Ivan Zajc
| Ivan Zajc | |
 | |
| Született | Giovanni von Seitz 1832. augusztus 3.[1][2][3][4][5] Fiume[6][7][5] |
| Elhunyt | 1914. december 16. (82 évesen)[1][2][3][4][8] Zágráb[9][7][5] |
| Állampolgársága | osztrák |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Milánói Konzervatórium |
| Sírhelye | Mirogoj temető (Division RKT, site 921, class ARKP, #21/2)[10] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ivan Zajc témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ivan Dragutin Stjepan Zajc (Fiume, 1832. augusztus 3. – Zágráb, 1914. december 16.) horvát zeneszerző.
Pályafutása
[szerkesztés]Apja katonai karmester volt, aki ellenezte, hogy fia zenével foglalkozzék és 12 éves gyermekétől elkobozta az első operáját, a Mária Teréziát, melyet titokban írt. Az ifjú tehetsége közfigyelmet keltett és apja Rubeša és Morassi tanárok közbenjárásával megengedte, hogy fia zenével foglalkozzék, így 1849-ben a gimnáziumot Zenggben elvégezvén, belépett a milanói konzervatóriumba, ahol a híres Rossi tanítványa volt. Ezen intézetben hat évet töltött és már a harmadik évben zeneszerzeményeivel ezüst érmet nyert és darabjai Milánóban rendkívüli sikert arattak. 1855. május 4-én előadták La Tirolese (A tiroli nő) c. librettóját, melyet maga a szerző dirigált, mire meghívták a Scala-színház zenei művezetőjévé. 1856-ban visszatért szülővárosába. Itt írta Amelia, Adela és a Messinai ara című operáit, a Kolo és Horvát négyes című táncdarabjait és zeneszerzeményei száma 1862-ben már 152 műre szaporodott. 1862-ben Bécsbe költözött, ahol a Karl-Theater számára megírta La festa da Ballo című operettjét. Ezen színház számára még sok operettet írt, köztük a Fitzliputzli, Lazaroni, Boysiska a boszorkány, Mekkába, Az alvajáró nő, El az újvilágba, A pottensteini vadász stb. címűeket, melyek bejárták Németország, Olaszország, Csehország és Lengyelország színpadait. Bécsi hajléka a költők és művészek találkozóhelye volt. 1870-ben a zágrábi színházban a dalszínművek igazgatójává lett. Itt írta Mislava, Legeta bán, Subics-Zrinyi Miklós, Pan Tvardovski, Zlatka, Afrodite, Király szeszélye című dalműveit, megzenésítette Ivan Gundulić Dubravka című pásztorjátékát és egy nagy allegorikus operát. 1895. február 23-án a király a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntette ki. 1896-ban nagy ünneppel ülték meg Zágrábban zeneszerzői 50 éves jubileumát; ekkor zenei alkotásainak száma 857 műre rúgott.
Forrás
[szerkesztés]- Bokor József (szerk.). Zajc, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 28.)
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b c Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
- ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Зайц Иван, 2015. szeptember 28.
- ↑ Hrvatski biografski leksikon (horvát nyelven), 1983
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ https://www.gradskagroblja.hr/trazilica-pokojnika/15, 2023. június 1.
