Ugrás a tartalomhoz

Kállay család (nagykállói)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Kállay család szócikkből átirányítva)

A nagykállói Kállay család egyike legrégibb nemes családjainknak, amely eredetét a száznyolc ős nemzetség egyikéből, a Balog-Semjén (Bolok-Simián) nemzetségből (genus) veszi. A család ősi fészke Nagykálló és környéke volt.

Egyes emlékek Szabolcs vezértől származtatják a Balog-Semjén nemzetséget, így a Kállay családot. Más források szerint Bulcsu vezér apja Kál volt.[forrás?]

A családnév eredete

[szerkesztés]

A név eredetét nagy valószínűséggel Szabolcs megyében kell kutatnunk, ahol a család talán már az első betelepüléstől (honfoglalás), de a 13. század elejétől bizonyosan birtokos volt. A 'kál' szó régen nagyot, a 'kálló' pedig gyülekezőhelyet jelentett, utóbbit a 'elkallódik' szavunk is őrzi. (A 'kall' ige eredete bizonytalan.) A 'kalló' a kallómalomra utal, amely szövetanyagokat nedvesen tömörítő vízimalom volt. (Sokáig Nagykállóban volt a környék legnagyobb kallómalma, a település neve erre utal). Vélelmezhető tehát, hogy ezek a kifejezések (vagy valamelyik közülük) előbb helynevekben, majd a Kállay család nevében jelentek meg. (Létezik azonban ennél sokkal merészebb magyarázat is a magyar földrajzi (és ennek alapján család-) nevekben megjelenő 'kál' és 'káld' szavak eredetére: Badiny Jós Ferenc szerint ezek mind a kháldeus (sumer) hagyományra utalnak, amelynek a magyarság több ezer éven át örököse és őrzője volt,[1] bár a kháldeusok és a sumerek közel sem azonosak.

A Kállay (illetve Kallai és Kallaj) név használata a XVII. században vált általánossá, előtte a család tagjai Kállói, Lökös, Semjéni nevekkel szerepelnek váltakozva különféle iratokban.

Érdekesség, hogy a család eredeti, nemzetségbeli neve (Balog-Semjén) szintén megőrződött Kállósemjén település nevében, ami önmagában is jelzi a Kállay család ősi jelenlétét és birtokosságát a környéken.

Története

[szerkesztés]

A család oklevelekből ismert legrégibb őse Ubul de genere Bolok Simian (Balog-Semjén), aki II. András király korában élt. Ubulnak három fia volt: I. Gergely, I. Mihály és Egyed.[2]

1224-ben II. András király I. Gergely és István ispánoknak, továbbá ezek testvéreinek horvátországi birtokot - mely az oklevél szerint a Kerka (Corca) vizétől a tengerig terjed - adományozott.

1251-ben IV. Béla király a tatárjáráskor neki nyújtott tengerparti menedékért és egyéb szolgálatokért cserébe István fiait megerősítette horvátországi birtokaik tulajdonában. (Erre azért is volt szükség, mert az eredeti adományozó oklevél időközben elveszett.)

1271-ben V. István király I. Mihályt megerősíti a Szabolcs megyei Nunkupul (Napkor) és Tuth (Guth) elnéptelenedett puszták birtokjogában, utalva arra, hogy e két birtokot már Mihály apja, Ubul megkapta adományként II. András királytól Egyed nevű rokonának a Kálmán herceg ruténok ellen vezetett hadjáratában bekövetkezett haláláért.

1290-ben IV. László király Simon Mitzbán fiaitól elvette a leleszi monostor fölötti kegyúri jogot, s azt I. Mihály fiainak: I. Istvánnak és Pálnak adományozta.

1325-ben osztoznak meg birtokaikon II. Mihály, I. István és László testvérek Egyednek, Szabolcs vármegye főispánjának fiával Iván mesterrel, s ekkor II. Mihály Kér, Panyola, Nagy-Semjén, Szent-Mihály, Napkor, Béltek, Thivadarthuk nevű helységekben kap részbirtokot.

A család Szabolcs megyéből Szatmár, Bereg, Bihar, Zaránd (ma: Arad) és Fejér vármegyékbe ágazott szét.

Az 1840-es években a család tagjainak kezén 144 ezer hold (1200 négyszögöles holdban számolva) föld volt, ami azonban különböző hitelügyletek fedezeteként nagyrészt elúszott.[3]

A család fontosabb tagjai

[szerkesztés]
  • Kállay Pál (15. század) Mátyás király kamarása, Jajca ostrománál és más csatákban tanúsított vitézsége jutalmául Mezőtúr birtokjogát kapta a királytól.
  • Nyirkállai Tamás (15. század), királyi jegyző, 268 levélből álló kötetben megírta a Mátyás uralkodása alatti kancelláriai gyakorlatot.
  • Kiskállói Vitéz János (IX. János), 1522-ben Báthori István nádor szörényi bánná nevezte ki, Tomori Pállal harcolt Ferhád pasa ellen, a mohácsi ütközetben is részt vett, később Szapolyai János király híve lett.
  • Kállay János (XI.) az erőszakolt rekatolizálásnak ellenáll, nagybátyja, Segnyey Miklós hajdú csapataihoz csatlakozva (1604) kitünteti magát a Kassát körülzáró császári haderő Eperjesig történt megfutamításában, ezért Bocskai Istvántól Simándi Eötvös előnévvel 1606-ban ismételten nemesi oklevelet kap. (Az előnév utal rá, hogy tanult ötvösmester volt.) Tőle származik a református vallású Simándi Eötvös Kállay ág. Több fia született, de csak Jánostól és Györgytől vannak ma is élő ivadékai.
  • Kállay Zsuzsanna (17. század) Kemény János erdélyi fejedelem felesége
  • Kállay János (XII.) 1690, 1701 (1. Gál Magdolna, 2. Perényi Bora) – tőle származik az Orosi ág.
  • Kállay Ferenc (IV.) 1690 – tőle származik a Napkori ág.
  • Kállay János (XIII.) (Panyola, 1735 – Biri, 1810) 1770-ben császári kamarássá nevezik ki, és Mária Terézia grófi címet adományoz neki. Miután gyermektelenül hunyt el, a grófi cím nem öröklődött tovább a családban.[4]
  • Kállay György (Kállósemjén, 1752 – Eger, 1821) egri kanonok és albei prépost
  • Kállay Miklós (Kállósemjén, 1754 – Kálló, 1820) szabolcsi alispán, országgyűlési követ. Az 1807. évi budai országgyűlésen a Ludoviceum céljaira tízezer forintot adományozott.
  • Kállay Péter (1764–1837) császári és királyi kamarás. Mezőtúron ő építette a mai Túri Fazekas Múzeumnak helyet adó klasszicizáló épületet.
  • Kállay Ignác (Oros, 1774 – Oros, 1823) Békés vármegye levéltárnoka, az orosi Kállay (később Dessewffy) kastély építtetője
  • Kállay István (? – Pest, 1845) királyi udvari tanácsos, csanádi főispán
  • Kállay Ferenc (Debrecen, 1790 – Buda, 1861) művelődéstörténész, nyelvtörténész, a magyar őstörténeti kutatás egyik megalapozója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja
  • Kállay Menyhért (1795–1858) főszolgabíró, majd szabolcsi alispán 1844–48-ban
  • Kállay Emánuel (1814–1886) Szabolcs vármegye hadi-főpénztárnoka, 1848–49-ben nemzetőri őrnagy. Fontos szerepet vállalt az 1859-es Garibaldi-féle betörést elősegítő titkos szervezkedésekben.
  • Kállay Ödön (Napkor, 1815 – Kiscsere, 1879) szabolcsi főszolgabíró, 1848-49-ben Székesfehérváron, majd Komáromban kormánybiztos. Kötél általi halálra és vagyonelkobzásra ítélték, de kegyelmet kapott.
  • Kállay Béni (Pest, 1839 – Bécs, 1903) politikus, történész, az Osztrák–Magyar Monarchia közös pénzügyminisztere, Bosznia kormányzója
  • Kállay András (Napkor, 1839 – Nyíregyháza, 1921) főispán, író, Kállay Miklós miniszterelnök apja
  • Kállay Albert (Kállósemjén, 1843 – Szeged, 1922) szegedi, hódmezővásárhelyi és szabadkai főispán. Nevéhez főződik az 1879-es szegedi árvíz utáni helyreállítás irányítása. 1893-ban a király a főrendiház élethossziglani tagjává nevezte ki.
  • Dr. Kállay Rudolf (Kiscsere, 1853 – Nyíregyháza, 1920) sebész, főorvos, a nyíregyházi Erzsébet Közkórház első igazgatója, a később róla elnevezett orvosi szakkönyvtár alapítója. Lánya, Helén, 1914-ben feleségül ment Kállay Miklóshoz, a későbbi miniszterelnökhöz.
  • Dr. Kállay Zoltán (Kiscsere, 1856 – ?, 1914) jogi doktor, Heves vármegye főispánja, országgyűlési képviselő
  • Kállay Tamás (Nagyhalász, 1876 – Budapest, 1963) politikus, országgyűlési képviselő, Kállay Miklós miniszterelnök bátyja
  • Kállay Ödön (Komárom, 1879 – Szőny, 1960) Szőny jegyzője és történetírója
  • Kállay Tibor (Budapest, 1881 – Budapest, 1964) országgyűlési képviselő, pénzügyminiszter, a Felszámoló Hivatal elnöke (a hivatal végezte a Monarchia felbomlása utáni az utódállamok pénzügyi szétválasztását, a szanálást)
  • Kállay Elemér (Napkor, 1882 – Budapest, 1974) író
  • Kállay Miklós (Eger, 1885 – Balatonfüred, 1955) író, műfordító
  • Kállay Miklós (Nyíregyháza, 1887 – New York, 1967) politikus, miniszterelnök
  • Kállay Kálmán (Pozsony, 1890 – Debrecen, 1959) református lelkész, egyetemi tanár, sémi filológus, 1941–42-ben a Debreceni Egyetem rektora. Közreműködött a Károlyi-féle bibliafordítás átdolgozásában, Czeglédy Sándorral és Hamar Istvánnal közösen írta a Bibliai Lexikont (Budapest, 1931)
  • Kállay Kornél (Békéscsaba, 1907 – Budapest, 1973) mezőgazdasági mérnök, 1936–38-ban a Szarvasi Mezőgazdasági Tanintézet tangazdaságának vezetője, a nagyüzemi rizstermesztés egyik hazai úttörője, (leányági unokája Fábry Kornél (1972–) katolikus püspök)
  • Kállay Emil (1929 – 2018) piarista szerzetes, tartományfőnök
  • Dr. Kállay Kristóf (Nyíregyháza, 1916 – Budapest, 2006)  diplomata, vatikáni nagykövet, máltai lovag
  • Kállay István (Budapest, 1942) jogtörténész, a győri Széchenyi István Egyetem docense
  • Kállay Tamás (Budapest, 1943), mezőgazdasági kandidátus, a tárolásbiológia szakértője.
  • Kállay Dusán (Pozsony, 1948) grafikus, illusztrátor, 1988-ban Andersen-díjas
  • Kállay Katalin modell, exmanöken, fia Kállay-Saunders András (New York, 1985 –) amerikai–magyar énekes, előadó, producer és zeneszerző
  • Dr. Kállay Miklós (Újpest, 1949) mezőgazdasági tudományok kandidátusa, tanszékvezető egyetemi tanár, a Magyar Bor Akadémia elnöke
  • Kállay Géza (1959–2017) irodalomtörténész
  • Kállay Patrícia (1950) apja: Kállay István Gábor

Rokon családok:

Kastélyaik

[szerkesztés]
a berceli Kállay-kastély

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Badiny Jós Ferenc: A káld-pártus hagyomány és a magyarok Jézus-vallása (Ősi Örökség Alapítvány, Budapest, 1999)
  2. ↑ A keresztnevek gyakori ismétlődése miatt hagyományosan sorszámmal különböztetik meg a családtagokat a történeti és genealógiai munkákban.
  3. ↑ Kövér György: Hitelkonverziók - A nagykállói Kállay-család hitelügyei a [[19. század]] közepén. [2014. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 10.)
  4. ↑ Kempelen Béla. Magyar főrangú családok. Budapest: szerző saját kiadása, 268. o. (1931) 

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kállay_család_(nagykállói)&oldid=26792136”