Hans Krebs (vezérkari főnök)

Hans Krebs
Született	1898. március 4. Helmstedt
Elhunyt	1945. május 1. (47 évesen) 1945. május 2. (47 évesen) Berlin
Állampolgársága	német
Foglalkozása	fegyveres erők tagja katona
Kitüntetései	Német Arany Kereszt Tölgyfalombokkal ékesített Lovagkereszt
Halál oka	shot to the head
A Wikimédia Commons tartalmaz Hans Krebs témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Hans Krebs (Helmstedt, 1898. március 4. – Berlin, 1945. május 1. ) német tiszt, gyalogsági tábornok, a második világháborúban a német hadsereg utolsó vezérkari főnöke.

Fiatalkora

Otto Krebs tanár és felesége, Frau Adele két gyermeke közül elsőként jött világra. Hans 15 éves koráig a család Helmstedtben élt, ahol Hans a Julianumba járt gimnáziumba. 1913-ban Goslarba költöztek. Itt felvették a nyilvánvalóan tehetséges diákot a helyi gimnáziumba, egy osztályt átugorva.

Az első világháború és a Weimari köztársaság

Az első világháború kezdetén, 1914-ben 16 évesen önként jelentkezett a 10. vadász-zászlóaljba. Franciaországban harcolt, többek között Verdunnél.

A háború után, már 1919-ben felvételt nyert az újra felállított Reichswehrbe, a 17. braunschweigi gyalogezred első századában szolgált.

1920. április 29-én feleségül vette Ilse Wittopot. 1921-ben született első, 1925-ben második lányuk, Anna-Marie és Liselotte.

Krebs főhadnagy ebben az időben bejárta a katonai karrier minden állomását, részt vett vezérkari kiképzésben. 1927-ben a 6. felderítő-zászlóaljnál szolgált, majd 1928-ban visszatért a 17. gyalogezredhez.

A Harmadik Birodalom

1930-ban Krebs százados Berlinben a Reichswehrminisztériumban dolgozott. 1933 és 1934 között a moszkvai katonai attasé asszisztense, majd 1937-ig több egységben is megfordult amíg a család végre visszatért Berlinbe.

1939-ben miután előléptették alezredessé áthelyezték a Führerreserve-hez, az OKH-hoz, a 7. hadtest vezérkari főnökévé történő kinevezéséig. 1940-ben ezredessé léptették elő, majd 1943-ban kinevezték tábornokká és a Középső Hadseregcsoport vezérkari főnökévé. Ez év tavaszától részt vett a keleti front középső szakaszán folyó hadműveletekben.

A háború folyamán számos kitüntetésben részesült, többek között megkapta a Vaskereszt Lovagkeresztjét a Tölgyfalombokkal. Munkájának és személyiségének minden jellemzése rendíthetetlen nemzetiszocialista magatartásáról szól.

1945. március 29-én a szokásos kinevezésektől eltérően, több várományost átugorva Hitler kinevezte a hadsereg vezérkarának főnökévé, Heinz Guderian utódjává. Krebs volt az utolsó vezérkari főnök a kapituláció előtt. Április 29-én mint tanú, Joseph Goebbels, Wilhelm Burgdorf és Martin Bormann mellett aláírta Hitler politikai végakaratát. Az új birodalmi kancellár, dr. Goebbels és Bormann birodalmi miniszter utasítására Krebs különbéke-tárgyalásokat kezdett a szovjetekkel. A tábornok, aki Moszkvában töltött ideje óta jól beszélt oroszul, felkészült a tárgyalásokra, és 1945. május elsejének reggelén, hajnali 3 óra 50 körül találkozott tárgyalópartnerével, Csujkov vezérezredessel a 4. orosz gárdahadsereg főparancsnokával. Krebs közölte Hitler halálhírét, és megpróbálta feltételekhez kötni a fegyverszünetet. A szovjet delegáció nem fogadott el feltételeket, a feltétel nélküli megadást pedig Krebs nem fogadhatta el. A tárgyalás eredménytelenül zárult. Visszatért a Führerbunkerbe, és miután ugyanazon nap délutánján a bunker addigi lakóinak többsége elhagyta azt, Hitler adjutánsával, Burgdorf tábornokkal együtt fél tíz körül öngyilkos lett.

1945. május 8-án egy csoport orosz patológus felboncolta Krebs holttestét. A boncolási jelentés szerint Krebs nem lőtte főbe magát, mint ahogyan az elterjedt a haláláról, hanem kálium-cianiddal vetett véget életének.

Kapcsolódó információk

• Lexikon der Wehrmacht (német nyelven)