Graeme Dott
| Graeme Dott | |
 | |
| Graeme Dott a 2011 German Masters tornán. | |
| Személyes adatok | |
| Születési dátum | 1977. május 12. |
| Születési hely | Larkhall, Skócia |
| Állampolgárság |  skót |
| Becenév | The Pocket Dynamo[1][2] The Pocket Rocket[3] Dott the Pot[2] Pot the Lot Dott[2] |
| Pályafutás | |
| Profi karrier | 1994– |
| Legjobb helyezés | 2 |
| Jelenlegi helyezés (2012) | 7 |
| Legnagyobb break | 147 (1999 British Open) |
| Tornagyőzelmek | |
| Pontszerző verseny | 2 |
| Világbajnok | 2006 |
Graeme Dott (Larkhall, Skócia, 1977. május 12. –) skót profi sznúkerjátékos. 2006-ban megnyerte a világbajnokságot, ami az első pontszerző tornagyőzelme volt négy második helyezését követően. Ezután megnyerte a 2007-es China Open-t és a 2. helyre került a világranglistán, de ezután depresszióba süllyedt és játéka visszaesett, és a 2009/2010-es szezonban a legjobb 16-ból is kiesett. Formáját 2010-ben nyerte vissza, amikor a világbajnoki döntőig jutott.
Pályafutása
[szerkesztés]Korai pályafutása
[szerkesztés]Miután 1992-ben megnyerte az Egyesült Királyság 19 év alattiak tornáját és 1993-ban a skót amatőr bajnokságot, Dott 1994-ben állt profinak. Lassan haladt felfelé a világranglistán, majd 2001-ben jutott a legjobb 16 közé, ahol 2009-ig sikerült bennmaradnia. Korai sikerei közé tartozik az 1996-os Welsh Open-en elért negyeddöntős helyezés, majd 1997-ben először sikerült kvalifikálnia magát a világbajnokságra. Második helyezést ért el az 1999-es Scottish Open-en, 2001-ben a British Open-en, 2004-ben a világbajnokságon, és 2005-ben a Malta Cup-on. Egyetlen hivatalos 147-es break-jét az 1999-es British Openen érte el.
2006-os világbajnoki győzelme
[szerkesztés]Dott egy könnyű, 10–3 arányú győzelemmel kezdett a korábbi világbajnok John Parrott ellen, majd a második fordulóban a veterán Nigel Bondot győzte le 13-9-re. A negyeddöntőben az ausztrál Neil Robertsonnal találkozott, ahol 12-8-as vezetése, majd Robertson egyenlítése után egy döntő frame-ben tudott nyerni 13-12-re. Az elődöntőben a korábbi kétszeres világbajnok Ronnie O’Sullivan volt az ellenfele, akivel az elvesztett 2004-es világbajnoki döntőben is találkozott. Két szakasz után az állás 8-8 volt, majd a harmadik szakaszban O'Sullivan nem volt képes egyetlen frame-et sem nyerni, így Dott könnyű győzelmet aratott 17-11 arányban.
A döntőben Dott Peter Ebdonnal mérkőzött meg a 200.000 fontos fődíjért. Az utolsó szakaszt 15-7 arányú előnnyel kezdte, de Ebdon zsinórban hat frame-et nyert meg, jócskán lefaragva a hátrányát. Dott végül 18-14-re diadalmaskodott,[4] miután megnyert néhány nagyon fontos frame-et. Ez volt minden idők leghosszabb, egyben a legkésőbb véget érő döntője. A korábbi csúcsot a híres 1985-ös világbajnoki döntő tartotta, melyet az angol Steve Davis és az északír Dennis Taylor vívott és a döntő frame-ben az utolsó fekete golyóval dőlt el. Az akkori mérkőzés a greenwichi középidő szerint 00:19-kor ért véget, míg Dott és Ebdon ennél fél órával tovább játszott, bár hárommal kevesebb frame-et játszottak, ami a játék lassúságát jelzi. Az átlagos framehosszúság olyan nagy volt, hogy a két délutáni szakaszban csak hat-hat frame-et sikerült lejátszani az általában szokásos nyolc helyett. Ráadádul a 27. frame a több mint 74 perces idejével a világbajnokságok történetében a leghosszabb volt, egészen 2009-ig.
Az Ebdon elleni győzelemmel Dott a 6. helyre ugrott a 2006/2007-es világranglistán, ami addigi legjobb helyezését jelentette.
Pályafutás a világbajnoki cím után
[szerkesztés]Dott a 2006-os UK Championship-en is jól játszott, bejutva az elődöntőbe, ahol 7-9 arányú vereséget szenvedett Stephen Hendrytől (akit pontszerző versenyen soha nem győzött le),[5] bár 7-5-re még vezetett. Dott rövid ideig az előzetes világranglista élére került, miután 9-5-re legyőzte Jamie Cope-ot a 2007-es China Openen, amely így a második pontszerző győzelme lett.[6] A 2007-es világbajnokságra címvédőként érkezett, de egy sokkoló, 7-10 arányú vereséget szenvedett Ian McCulloch-tól az első fordulóban, a torna nyitómeccsén,[7] ami meghiúsította, hogy világelső maradhasson. Az új világbajnok, John Higgins megelőzte. A McCulloch elleni vereség tovább táplálta a "Crucible átka" mítoszát, mivel miután 1977-ben a sheffield-i Crucible színházba helyezték a vb-versenyt, Dott lett a 17. egymást követő újdonsült világbajnok, aki a rákövetkező évben elvesztette a címét.
A 2007/2008-as szezon inkább egy küzdelem volt Dott számára,[8] aki a 2007-es év végi formáját így jellemezte: "reménytelem... a közelébe sem jutok, hogy megfelelő szinten játsszak".[9] A szezonja reménykeltően indult, mivel az elődöntőig jutott a szezonnyitó Shanghai Masters tornán, ahol Michael Holt-ot 5–4, a torna favoritját, Ding Junhuit 5–1 és Stephen Lee-t 5–4 arányban győzte le, mielőtt 2-6-ra kikapott Ryan Day-től, így közel került a világelső John Higgins-hez, aki a második fordulóban kiesett; azonban Dott 2007 októbere után egyetlen mérkőzést sem nyert a szezonban; 12 egymást követő vereség következett, közte mind az öt csoportmérkőzés a 2006-os Grand Prix-n. A 2007-es UK Championship-en az első körben búcsúztatta a nem kiemelt Dave Harold, míg a 2008-as Masters-en a végül második helyezett Stephen Lee-től szenvedett vereséget 5-6 arányban.[10] Újabb első körös vereség következett a 2008-as Malta Cup-on, ezúttal Mark Williams-től. A 2008-as Welsh Open-en szintén elveszítette a nyitómeccset, 4-5-re kapott ki Michael Judge-tól. Dott bejelentette, hogy személyes okokból kihagyja a 2008-as világbajnokságot, és menedzsere közlése szerint depresszióban szenvedett. Dott végül részt vett a tornán, de az első körben 7-10 arányban alulmaradt Joe Perry-vel szemben,[11] lecsúszva a világranglista 13. helyére, és az egyéves ranglistán a legjobb 32-be sem került be.
Javulás a 2008/2009-es szezon elején sem következett be, mert egy foci közben elszenvedett kartörés miatt ki kellett hagynia a 2008-as Shanghai Masters-et.[12] és a 2008-as 2008 Grand Prix-t.
Dott megnyerte a World Series of Snooker 2008/2009 sorozatának berlini állomását,[13] de a kezdés előtt két nappal visszalépett a moszkvai versenytől, mivel felesége szülésre készült.[14] A 2009-es világbajnokságon a második fordulóig jutott, először a 2006-os győzelme után, de 10-13-ra kikapott Mark Selby-től, kiesve a legjobb 16-ból.
A 2010-es világbajnokságon Dott egy meglepő sorozattal a döntőig jutott, hat éven belül harmadszor. A világbajnokságot megelőzően nem sok sikere volt a 2009/2010-es szezonban, mindössze egyetlen pontszerző tornán, a Welsh Open-en jutott a legjobb 16 közé; azonban mivel a világbajnokság két esélyese, a címvédő John Higgins és a világelső Ronnie O’Sullivan egyaránt korai, meglepő vereséget szenvedett, az ily módon újra motivált Dott meggyőző játékkal ütötte ki Peter Ebdont az első körben 10–5-re. Ezután honfitársát, a szintén skót Stephen Maguire-re mért 13–6-os nagyarányú vereséget a második fordulóban, bejutva a negyeddöntőbe, először azóta, hogy 2006-ban világbajnok lett. A negyeddöntőben 10-12-es állásról fordítva 13-12-re verte Mark Allen-t. A Mark Selby elleni, 17-14 arányban megnyert elődöntőben másodszor ért el 146-os break-et a világbajnokság 83 éves történetében. Dott végül 13-18-ra alulmaradt a döntőben Neil Robertson-nal szemben, akitől korábban sohasem kapott ki – ironikus módon azután, hogy a 2006-os világbajnoki győzelmekor életében először verte meg Peter Ebdont. Bár meg kellett elégednie a második hellyel, Dott erőfeszítéseinek eredményeképp visszakapaszkodott a legjobb 16 közé a 2010/2011-es szezonban.[15]
Egy évvel később Dott sikeresen tért vissza a 2011-es világbajnokságra, ahol Mark King-et and Ali Carter-t is legyőzte, mielőtt kikapott a jó formában lévő Judd Trumptól a negyeddöntőben.[16]
Magánélete
[szerkesztés]Dott 2003-ban vette feleségül Elaine Lambie-t, és fiuk, Lewis 2004-ben született. Van egy lányuk is, Lucy. Eleine Dott korábbi menedzserének, Alex Lambie-nek a lánya, aki Graeme-et 12 éves kora óta menedzselte. Alex 2006. december 16-án halt meg veserákban. Hetekkel ezután Eleine elvetélt, és az is felmerült, hogy ő is rákban szenved (ez később nem igazolódott be).[17] Dott-ot depresszióval diagnosztizálták és gyógyszeres kezelésre szorult.
Dott a Rangers szurkolója[18] és a világbajnoki győzelmét az ő stadionjukban ünnepelte, a Rangers utolsó bajnoki mérkőzésének szünetében, 2006. május 7-én.
Dott kedveli az online pókert, és antialkoholista.[19]
Pályafutásának döntői
[szerkesztés]Pontszerző döntők: 7 (2 győzelem, 5 második hely)
[szerkesztés]
|
Kisebb pontszerző döntők: 1 (1 második hely)
[szerkesztés]| Eredmény | No. | Év | Bajnokság | Ellenfél a döntőben | Pontszám |
| Második | 1. | 2011 | Players Tour Championship – Event 3 |  Ben Woollaston
|
2–4 |
| Második | 2. | 2013 | Munich Open | Mark Selby
|
3–4 |
Nem pontszerző döntők: 1 (1 második hely)
[szerkesztés]| Outcome | No. | Year | Championship | Opponent in the final | Score |
| Runner-up | 1. | 2011 | Brazil Masters | Shaun Murphy
|
0–5 |
Pro-am győzelmek
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Graeme Dott című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Könyv
[szerkesztés]- Dott, Graeme. Frame of Mind: The Autobiography of the World Snooker Champion. John Blake Publishing Ltd (2011). ISBN 978-1843583462
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Player List – Graeme Dott. World Professional Billiards and Snooker Association. [2009. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 8.)
- ↑ a b c Graeme "The Pocket Dynamo" Dott. Blade Interactive. [2009. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 8.)
- ↑ 2006 World Championship Player Profiles – Graeme Dott. Sporting Life. [2009. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 8.)
- ↑ Chowdhury, Saj. „Dott breaks duck”, BBC Sport, 2007. május 2. (Hozzáférés: 2008. április 12.)
- ↑ King, John. „Snooker: DOTT IN HENDRY HORROR”, Sunday Mirror, 2006. december 17.
- ↑ „Graeme Dott claims China Open trophy”, Billiard Pulse, 2007. április 2. (Hozzáférés: 2011. április 3.)
- ↑ „Champion Dott suffers shock exit”, BBC Sport, 2007. április 21. (Hozzáférés: 2008. április 12.)
- ↑ „Graeme Dott Looks For Success In Malta Cup”, Daily Record, 2008. február 5. (Hozzáférés: 2011. április 3.)
- ↑ „Graeme Dott: "I'm Hopeless"”, Daily Record, 2008. február 7. (Hozzáférés: 2011. április 3.)
- ↑ „Higgins And Dott Crash Out”, Daily Record, 2008. január 17. (Hozzáférés: 2011. április 3.)
- ↑ Yates, Phil. „Graeme Dott sees positive signs in defeat No 16”, The Times, 2008. április 24. (Hozzáférés: 2010. május 4.)
- ↑ „Big guns bite the dust as Dott breaks arm playing football”, The National beta, 2008. október 1. (Hozzáférés: 2011. április 3.)
- ↑ Hunger inspired Graeme Dott's World Series win. Daily Record, 2008. július 15.
- ↑ New dad Dott a non-starter in Moscow. Snooker Scene Blog, 2008. november 8. (Hozzáférés: 2011. április 3.)
- ↑ Everton, Clive. „Neil Robertson grinds down Graeme Dott to take world crown”, The Guardian, Guardian Media Group, 2010. május 4. (Hozzáférés: 2010. május 4.)
- ↑ „World Championship scores and schedule”, BBC Sport, BBC, 2011. április 22. (Hozzáférés: 2011. május 17.)
- ↑ „Dott: I won title... and had worst year of my life”, Daily Record, 2007. április 19. (Hozzáférés: 2011. április 3.)
- ↑ Rookwood, Dan. „Small talk: Graeme Dott”, The Guardian, 2003. február 14. (Hozzáférés: 2010. május 4.)
- ↑ Harris, Nick. „An email coversation with Graeme Dott: 'We need an Abramovich to take the game to a new level'”, The Independent, 2007. január 15.. [2014. május 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. május 4.)
Források
[szerkesztés]- Rookwood, Dan. „Small talk: Graeme Dott”, The Guardian, 2003. február 14. (Hozzáférés: 2011. március 3.)