Hszü Sen
Hszü Sen ( ) | |
Hszü Sen ( ) portréja | |
Született | kb. 58 Zsunan ( ) (汝南) megye, (Saoling ( )) (召陵) (a mai Honan ( ) tartományban) |
Elhunyt | kb. 147 Uo. |
Nemzetisége | kínai |
Foglalkozása | filológus, nyelvész |
A Wikimédia Commons tartalmaz Hszü Sen ( ) témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Átírási segédlet | |
Hszü Sen | |
Kínai átírás | |
Hagyományos kínai | 許慎 |
Egyszerűsített kínai | 许慎 |
Mandarin pinjin | Xǔ Shèn |
Wade–Giles | Hsu3 Shen4 |
Hszü Sen ( ) (adott neve: Su-csung ( ) 叔重) a Keleti Han-dinasztia idején élt kiváló nyelvész, filológus. Főműve az i. sz. 100-ban összeállított Suo-ven csie-ce ( ) („Az egyszerű és összetett írásjegyek magyarázata”) című etimológiai szótár, amely nem csupán az első ilyen jellegű alkotás, hanem Hszü Sen ( ) ebben a művében határozta meg és definiálta a kínai írásjegyek hatféle szerkezeti típusát (liu-su ( ) 六書 / 六书). Műve a korai kínai írás tanulmányozásának páratlan forrása.
Élete és munkássága
[szerkesztés]Életrajzával kapcsolatban csak egy rövid bejegyzés található a Kései Han-dinasztia hivatalos történeti művének, Hou Han su ( ) 75. fejezetében.[1] Ezek szerint a Zsunan ( )-beli (汝南) Saoling ( )ben (召陵) született. Egyszerű, őszinte természetű ember volt, aki már ifjú korától kezdve alaposan tanulmányozta a konfuciánus kánon műveit. A kortársai tiszteletük és elismerésük jeleként az „Öt klasszikus páratlanjaként” (Vu-csing vu-suang ( ) 五經無雙) emlegették. Élete során több féle hivatali tisztséget is betöltött, majd visszavonulva családja körében hunyt el valamikor i. sz. 120. után.[2]
Nevéhez fűződik a Vu csing ji ji ( ) (《五經異義》) vagyis „Az öt klasszikus különböző jelentései” című mű összeállítása, amelyben a konfuciánus kánon „Öt klasszikusának” (Vu csing ( ) 《五經》), a Dalok könyve, az Írások könyve, a Szertartások feljegyzései, a Változások könyve és a Tavasz és ősz krónikája művek filológiai vizsgálatának összegzését adja közre.[3]
Fő művének azonban a Suo-ven csie-ce ( ), „Az egyszerű és összetett írásjegyek magyarázata” című etimológiai szótár összeállítása tekinthető, amely munkájával már i. sz. 100-ra elkészült, de amely a kormányzat érdektelensége miatt ekkor nem jelenhetett meg. Majd csak fia, Hszü Csung ( ) (許沖) mutatta be és nyújtotta át az uralkodónak, így i. sz. 121-ben (még Hszü Sen ( ) életében) került hivatalosan is kiadásra. A kínai történelem során ez volt az első ilyen jellegű mű, amely 540 fogalomkulcs (pu-sou ( ) 部首) alá rendezve, összesen 9 353 írásjegy etimológiáját, összetevőit és jelentését tárgyalja. A Suo-ven csie-ce ( )t megelőző szótárakban, mint az Er ja ( )ban és a Fang-jen ( )ben (《方言》) a keresés igen nehézkes volt, így az osztályozóelemek használata nagy előrelépést jelentett, az új módszer a keresést gyorssá és hatékonnyá tette. A Suo-ven csie-ce ( )ben a meghatározandó írásjegyek kis pecsétírással íródtak, amely a Csin ( ) állam, majd a Csin ( )-dinasztia hivatalos írása volt. Hszü Shen ( ) nyelvészeti munkásságának egyik legnagyobb érdeme az írásjegyek hatféle szerkezeti típusának (liu-su ( ) (六書) megállapítása és definiálása.[4]
Hivatkozások
[szerkesztés]Megjegyzések
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ↑ Lásd az eredeti szövegben: Hou Han su 75. (kínai nyelven). Chinese Text Project. (Hozzáférés: 2014. december 20.)
- ↑ de Crespigny 2007. 910. o.
- ↑ de Crespigny 2007. 910. o.
- ↑ de Crespigny 2007. 910. o.
Irodalom
[szerkesztés]- ↑ de Crespigny 2007.: de Crespigny, Rafe (ed.). A Biographical Dictionary of Later Han to Three Kingdoms (23–220 AD). Leiden–Boston, Brill, 2007. ISBN 978 90 04 15605 0