személynök (Udaidzsin) (右大臣): Fudzsivara no Nakamaro (Fudzsivara no Mucsimaro második fia)[4]
- Nadaidzsin (内大臣)
- Dainagon (大納言)
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben az Empress Kōken című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Emperor Kōnin, Takano Imperial Mausoleum, Imperial Household Agency
- ↑ Ponsonby-Fane, Richard. (1959). The Imperial House of Japan, pp. 58, 59.
- ↑ Brown and Ishida, p. 274; Varley p. 149.
- ↑ a b c d e Brown and Ishida, p. 274
- ↑ Julian dates derived from NengoCalc
- ↑ Brown and Ishida, pp. 274; Varley, p. 44; a distinct act of senso is unrecognized prior to Emperor Tenji; and all sovereigns except Jitō, Yōzei, Go-Toba, and Fushimi have senso and sokui in the same year until the reign of Emperor Go-Murakami.
- ↑ Bender, Ross. (2009). "The Suppression of the Tachibana Naramaro Conspiracy," Japanese Journal of Religious Studies 37/2:223–245; compare mirrored full-text Archiválva 2012. február 12-i dátummal a Wayback Machine-ben; retrieved 2012-10-23.
- ↑ Brown and Ishida, pp. 276; Varley, p. 44, 145.
- ↑ Brown and Ishida, p. 276 has the year as 769, 4th day of the 8th month, instead of 770. Believe this to be a typo, because Brown-Ishida's own timeline gives 770, and the Japanese Wikipedia article on Empress Kōken is using the 4th day of the 8th month of 770.
- ↑ a b Brown and Ishida, p. 276.
- ↑ Bender, Ross. "The Hachiman Cult and the Dōkyō Incident," Monumenta Nipponica, Vol. 34, No. 2 (1979). pp. 125–153.
- ↑ Bender, Ross. (2009). "The Suppression of the Tachibana Naramaro Conspiracy," Japanese Journal of Religious Studies 37/2:223–245; compare mirrored full-text Archiválva 2012. február 12-i dátummal a Wayback Machine-ben; retrieved 2012-10-22.
- ↑ Titsingh, pp. 78–81.
- ↑ "Life in the Cloudy Imperial Fishbowl," Japan Times. March 27, 2007.
Források
[szerkesztés]- Brown, Delmer M.. The Future and the Past (a translation and study of the Gukanshō, an interpretive history of Japan written in 1219), Berkeley: University of California Press. (1979). ISBN 978-0-520-03460-0. OCLC 251325323
- Imperial Household Agency: 称徳天皇 高野陵 (japán nyelven), 2004. (Hozzáférés: 2011. február 4.)
- Ponsonby-Fane, Richard Arthur Brabazon. (1959). The Imperial House of Japan. Kyoto: Ponsonby Memorial Society. OCLC 194887
- Titsingh, Isaac. (1834). Nihon Odai Ichiran; ou, Annales des empereurs du Japon. Paris: Royal Asiatic Society, Oriental Translation Fund of Great Britain and Ireland. OCLC 5850691
- Varley, H. Paul. (1980). Jinnō Shōtōki: A Chronicle of Gods and Sovereigns. New York: Columbia University Press. ISBN 978-0-231-04940-5; OCLC 59145842
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]
| Előző uralkodó: Sómu császár |
 |
Következő uralkodó: Dzsunnin császár |