Jelenidő
| Jelenidő | |
| 1972-es magyar film | |
| Rendező | Bacsó Péter |
| Műfaj | filmdráma |
| Forgatókönyvíró | Bacsó Péter Zimre Péter |
| Főszerepben | Simon Ágoston Bódis Irén Pápay Klára Sárközy Zoltán Borsóhalmi József Óhidy Lehel Liska Tibor Szabó Lajos |
| Zene | Vukán György |
| Operatőr | Zsombolyai János |
| Vágó | Boronkay Sándor |
| Hangmérnök | Peller Károly |
| Jelmeztervező | Homonnay Zoltánné |
| Gyártásvezető | Gulyás Lajos |
| Gyártás | |
| Gyártó | Mafilm 1. Játékfilmstúdió |
| Ország |  Magyarország |
| Nyelv | magyar |
| Játékidő | 111 perc |
| Forgalmazás | |
| Bemutató |  1972. január 13. |
| Korhatár | .svg){kind=icon} III. kategória (NFT/22835/2015) |
| További információk | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Jelenidő egy fekete-fehér magyar játékfilm, amelyet 1971-ben forgattak és 1972-ben mutattak be. A forgatókönyv eredeti címe: Valami szép. A forgatókönyvet a film rendezője: Bacsó Péter és Zimre Péter írta. A történet, a film készítésének idején játszódik, a munkásból „kiemelt káder” kettős kötöttségének konfliktusairól, illetve az üzemi demokrácia kérdéseiről szól.
Készítették
[szerkesztés]- Rendező: Bacsó Péter
- Forgatókönyvíró: Bacsó Péter
Zimre Péter - Kosztüm: Homonnay Zoltánné
- Operatőr: Zsombolyai János
- Vágó: Boronkay Sándor
- Zeneszerző: Vukán György
- Hangmérnök: Peller Károly
- Gyártásvezető: Gulyás Lajos
- Stúdióvezető: Újhelyi Szilárd
Szereplők
[szerkesztés]- Mózes Imre – Simon Ágoston
- Mózesné Irén – Bódis Irén
- Mózes anyja – Pápay Klára
- Ica – Koszta Gabriella
- Szemanek igazgató – Sárközy Zoltán
- Somogyi bácsi – Borsóhalmi József
- Takács párttitkár – Óhidy Lehel
- Kulcsár – Liska Tibor
- Görbe – Szabó Lajos
- Németh – Tar László
- Varró – Turner Zsigmond
- Hudák Vili – Szmolica Gábor
- Gyula bácsi – Szabó Ferenc
- Nagy – Sugár László
- Krizsán – Tóth Tamás
- Kalocsa – Kovács András
- Zsófika – Dávid Ágnes
- Operaénekesnő – Werner Mária
- Kárász – Rajhona Ádám
További szereplők: Bángyörgyi Károly, Kuti József, Sinka Károly, Bolyhos László, Füller Dezső, Molnár Ernő, Mészáros György, Németh Lajos, Pozsár Lajos, Szilágyi József, Nyers László
A film cselekménye, előzményei
[szerkesztés]A film alapjául szolgáló perről a Film Színház Muzsikában az alábbiakat írták:
„Egy bírósági ügy aktái közt bukkantak a forgatókönyv írói (Zimre Péter és Bacsó Péter) a periratokra, amely egy munkásember s egy gyárigazgató közti viaskodás krónikáját tartalmazta. A munkásember — beosztására nézve minőségi ellenőr, a kötelességét teljesítette: nem volt hajlandó selejtet átvenni — az igazgató meg, export érdekekre történő hivatkozással — arra utasította, hogy „hunyja be a szemét". Nem tette: elbocsájtották. Perre ment a direktorral — úgy érezte, igaza van, s igaza önmagáért beszél.[1]”
A film készítői a hivatalos premier előtt – több ankéttal egybekötött előbemutatót, házivetítést tartottak különböző gyárakban, üzemekben. A filmrendező és forgatókönyvíró Bacsó Péter, erről és a filmötletről az alábbiakat mondta:
„ A film születése — majdnem sablonos. A Népszabadság levelezési rovatában akadtam rá egy különös sorsú munkásember panaszaira. Felkerestem, elbeszélgettünk. Róla mintáztam a film főhősét: Mózes Imre lakatost. Kapcsolatunk azóta is tart. Kapom tőle a rövidebb-hosszabb leveleket. Ugyanis az ilyen igazságkereső emberekkel mindig történik valami... A filmbéli történet majdnem így megesett a valóságban is. Természetesen tapasztalataim alapján megfelelően általánosítottam. Ezek az elővetítések kísérletfélék. A sok kommersz, szórakoztató film között az ilyen hangvételű, különösen munkás környezete miatt ritka. A forgalmazás szakembereivel együtt keressük a film és a közönség egymásra találásának útjait. Az a helyzet, hogy a közönségben élnek rossz reflexek…[2]”
A film főhőse Mózes Imre, egy budapesti nagyüzem minőségi ellenőre, kénytelen bírósághoz fordulni igazgatójával szemben, mert az jogtalanul elbocsátotta munkahelyéről. A tárgyalást elnapolják, Mózes pedig, – mivel igazgatója visszaveszi az üzembe, sőt a TMK csoportvezetőjének nevezi ki, – visszavonja a feljelentést. A TMK műhelyben odaadó és áldozatos munkával szocialista brigádban kapcsolja össze az embereket. De egy prémiumosztás, amikor Mózes meg akarja szüntetni az egyenlősdit, szembe fordítja társaival. Nincs munkájuk, oda a munkafegyelem, kevés a pénz, ideges a hangulat, feszült a légkör. S ekkor, üzemi érdekekre hivatkozva, leváltják minden különösebb indoklás nélkül. Társai, beosztottjai nem állnak ki mellette. Csak később, amikor a sorozatos megrázkódtatások miatt Mózes szívbetegsége kiújul, harcolják ki a gyár vezetőségével szemben a TMK csoport tagjai főnökük igazát.
Díjak
[szerkesztés]- Ezüst Leopárd díj (2. díj) Locarno (1972)[3]
- Lacerna d'oro (Arany Szőlőmag) díj – 17. neorealista filmek fesztiválja, Avellino (1976)[4]
Könyv
[szerkesztés]A filmtrilógia (Kitörés; Jelenidő; Harmadik nekifutás) irodalmi forgatókönyvei egy kötetben is megjelentek:
- Bacsó Péter: Jelenidő (Szépirodalmi könyvkiadó, Budapest, 1975.) ISBN 963150381X
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Film Színház Muzsika, 1972. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)1972-01-15 / 3. szám
- ↑ Szocialista Művészetért, 1972 február 1. (15. évfolyam, 2. szám) Szembesítés az EVIG-ben – Bacsó Péter szocialista brigádokkal vitatta meg szocialista brigádról szóló új filmjét: a Jelenidőt
- ↑ Esti Hírlap, 1972. augusztus 15. (17. évfolyam, 191. szám) Locarnóban Ezüst Leopárd díjat nyert a Jelenidő
- ↑ Esti Hírlap, 1976. április 23. (21. évfolyam, 96. szám) Arany Szőlőmag
Források
[szerkesztés]- Bacsókönyv (Napvilág Kiadó, 2007) ISBN 9789639697140
