Ugrás a tartalomhoz

Hszü Sen

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hszü Sen
Hszü Sen (Xu Shen) portréja
Hszü Sen portréja
Születettkb. 58
Zsunan (汝南) megye, (Saoling) (召陵) (a mai Honan tartományban)
Elhunytkb. 147
Uo.
Nemzetiségekínai
Foglalkozásafilológus, nyelvész
A Wikimédia Commons tartalmaz Hszü Sen témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Átírási segédlet
Hszü Sen
Kínai átírás
Hagyományos kínai許慎
Egyszerűsített kínai许慎
Mandarin pinjinXǔ Shèn
Wade–GilesHsu3 Shen4

Hszü Sen (adott neve: Su-csung 叔重) a Keleti Han-dinasztia idején élt kiváló nyelvész, filológus. Főműve az i. sz. 100-ban összeállított Suo-ven csie-ce („Az egyszerű és összetett írásjegyek magyarázata”) című etimológiai szótár, amely nem csupán az első ilyen jellegű alkotás, hanem Hszü Sen ebben a művében határozta meg és definiálta a kínai írásjegyek hatféle szerkezeti típusát (liu-su 六書 / 六书). Műve a korai kínai írás tanulmányozásának páratlan forrása.

Élete és munkássága

[szerkesztés]

Életrajzával kapcsolatban csak egy rövid bejegyzés található a Kései Han-dinasztia hivatalos történeti művének, Hou Han su 75. fejezetében.[1] Ezek szerint a Zsunan-beli (汝南) Saolingben (召陵) született. Egyszerű, őszinte természetű ember volt, aki már ifjú korától kezdve alaposan tanulmányozta a konfuciánus kánon műveit. A kortársai tiszteletük és elismerésük jeleként az „Öt klasszikus páratlanjaként” (Vu-csing vu-suang 五經無雙) emlegették. Élete során több féle hivatali tisztséget is betöltött, majd visszavonulva családja körében hunyt el valamikor i. sz. 120. után.[2]

Nevéhez fűződik a Vu csing ji ji (《五經異義》) vagyis „Az öt klasszikus különböző jelentései” című mű összeállítása, amelyben a konfuciánus kánon „Öt klasszikusának” (Vu csing 《五經》), a Dalok könyve, az Írások könyve, a Szertartások feljegyzései, a Változások könyve és a Tavasz és ősz krónikája művek filológiai vizsgálatának összegzését adja közre.[3]

Fő művének azonban a Suo-ven csie-ce, „Az egyszerű és összetett írásjegyek magyarázata” című etimológiai szótár összeállítása tekinthető, amely munkájával már i. sz. 100-ra elkészült, de amely a kormányzat érdektelensége miatt ekkor nem jelenhetett meg. Majd csak fia, Hszü Csung (許沖) mutatta be és nyújtotta át az uralkodónak, így i. sz. 121-ben (még Hszü Sen életében) került hivatalosan is kiadásra. A kínai történelem során ez volt az első ilyen jellegű mű, amely 540 fogalomkulcs (pu-sou 部首) alá rendezve, összesen 9 353 írásjegy etimológiáját, összetevőit és jelentését tárgyalja. A Suo-ven csie-cet megelőző szótárakban, mint az Er jaban és a Fang-jenben (《方言》) a keresés igen nehézkes volt, így az osztályozóelemek használata nagy előrelépést jelentett, az új módszer a keresést gyorssá és hatékonnyá tette. A Suo-ven csie-ceben a meghatározandó írásjegyek kis pecsétírással íródtak, amely a Csin állam, majd a Csin-dinasztia hivatalos írása volt. Hszü Shen nyelvészeti munkásságának egyik legnagyobb érdeme az írásjegyek hatféle szerkezeti típusának (liu-su (六書) megállapítása és definiálása.[4]

Hivatkozások

[szerkesztés]

Megjegyzések

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  1. Lásd az eredeti szövegben: Hou Han su 75. (kínai nyelven). Chinese Text Project. (Hozzáférés: 2014. december 20.)
  2. de Crespigny 2007. 910. o.
  3. de Crespigny 2007. 910. o.
  4. de Crespigny 2007. 910. o.

Irodalom

[szerkesztés]
  • de Crespigny 2007.: de Crespigny, Rafe (ed.). A Biographical Dictionary of Later Han to Three Kingdoms (23–220 AD). Leiden–Boston, Brill, 2007. ISBN 978 90 04 15605 0

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]