Iloba
Iloba (Ilba) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Máramaros |
Község | Nagysikárló |
Rang | falu |
Községközpont | Nagysikárló |
Irányítószám | 437098 |
SIRUTA-kód | 107706 |
Népesség | |
Népesség | 1125 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 57 |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC 2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 42′ 46″, k. h. 23° 21′ 28″47.712797°N 23.357654°EKoordináták: é. sz. 47° 42′ 46″, k. h. 23° 21′ 28″47.712797°N 23.357654°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Iloba falu Romániában, Máramaros megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Máramaros megyében, Nagybányától keletre, a Szamos jobb partján fekvő település.
Története
[szerkesztés]Iloba nevét 1490-ben említik először az oklevelek, s ekkor már mai alakjában írták.
A szinéri uradalomhoz tartozott, s mindenkor annak sorsában osztozott.
Mint Rákóczi birtok, az ecsedi uradalomhoz tartozott.
1776-ban a bányákat a Károlyi család kapta meg.
A 19. század elején fő birtokosa a gróf Károlyi, gróf Teleki és a Becsky családok.
A 20. század elején nagyobb birtokosai gróf Károlyi Alajos és Papp József voltak.
1717-ben a tatárok elpusztították a községet, s ekkor az elnéptelenedett helységbe oláhok költöztek.
A trianoni békeszerződésig Szatmár vármegye Szinérváraljai járásához tartozott.
Bányászat Iloba környékén
[szerkesztés]Az ilobai völgyben ősidők óta folytattak bányászatot. Az itteni bányászat fénykorát a Rákócziak korában élte.
Ezen a vidéken ólom, horgany, réz, és arany is gazdagon fordult elő. Itt volt található legtisztábban a termésarany is.
Iloba határában andezit kőbánya és szienitbánya is volt, melyet a közeli Szinérváralján dolgoztak fel.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Görög k. templom.
Források
[szerkesztés]- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.