Hordószivacs

Hordószivacs
	A természetes élőhelyén
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Szivacsok (Porifera);
Osztály:	Szaruszivacsok (Demospongiae);
Alosztály:	Heteroscleromorpha;
Rend:	Haplosclerida;
Család:	Petrosiidae;
Nem:	Xestospongia; de Laubenfels, 1932
Faj:	X. testudinaria;
Tudományos név
	Xestospongia testudinaria; (Lamarck, 1815)
Szinonimák
	Alcyonium testudinarium Lamarck, 1815; Petrosia testudinaria (Lamarck, 1815); Reniera crateriformis Carter, 1882; Reniera testudinaria (Lamarck, 1815);
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Hordószivacs témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Hordószivacs témájú kategóriát.

A hordószivacs (Xestospongia testudinaria) a szaruszivacsok (Demospongiae) osztályának a Haplosclerida rendjébe, ezen belül a Petrosiidae családjába tartozó faj.

Előfordulása

A hordószivacs előfordulási területe az Indiai-óceán és a Csendes-óceán nyugati fele. A Vörös-tengertől délre Madagaszkárig fellelhető. Északon Ázsia déli partjai mentén, valamint délen a Seychelle-szigetek és egyéb szigetek mentén, egészen a Fülöp-szigetek keleti részéig és az Ausztráliát keleten határoló Nagy-korallzátonyig sokfelé megtalálható.

Xestospongia testudinaria var. fistulophora (Wilson, 1925) - a Fülöp-szigeteknél; szinonimája: Petrosia testudinaria var. fistulophora Wilson, 1925

A szivacs teste nagy és hordószerű, mint ahogy azt a neve is mutatja. Az állat 10-20 centiméter magas és 10-20 centiméter átmérőjű.^[1]

A vízből szűri ki a táplálékául szolgáló szerves részecskéket.

Xestospongia testudinaria (Lamarck, 1815) WoRMS
Lamarck, J.B.P. De Monet, Comte De. (1815 [1814]). Suite des polypiers empâtés. Mémoires du Muséum d’Histoire naturelle, Paris. 1: 69-80, 162-168, 331-340.
Wilson, H.V. 1925. Silicious and horny sponges collected by the U.S. Fisheries Steamer ‘Albatross’ during the Philippine Expedition,1907-10. pp. 273–532, pls 37-52. In: Contributions to the biology of the Philippine Archipelago and adjacent regions. Bulletin of the United States National Museum, 100(2, part 4).