Ugrás a tartalomhoz

Hankó Béla

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hankó Béla
SzületettHankó Béla Dávid László
1886. július 5.[1]
Poprád
Elhunyt1959. november 16. (73 évesen)[2]
Toronto
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
IskoláiBudapesti Tudományegyetem ( – 1900-as évek)
Halál okaszívinfarktus
A Wikimédia Commons tartalmaz Hankó Béla témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Hankó Béla (Poprád, 1886. július 5.Toronto, 1959. november 16.) magyar zoológus, ichthiológus, ornitológus, muzeológus, egyetemi tanár, természettudományi szakíró. Zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „Hankó”.

Életpályája

[szerkesztés]

Hankó Artúr fürdőorvos és Burger Gizella fiaként született evangélikus családban. A Budapesti Tudományegyetemen szerzett tanári és bölcsészdoktori oklevelet. 1910-től az állattani tanszéken tanársegéd. 1911-ben a helgolandi, 1912-ben és 1914-ben a nápolyi zoológiai állomáson főként regenerációs kutatásokkal foglalkozott. 1925-ben a közgazdasági egyetemen a halgazdaságtan magántanára és a Magyar Nemzeti Múzeum révfülöpi balatoni biológiai állomásának vezetője. A Tihanyi Biológiai Intézet első igazgatójának nevezték ki 1927-ben.

A tihanyi Magyar Biológiai Kutató Intézetben a megalakulástól két éven keresztül igazgató és egyben a balatoni osztály vezetője, míg a társigazgató Verzár Frigyes az általános biológiai osztály élén állt. 1929-től a debreceni egyetemen az állattan tanára. Az Erdélyi Tudományos Intézet (ETI) munkatársaként 1940 és 1944 között a kolozsvári egyetem állatrendszertani intézetének és múzeumának vezetője. Emil Racoviță nagy tisztelője volt és a háborús évek alatt ő gondoskodott, a jeles román tudós Kolozsváron maradt könyvtárának és laboratóriumi felszerelésének hiánytalan megőrzéséről. Élete vége felé 1957-ben kivándorolt Kanadába.

Felesége Raichl Melánia volt, Raichl Károly és Szászy Mária lánya, akivel 1918. július 25-én Budapesten kötött házasságot.[3]

Munkássága

[szerkesztés]

Tudományos munkássága elsősorban a hidrobiológia (Balaton) és az ichthyológia területén jelentős. Nevéhez fűződik a kisázsiai, elsősorban a török halfauna feltárásának a kezdete. Számottevőek a háziállatok eredetére vonatkozó kutatásai is. Az állatrendszertan területén ismert az Összehasonlító vizsgálatok az ős-eredeti és új-szalontai sertés koponyáján című dolgozata, melyet a kolozsvári egyetem természettudományi Acta sorozata közölte (Kolozsvár 1941). Több önálló szakmunkája közül kettő Kolozsvárott jelent meg: A hucul ló és tenyésztése Turjaremetén (Kolozsvár 1942); Székely lovak (Kolozsvár 1943).

Nemcsak nagyszámú tudományos és ismeretterjesztő értekezést írt, hanem igen sok gyakorlati irányú közleményt is, például összeállította 25 év halászati irodalmát is. A halfauna kutatására a Halászati Egyesület Répássy Miklós kezdeményezésére halrajzi bizottságot alakított, amelynek munkáját nagyban megkönnyítette Unger Emil kitűnő Magyar Édesvízi Halhatározó-ja (1919).

Munkái

[szerkesztés]

Nevéhez köthető fajok

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]