Henri Breuil
| Henri Breuil | |
 | |
| Született | Henri Edouard Prosper Breuil 1877. február 28.[1][2][3][4][5] Mortain[6][7] |
| Elhunyt | 1961. augusztus 14. (84 évesen)[8][6][9] L’Isle-Adam[6][7] |
| Állampolgársága | francia |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Sorbonne |
| Kitüntetései | |
| Sírhelye | Belleu |
 | |
| Henri Breuil aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Henri Breuil témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Henri Breuil abbé, teljes nevén Henri Édouard Prosper Breuil (Mortain, Manche megye, 1877. február 28. – L’Isle-Adam, Val-d’Oise, 1961. augusztus 14.), katolikus pap, francia archeológus, a paleolitikus művészet első jelentős kutatója.
Élete
[szerkesztés]
Teológiai stúdiumai után 1900-ban szentelték pappá, ami után Issy-les-Moulineaux-ban a katolikus szeminárium természetrajz tanáraként állt munkába.
- 1905–1910 között a Fribourgi Egyetemen tanított őstörténetet és néprajzot.
- 1910–1929 között a Párizsban a Régészeti Intézetben (Institut de Paléontologie Humaine) volt az ősnéprajz professzora;
- 1929-ben nevezték ki a Collège de France őstörténeti tanszékének élére; ezt a posztot 1947-ig töltötte be.
- A második világháború után közel hat évet töltött Afrikában: Rhodéziában, a Dél-afrikai Köztársaságban és Délnyugat-Afrikában tanulmányozta az ősi sziklarajzokat.
Tudományos munkássága
[szerkesztés]
Az őskori művészet akkor kezdte érdekelni, amikor szülőföldjén, illetve Párizs környékén megtekintett néhány rézkori lelőhelyet. Már 1901-ben felfedezte Dordogne megyében Combarelles és Font de Gaume sziklarajzokkal díszített barlangjait, és ezután fő tudományos tevékenységévé a barlangi festmények és a sziklarajzok tanulmányozása vált.
Kiválóan rajzolt; többnyire maga másolta le a barlangokban látott képeket. Több száz sziklarajzot, illetve barlangfestményt másolt, illetve írt le Európa és Afrika különböző tájairól – egyebek között a spanyolországi Altamira-barlang képeit is (1908-ban).
A Lascaux-i barlang fölfedezői 1940-ben őt kérték fel a véletlenül fölfedezett barlangban talált állatrajzok tudományos leírására.
A barlangfestészetet két nagy korszakra:
osztotta fel; ez a beosztása máig érvényes.
Mindig nagy hangsúlyt fektetett mondanivalójának olvasmányos, közérthető kifejtésére, de véletlenül sem próbálta világnézetét a tényekre erőltetni: másolatai, leírásai mindig pontosak, értékelései szabatosak voltak.
Fő műve: A barlangi művészet négyszáz évszázada (1952).
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ [19800035/799/90494 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture of France. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Store norske leksikon (bokmål norvég és nynorsk norvég nyelven)
- ↑ a b c BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2023. november 11.)
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2023. november 11.)
- ↑ Annuaire prosopographique : la France savante. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ 2023. november 11.
- ↑ https://www.nasonline.org/programs/awards/evolution-earth-and-life.html
- ↑ BOE-A-1954-5129
