Ugrás a tartalomhoz

Hjúga osztály

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Hjúga-osztályú helikopter-romboló szócikkből átirányítva)
Hjúga osztály
Hajótípushelikopterhordozó romboló
NévadóHjúga
ÜzemeltetőJapán Tengerészeti Véderő Japán Tengerészeti Véderő
Pályafutása
ÉpítőIHI Marine United
MegrendelésJapán Tengerészeti Véderő
Építés kezdete2006. május 11.
Szolgálatba állítás2009. március
Általános jellemzők
Vízkiszorítás13 950 tonna (üresen)
18 000 tonna (teljes terhelés)
Hossz179 méter
Szélesség33 méter
Merülés7 méter
Hajtóműkét COGAG gőzturbina
Sebesség30 csomó
Fegyverzet
Repülőgépekmax. 11 helikopter

Legénység340 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz Hjúga osztály témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Hjúga osztály a Japán Tengerészeti Véderő helikopterhordozó hajóosztálya (alkotmányos okok miatt hivatalosan helikopterhordozó rombolók). A tervezettnek megfelelően a 7000 tonnás Haruna osztályú rombolókat váltották le velük. Ezek az új hajók jelenleg a legnagyobb japán hadihajók a második világháború óta, amelyeket a Japán Császári Haditengerészet utóda alkalmaz.

Műszaki jellemzők

[szerkesztés]

A Hjúga osztály rombolói besorolása számos nemtetszést váltott ki nemzetközi szinten. Mivel nagyobbak minden korábbi rombolónál és a hajótesten teljes hosszában repülőeszközök felszállási fedélzete található, a hajókat inkább könnyű repülőgép-hordozókhoz hasonlítják. Többen kifejezetten Japán második világháború utáni első repülőgép-hordozóinak tartják a Hjúgát és az Iszét, ezen felül pedig Japán új tengerészeti törekvéseinek megtestesülését látják bennük. A típus korlátozott mennyiségben tud szállítani helikoptereket vagy függőleges fel-és leszállásra képes repülőgépeket. Tizenegy helikopter szállítására alkalmasak, önvédelme főként 16 darab ESSM (Evolved Sea Sparrow Missile) légvédelmirakéta- és Phalanx CIWS gépágyúkomplexumokból áll.

A hajók elsődleges feladata a tengeralattjáró-elhárítás fedélzeti helikoptereik segítségével. Javított kommunikációs-irányítási képességeinek köszönhetően a Hjúga a haditengerészet zászlóshajója lett hadrendbe állását követően.

Egységek

[szerkesztés]
Típusjelzés Név Építés kezdete Vízre bocsátás Szolgálatba állítás Honi kikötő
DDH–181 Hjúga (16DDH) 2006. május 11. 2007. augusztus 23. 2009. március 18. Jokoszuka
DDH–182 Isze (18DDH) 2008. május 30. 2009. augusztus 21. 2011. március 16. Kure

A két névadó már szerepelt korábban a császári japán hadrendben, akkor az Isze csatahajóosztályban. Az első világháború idején épültek és bevetették őket még a másodikban is. A midwayi csatát követően mindkét csatahajót részlegesen átépítették, hátsó fő ágyútornyait leszerelték, és repülőgép-fedélzettel látták el őket, melyeken képesek lettek D4Y Szuiszei zuhanóbombázókat és az E16A Zuiun vízi repülőgépeket üzemeltetni. A Hjúgát 1945. július 27-én zátonyra futtatták Kure mellett, másnap pedig az Isze is találatot kapott Kure közelében, és részlegesen elsüllyedt. A háború után mindkettőt szétbontották.

Üzemeltetési történet

[szerkesztés]

A Hjúga első gyakorlatainak egyike a 2009. novemberi Annualex 21G egyesített tengeri hadgyakorlat volt a USS George Washington-nal és más amerikai és japán flottaerőkkel, mellyel az új hajóegység és a flotta más egységei közötti integrációs gyakorlatokat fejlesztették készségszintre.

A két évvel későbbi 2011-es tóhokui földrengés és szökőár idején március 11-én Mijagi prefektúra partjaihoz vezényelték, majd repülő- és hajóeszközeivel megkezdte a kutató-mentő munkákat. A következő héten szolgálatba állított Isze csatlakozott a mentési munkálatokhoz.

Források

[szerkesztés]