Haláljog
A haláljog koncepció, amely azon a véleményen alapszik, hogy az embernek joga van véget vetni az életének, illetve önkéntes eutanáziának alávetni magát. Ezt a jogot gyakran úgy értik, hogy a gyógyíthatatlan betegségben szenvedőknek, illetve akik nem akarnak már tovább élni, meg kellene engedni, hogy véget vessenek az életüknek, segített öngyilkosság révén, illetve az életmentő kezelések visszautasításával. A haláljog körüli vitákban gyakran az a központi kérdés, ki kaphat jogot meghozni az ilyen döntéseket, ha egyáltalán valaki.
Egyes tudósok és filozófusok, mint David Benatar szerint az ember túl optimistán ítéli meg az életminősége kilátásait.[1]
A halálhoz való jog támogatói az öntulajdonlásra hivatkoznak, vagyis arra a jogra, hogy az ember rendelkezhet a saját teste felett. De a vita része az a szándék is, amely megelőzné az irracionális öngyilkosságokat.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ David B (2017). The Human Predicament: A Candid Guide to Life's Biggest Questions. New York: Oxford University Press. ISBN 9780190633844. OCLC 969543345.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Right to die című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További olvasmányok
[szerkesztés]- (2007. szeptember 1.) „The body as unwarranted life support: a new perspective on euthanasia”. Journal of Medical Ethics 33 (9), 519–21. o. DOI:10.1136/jme.2006.020073. PMID 17761819. PMC 2598200.
- (May–June 2007) „A suicide right for the mentally ill? A Swiss case opens a new debate”. The Hastings Center Report 37 (3), 21–3. o. DOI:10.1353/hcr.2007.0035. PMID 17649899.
- "Uit Vrije Wil — Burgerinitiatief voltooid leven"