Hüvelykagylófélék
 | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Hüvelykagylófélék témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Hüvelykagylófélék témájú médiaállományokat és Hüvelykagylófélék témájú kategóriát. |
A hüvelykagylófélék (Solenidae) a kagylók (Bivalvia) osztályába tartozó Veneroida rend egy családja.
Előfordulásuk
[szerkesztés]A hüvelykagyló-fajok az Atlanti-óceán északi részének keleti felén és a Földközi-tenger partvidékén a parthoz közeli tiszta vagy iszapos homokban élnek. A kagylókat, egyes emberek megeszik vagy csak csalinak használják tőkehalak és sügérek fogásához.
Megjelenésük
[szerkesztés]Eme kagylófajok hossza legfeljebb 20 centiméter, szélessége 2 centiméter. A kagylók növekedése alatt, a héjon évente egy új növekedési gyűrű képződik. A záróizom még akkor is összezárja a kagyló két teknőjét, amikor az állat már elpusztult. A lábizom nagyon erős, ennek segítségével fúrja be magát az állat a homokba. A kagylóknak két légcsövük (szifó) van: az egyik beszívja, a másik a kiválasztási termékekkel együtt kilöki a vizet. A kopoltyúk, a szifó által beszívott vízből felveszik az oxigént. A homokban élő egyes baktériumok miatt léteznek fekete hüvelykagyló egyedek is.
Életmódjuk
[szerkesztés]A hüvelykagylófélék helyben ülő állatok. Beássák magukat a tengerparton lévő homokba. A család tagjai, a tengervízből kiszűrt részecskékkel táplálkoznak. Az állatok legfeljebb 10 évig élhetnek.
Szaporodásuk
[szerkesztés]A szaporodási időszak április - május között van. Nagy mennyiségű petét és spermát bocsátanak ki a vízbe, a megtermékenyülés külsőleg történik. A lárvák planktonikus életmódot folytatnak, amíg a homokos tengerpartok felé sodródnak.
Rendszerezés
[szerkesztés]A családba az alábbi 2 nem és 18 faj tartozik:
- Solen (Linnaeus, 1758)
- Ensis (Schumacher, 1817)[1]
- Ensis arcuatus (Jeffreys, 1865)
- Ensis californicus Dall, 1899
- Ensis directus (Conrad, 1843)
- kis palloskagyló (Ensis ensis) (Linnaeus, 1758)
- Ensis goreensis (Clessin, 1888)
- Ensis macha (Molina, 1782)
- Ensis magnus Schumacher, 1817
- Ensis megistus Pilsbry & McGinty, 1943
- Ensis minor (Chenu, 1843)
- Ensis myrae Berry, 1954
- Ensis nitidus (Clessin, 1888)
- Ensis siliqua (Linnaeus, 1758)
- Ensis tropicalis Hertlein & Strong, 1955
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ S. Gofas: 'Ensis Schumacher, 1817. World Marine Mollusca database. World Register of Marine Species, 2010. (Hozzáférés: 2010. április 26.)
Források
[szerkesztés]- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
További információk
[szerkesztés]- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. október 25.)
