Ugrás a tartalomhoz

Hosszúfarkú pirók

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hosszúfarku pirók
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Pintyfélék (Fringillidae)
Alcsalád: Kúpcsőrűek (Carduelinae)
Nem: Carpodacus
Faj: C. sibiricus
Tudományos név
Carpodacus sibiricus
(Pallas, 1773)
Szinonimák

Uragus sibiricus'

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Hosszúfarku pirók témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hosszúfarku pirók témájú médiaállományokat és Hosszúfarku pirók témájú kategóriát.

A hosszúfarkú pirók (Carpodacus sibiricus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

[szerkesztés]

A fajt Peter Simon Pallas német zoológus írta le 1773-ban, a Loxia nembe Loxia sibirica néven.[3] A fajt sokáig az Uragus nem egyetlen fajaként tartották nyilván Uragus sibiricus-ként. A pintyfélék egész családját érintő 2013-as molekuláris biológiai vizsgálatok eredményeként beolvasztották a fajt a Carpodacus pirókok közé.[4][5]

Alfajai

[szerkesztés]
  • Carpodacus sibiricus sibiricus (Pallas, 1773) - Szibéria délnyugati része, északkelet-Kazahsztán, Mongólia és közép-Kína északi része
  • Carpodacus sibiricus ussuriensis (Buturlin, 1915) - kelet-Szibéria és északkelet-Kína
  • Carpodacus sibiricus sanguinolentus(Temminck & Schlegel, 1848) - Szahalin szigete, a Kuril-szigetek és Japán északi része
  • Carpodacus sibiricus lepidus (David & Oustalet, 1877) - Tibet északkeleti része és közép-Kína északi és középső része
  • Carpodacus sibiricus henrici (Oustalet, 1892) - Tibet keleti része és közép-Kína déli része

Előfordulása

[szerkesztés]

Dél-Korea, Észak-Korea, Japán, Kazahsztán, Kína, Kirgizisztán és Oroszország területén honos. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, füves puszták és cserjések. Vonuló faj.[6]

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 18 centiméter, testtömege 16-26 gramm.[7] A hím általában rózsapiros színű, homlokán élénk rózsaszínű sávot visel, a háta sötétebb. Farcsíkja élénk kárminpiros. Feje és torka fehéres, szép selyemfénnyel, különösen a vedlés után, amikor a madár általában világosabbnak látszik, mert az új tollakon meglehetős széles fehér szegélyek vannak. Minden egyes toll töve sötétszürke, majd halvány kárminpirossá válik, s végén világosabb szegélyt kap. Az apró szárnyfedők és a válltollak külső zászlója és vége fehér vagy legalábbis fehéren szegett. A három-három szélső kormánytoll fehér, csak száruk sötét, meg a belső zászlónak a főrésze; ez a sötét rész a befelé eső farktollakon mindig nagyobb és nagyobb. A középső farktollakon már csak fehér szegély van. Szeme barna, csőre szaru barnás, lába barna. A tojó világos olajbarnás vagy szürkészöld.

A hím és a ...
tojó

Szaporodása

[szerkesztés]
Tojása

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[6]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. október 31.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. október 31.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2021. október 31.)
  4. Finches, euphonias. World Bird List Version 5.2. International Ornithologists' Union. (Hozzáférés: 2015. június 5.)
  5. (2012) „The phylogenetic relationships and generic limits of finches (Fringillidae)”. Molecular Phylogenetics and Evolution 62 (2), 581–596. o. [2018. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/j.ympev.2011.10.002. PMID 22023825. (Hozzáférés: 2020. október 25.) 
  6. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. október 31.)
  7. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. augusztus 31.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]