Illír tartományok
| Illír tartományok (1809–1815) | |||
| |||
| Egyéb nevei | Provinces illyriennes Illyrische Provinzen Province illiriche Ilirske province | ||
| Fennállás | 1809. okt. 14. – 1815. jún. 9. (bécsi kongr.) 1816. aug. 3. (Ausztria bekebelezi) | ||
| Ország |  Első Francia Császárság (1809–1813) Habsburg Birodalom (1813–1816)1816-tól Illír Királyság (Ausztria) | ||
| Kormányzás | A Francia Császárság autonóm tartománya | ||
| Központ | Laybach (Ljubljana) | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 1 500 000 fő | ||
| Nemzetiségek | szlovén, krajnai, horvát, olasz | ||
| Vallás | római katolikus | ||
| Nyelv | francia, olasz, német és 1811-től szlovén is | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 55 000 km² | ||
| Térkép | |||
 | |||
| Az Illír tartományok helyzete (1810) | |||
 | |||
| Az Illír tartományok osztrák térképen (1810) | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Illír tartományok témájú médiaállományokat. | |||
2.svg)
Az Illír tartományok (franciául: Provinces illyriennes, németül: Illyrische Provinzen, olaszul: Province illiriche, szlovénül: Ilirske province) az Első Francia Császárság 1809–1813 között fennállt közigazgatási egysége volt, nagyjából a mai Szlovénia és Dalmácia területén. A tartományt 1809-ben olyan francia fennhatóság alatt álló területekből vonták egybe, melyeket Franciaország korábban (1805–1809 között) foglalt el és kebelezett be (vagy napóleoni csatlós államaihoz csatolva tartott). Az „Illír tartományok” területét 1813-ban, Napóleon oroszországi veresége után a Habsburg Birodalom katonai erővel visszafoglalta, 1815-ben a bécsi kongresszus Ausztriának ítélte.
Fekvése
[szerkesztés]Az Illír tartományokat területe az Adriai-tenger keleti partját és a Keleti-Alpok előterét foglalta magában, nevezetesen az egykori Raguzai Köztársaságot, Dalmáciát, a mai Horvátországnak a Száva folyótól délre fekvő területeit, az Isztriai-félszigetet, Triesztet, Fiumét, a Görzi Grófságot (Goriziát), Krajnát (a mai Szlovéniát) és Karintia nyugati felét.
-
Francia Császárság, 1812. Illír tart.: kék -
Az Illír tartományok térképe (1813)
-de.svg)
Történelme
[szerkesztés]A terület a kora középkor óta a Velencei Köztársaság birtoka volt. 1797-ben, az első koalíciós háborúban Napoléon Bonaparte tábornok felszámolta a Velencei Köztársaságot. Szárazföldi birtokait a Campo Formió-i békeszerződésben a Francia Köztársaság és a Habsburg Birodalom felosztotta egymás között. Velence városa, Isztria, Dalmácia – 1797-től Dalmát Királyság – és a Cattarói-öböl térsége Ausztriáé lett.
A harmadik koalíciós háborút 1805-ben lezáró pozsonyi békeszerződés értelmében Ausztria (1806-ban) átengedte a Francia Császárságnak Dalmáciát, Isztriát és a Cattarói-öblöt.[1] A Dalmácia megszállását végző francia csapatok dél felé haladtak. Közben a Montenegrói Hercegség csapatai, orosz cári csapatok támogatásával elfoglalták a Cattarói-öblöt (a pozsonyi szerződés előírásaival ellentétesen).[1] Dalmáciát és Isztriát Napóleon a csatlós Itáliai Királysághoz csatolta.
A negyedik koalíciós háborúban (1806–1807) a Brit Királyi Haditengerészet blokád alá vonta a Napóleon által megszállt adriai partvidéket, és hosszú ostrom alá vette Raguzát. A háborút lezáró 1807-es tilsiti békeszerződés után a franciák felmentették és megszállták az állam területét. 1808. január 31-én Napóleon nevében Marmont tábornagy a megszüntette a Raguzai Köztársaságot, területét bekebelezte a Francia Császárságba, ő maga megkapta a Raguza hercege címet. A császár még abban az évben az Itáliai Királysághoz csatolta. A szerződés a Cattarói-öblöt is Franciaországnak adta, a cár kivonta az orosz és montenegrói csapatokat. A britek megszállták (a szintén a franciáknak ítélt) Lissa (Vis) szigetét, melyet flottatámaszpontnak használtak.
1809-ben, a wagrami francia győzelem után, az ötödik koalíciós háborút lezáró schönbrunni békeszerződésben Franciaország megszerezte a Habsburg Birodalomtól (Ausztriától) Triesztet, Isztriát, Karintiát és Krajnát, a magyar korona tartományai közül Fiumét és a Horvát Királyság egy részét (a Szávától délre). Napóleon még a szerződés aláírásának napján, 1809. október 14-én császári dekrétumot adott ki, melyben elrendelte az Illír tartományok megszervezését, hogy a bekebelezett Habsburg tartományok közigazgatásának átadása rendezett keretek között folyjon. (Az érintett Habsburg tartományok elrendezése, hovatartozása és elnevezése újkori történelmük során korábban (és később is) többször megváltozott. 1767–1777 között a Horvát Királyság, a Dalmát Királyság és az 1699-ben a karlócai békeszerződés után létrehozott Szlavóniai Királyság területei a magyar korona társországában, a Horvát–Szlavón–Dalmát Hármas Királyságban voltak egyesítve, ahol a velencei Dalmácia neve csak igényfenntartást jelentett. 1804-ben e tartományt az Osztrák Császársághoz vonták, 1867-től az Osztrák–Magyar Monarchián belül ismét felosztották a Magyar Királyság és az Osztrák Császárság között.) Az 1809-ben felállított francia Illír tartományok székhelye Laibach lett, élére császári főkormányzót (gouverneur général) neveztek ki, elsőként Marmont tábornagyot.
1811-ben egy itáliai–francia flotta megkísérelte visszafoglalni a britektől Lissa (Vis) szigetét, de az 1811. március 13-i tengeri csatában vereséget szenvedett.
Napóleon oroszországi kudarcának nyilvánvalóvá válása után, 1813 augusztusában Ausztria hadat üzent a meggyengült Franciaországnak, kitört a hatodik koalíciós háború. Az osztrák császári csapatok, Franz von Tomassich vezérőrnagy (1761–1831) parancsnoksága alatt azonnal bevonultak az Illír tartományokba, északi felől. A kis létszámú francia helyőrségek nem tanúsítottak ellenállást, az osztrákok már szeptember 20-án bevonultak Raguzába (Dubrovnikba). A jól megerősített Zára város francia helyőrsége egy ideig kitartott, az erőd csak 1813. december 6-án adta meg magát. Közben a montenegróiak ismét elfoglalták Cattarót (Kotort), ezt az osztrákok csak 1814 júniusában tudták visszafoglalni.
1815. június 9-én a bécsi kongresszus határozata visszaadta az Osztrák Császárságnak az összes tartományt és területet, amelyet Ausztria az 1797-es Campo Formió-i békeszerződésben megkapott Bonapartétól, köztük az Illír tartományok teljes területét is. 1816. augusztus 3-án Ferenc császár uralkodói dekrétummal létrehozta az Osztrák Császársághoz tartozó Illír Királyságot, mely magában foglalta a volt Illír tartományok területének legnagyobb részét.
Közigazgatása
[szerkesztés].jpg)
Az Illír tartományi közigazgatás élén a francia főkormányzó (gouverneur général) állt, akinek székhelye Laybachban (Laibach, Ljubljana) volt.
- A főkormányzók sora
- Auguste de Marmont marsall, Raguza hercege (1809. október 8. – 1811. január)
- Henri Gatien Bertrand főmarsall (grand maréchal, 1811. április 9. – 1813. február 12.)
- Jean-Andoche Junot tábornok, Abrantes hercege (1813. február 21. – 1813. július)
- Joseph Fouché, Otrantó hercege (1813. július - 1813. augusztus)
A Francia Császárság többi megyéjéhez hasonlóan itt is bevezették a Code civil-t, a napóleoni polgári törvénykönyvet, és egyenjogúsították a zsidókat. 1811-től a törvényeket és rendeleteket francia és német nyelv mellett „szlavón nyelven” – azaz szlovén és horvát nyelven is közre kellett adni. Állami tanterv alapján működő, szlovén nyelvű iskolarendszert állítottak fel. Ezek az intézkedések elősegítették az írott szlovén nyelv fejlődését, a szlovén nemzeti megújulást és az illirista mozgalmak megszületését.
A tartományt a francia anyaország mintára département-okra osztották fel. A francia uralom rövidsége miatt ezt azonban nem tudták végigvinni. Ehelyett először 11 ún. „intendantúrát” (katonai igazgatási körzetet) szerveztek, ezek számát az 1811. április 15-i átszervezéskor 7-re csökkentették, az intendatúrákat további alkörzetekre (subdélégations) osztottak fel. Az intendantúrák határai nagyjából a régi osztrák közigazgatási határokkal egyeztek meg.
- Közigazgatási beosztás 1809–1811 között
| Intendantúra neve | Székhelye |
|---|---|
| Adelsberg (Postojna) | Adelsberg (Postojna) |
| Bouches-du-Cattaro (Kotori-öböl, „Kotor-trkolat”) |
Cattaro (Kotor) |
| Croatie (Horvátország) | Károlyváros (Karlstadt, Karlovac) |
| Dalmatie (Dalmácia) | Zára (Zadar) |
| Fiume | Fiume |
| Gorice (Görz) | Görz (Gorizia) |
| Laybach (Laibach, Ljubljana) | Laybach (Laibach, Ljubljana) |
| Neustadt (Rudolfswerth, Novo mesto) | Neustadt (Novo mesto) |
| Raguse (Ragusa) | Raguza (Dubrovnik) |
| Trieste | Trieszt (Trieste) |
| Willach (Villach, Felső-Karintia, Kelet-Tirol) | Willach (Villach) |
- 1811. április 15-i átszervezés (7 intendantúra, alkörzetekkel)
| Intendantúra neve |
Székhelye | Alkörzetei (subdélégations) |
Előde(i) |
|---|---|---|---|
| Carinthie Kärnten (Karintia) |
Willach (Villach) | Willach (Villach) Lienz |
Willach körzet (Villach, Felső-Karintia, Kelet-Tirol) |
| Carniole Krain (Krajna) |
Laybach (Laibach, Ljubljana) | Adelsberg (Postojna) Laybach (Ljubljana) Kraimbourg (Kranj) Neustadt (Novo mesto) |
Adelsberg, Laybach, Neustadt körzetek |
| Croatie civile Zivil-Kroatien („Polgári Horvátország”) |
Károlyváros (Karlstadt, Karlovac) |
Károlyváros (Karlstadt) Fiume (Rijeka), Lussinpiccolo (Mali Lošinj) |
Fiume Croatie körzetek |
| Croatie militaire Militär-Kroatien („Katonai Horvátország”) |
Zengg (Segna, Senj) | Katonai határőrvidék Száván-túli Horvátország | |
| Istrie Istrien (Isztria) |
Trieszt (Trieste) | Trieszt (Trieste) Görz (Görz) Capodistria (Koper), Rovigno (Rovinj) |
Trieste (Trieszt) és Gorice (Görz) |
| Dalmatie Dalmatien (Dalmácia) |
Zára (Zadar) | Zára (Zadar) Spalato (Split) Lesina (Hvar) Sebenico (Šibenik) Macarsca (Makarska) |
Dalmatie (Dalmácia) körzet |
| Raguse Ragusa (Raguza) |
Raguza (Ragusa, Dubrovnik) | Raguza (Ragusa, Dubrovnik) Cattaro (Kotor) Curzola (Korčula) |
Bouches-du-Cattaro (Cattarói-öböl) és Raguse (Raguza) körzetek |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Robin Harris. Dubrovnik a History. Saqi-Books location = London (2006). ISBN 0-86356-959-5 (angolul)
Források
[szerkesztés]- Célébration du bicentennaire. 200 ans provinces illyriennes. (A bicentenárium ünneplése. Az Illír tartományok 200 éve). Republic of Slovenia. Government Communication Office, 2009. [2017. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 19.) (angolul)
- Napoléon et son administration en Adratique orientale et dans les Alpes de l’Est 1806–1814. Guide des sources (Napóleon és közigazgatása a Keleti-Adrián és a Keleti-Alpokban 1806–1814), Források gyűjteménye (pdf). Hrvatski Državni Arhiv / Archives nationales de Croatie / Horvátország Nemzeti Levéltára, 2005. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 23.) (franciául)
- Frank J. Bundy. The Administration of the Illyrian Provinces of the French Empire, 1809–1813 (1987). ISBN 0-8240-8032-7 (angolul)
- George J. Prpić. French Rule in Croatia: 1806–1813, 221–276. o. (1964) (angolul)
- Branko Reisp – Darinka Zelinkova. Napoleonove ilirske province. 1809–1814 (Kiállítási katalógus) (1964) szlovénül: {{{1}}}
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]| A Francia Köztársaság által létrehozott „testvérköztársaságok” |
|  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Napóleon császár által alkotott monarchiák |
| |||||||||||
