Ugrás a tartalomhoz

Halványfoltú küllő

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Halványfoltú küllő
A hal a balatonfüredi Bodorka Balatoni Vízivilág Látogatóközpontban
A hal a balatonfüredi Bodorka Balatoni Vízivilág Látogatóközpontban
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Öregcsalád: Cyprinoidea
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Gobioninae
Nem: Romanogobio
Bănărescu, 1961
Faj: R. albipinnatus
Tudományos név
Romanogobio albipinnatus
(Lukasch, 1933)
Szinonimák
  • Gobio albipinnatus Lukasch, 1933
  • Gobio belingi (non Slastenenko, 1934)
  • Gobio vladykovi (non Fang, 1943)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Halványfoltú küllő témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Halványfoltú küllő témájú kategóriát.

A halványfoltú küllő (Romanogobio albipinnatus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó védett faj.[1]

Magyarországon elsősorban a ragadozó halak étrendjének bővítése miatt jelentős. Védettségét elsősorban a szűk elterjedési terület indokolja, mert élőhelyein gyakori és szaporodóban lévő hala vizeinknek.

Előfordulása

[szerkesztés]

Közép- és Kelet-Európában, jobbára a Fekete- és a Kaszpi-tengerbe ömlő folyók vízrendszerében él. Magyarországi vizekben őshonos és gyakori a kavicsos medrű hegyi patakokban, a nagyobb folyók felső szakaszán a forrásvidékig fordul elő.[2][3]

Hasonló fajok

[szerkesztés]

Legkönnyebben a fenékjáró küllővel, a felpillantó küllővel és a homoki küllővel téveszthető össze. A fenékjáró küllőtől az erősen pettyezett hát- és farokúszója, valamint a hasúszók tövétől távolabb eső végbélnyílása különbözteti meg. A felpillantó küllő végbélnyílása távolabb van a hasúszók tövétől, és a faroknyele hengeres. A homoki küllő teste nyújtottabb, háta alacsony, faroknyele hengeres, és hátúszójában 8 osztott sugár van. Más fajok közül a rózsás márna vagy a petényi-márna hasonlít rá a legjobban, de itt egyértelmű különbséget jelent, hogy a márnák 2 pár bajuszt viselnek a szájuk körül, a hátúszójukból hiányzik a tövis, nagyobbak a pikkelyeik és minden oldalon két sorban 3 vagy 2 és 5 számú, kampós garatfogaik vannak.[3]

Megjelenése

[szerkesztés]
Rajz a halról

A hal testhossza 8-10 centiméter, legfeljebb 15 centiméter. 39-43 nagy pikkelye van az oldalvonala mentén. A feje kúpos, orra lekerekített, a szemei nagyok és fölfelé tekintenek. Alsó állású szája szögletében 1-1 hosszabb bajuszszál található. Végbélnyílása közelebb esik a hasúszók tövéhez, mint a farkalatti úszó kezdetéhez. Az oldalvonal és a hasúszók tövi része között 4 pikkelysor található. A felső állkapocs hátulsó peremén mindkét oldalon egy-egy bajuszszál van.[2][3]

Életmódja

[szerkesztés]

Rajban élő fenékhal. Nagyobb folyókban a paduczónától a torkolatig egyaránt megtalálható és megél az állóvizekben is. Legnépesebb állományai a dévérzónában alakulnak ki, ennek a jellemző hala. Hegy- és dombvidéki patakjainkban alkalmanként megtalálható, a kisebb folyóinkban elsősorban a sügérzónában lelhető fel. Tápláléka fenéklakó állatok és algák, de növényi anyagot és szerves törmeléket is fogyaszt.[3]

Szaporodása

[szerkesztés]

Csoportosan május-júniusban ívik, ikráját a homokos mederfenékre rakja. Ivarérettségét 2-3 éves korban éri el. Az ikraszám általában 500 és 2000 körül mozog és a szemek átmérője körülbelül 1,5 milliméter.[3]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Romanogobio albipinnatus (Lukasch, 1933). ITIS report. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
  2. a b Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8  
  3. a b c d e Halványfoltú küllő – Gobio albipinnatus Lukash, 1933. Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2010. június 5.)

További információk

[szerkesztés]