Gorno-Altajszk

	Gorno-Altajszk (Горно-Алтайск, Туулу Алтай)
; Gorno-Altajszk címere	; Gorno-Altajszk zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Altaj köztársaság
Alapítás éve	1824
Városi jogokat kapott	1928
Polgármester	Viktor Alekszandrovics Oblogin
Irányítószám	649500
Körzethívószám	38822
Testvérvárosok	Lista Omszk
	Népesség
Teljes népesség	63 214 fő (2018. jan. 1.)
	Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság	270–305 m
Terület	9095 ha km²
Időzóna	UTC 7
	Elhelyezkedése
	Gorno-Altajszk Pozíció Oroszország térképén
	é. sz. 51° 57′ 36″, k. h. 85° 57′ 36″51.960000°N 85.960000°EKoordináták: é. sz. 51° 57′ 36″, k. h. 85° 57′ 36″51.960000°N 85.960000°E
	Gorno-Altajszk Pozíció az Altaj Köztársaság térképén
	Gorno-Altajszk weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Gorno-Altajszk témájú médiaállományokat.

Gorno-Altajszk (oroszul Горно-Алтайск, dél-altaji nyelven Улулу Алтай [Ululu Altaj]) város Oroszországban, Nyugat-Szibéria déli részén, az Altaj előhegyeiben, Moszkvától 3641 km-re. Az Altaj köztársaság fővárosa és egyetlen városa.

Fekvése

A köztársaság északnyugati határa közelében, alacsony hegyekkel körülvett völgyben, a Majma folyó partján fekszik. A Majma itt találkozik a kis Ulala folyóval és a város közelében az Altaj egyik legnagyobb folyójába, a Katunyba torkollik. A legközelebbi város az Altaji határterülethez tartozó, kb. 100 km-re fekvő Bijszk.

Története

A 19. század elején az őslakos teleutok kisebb települése volt ezen a helyen. 1824-ben Bijszkből orosz telepesek jöttek ide, ők alapították Ulala falut. Később misszionáriusok és orosz kereskedők is érkeztek. A század végén a település a Tomszki Kormányzóság egyik jelentékeny kereskedelmi központja volt.

1922-ben megalakították az Ojrot Autonóm Területet, melynek Ulala település lett a központja. 1928-tól város, 1932-től neve Ojrot-Tura (jelentése: 'ojrotok városa'). 1948-ban az ojrot népnév használatát a Gorno-Altaj elnevezés váltotta fel (jelentése: hegyi Altaj), létrejött a Gorno-Altaj Autonóm Terület, és a város neve Gorno-Altajszk lett. 1992-ben a terület az Oroszországi Föderáció egyik tagköztársasága lett, a város pedig az Altaj Köztársaság fővárosa rangra emelkedett.

1924-ben készült az első, kezdetleges vízierőmű; 1937-ben hőerőmű építése kezdődött.^[4] 1939-ben nyitották meg a város első állandó, hangosfilmek vetítésére alkalmas filmszínházát; épülete 1994-ben leégett. A televíziós átjátszóállomást 1958-ban, a városi közigazgatás központi épületét 1969-ben adták át.

Lakossága

1989-ben 46 436 lakosa volt.
2002-ben 53 538 lakosa volt. melyből 39 153 orosz, 10 453 altaj (110 cselkánnal, 95 tubalárral és 87 telengittel együtt) , 983 kazah, 510 ukrán, 445 kumundi, 348 német, 229 örmény, 156 tatár, 149 azeri, 108 fehérorosz, 101 kirgiz stb.
2010-ben 56 933 lakosa volt,^[5] melyből 38 579 orosz, 12 689 altaj (301 tubalárral, 241 telengittel és 179 cselkánnal együtt), 1 267 kazah, 440 kumundi, 352 ukrán, 259 német, 232 örmény, 158 azeri, 146 tatár, 104 kirgiz, 102 tuva, 88 üzbég, 74 fehérorosz, 72 koreai, 52 moldáv.^[6]

Gazdaság, közlekedés

Kisváros jellegű település, a középületeket leszámítva többségében földszintes faházakkal. Jelentősebb iparral nem rendelkezik; helyi jelentőségű a textilipar, az építőipar és az élelmiszeripar. Az Altaj-hegység természeti adottságai sok turistát vonzanak, és a város számára kiemelt fontosságú az idegenforgalom, növekedésének azonban határt szab a közlekedés nehézkessége és a köztársaság szűkös ellátottsága energiával.

Vasúton nem érhető el a város. A Barnaulból leágazó vasúti szárnyvonal végállomása Bijszk, onnan jó minőségű országúton lehet eljutni Gorno-Altajszkba. A két város közötti vasútvonal építését várhatóan 2013-ban kezdik meg és 2015-ben fejezik be.^[7]

A várostól néhány kilométerre vezet az Altaj legfontosabb országútja, az ún. csujai főút (csujszkij trakt), mely a mongol határ és Bijszk között, majd onnan tovább Nyugat-Szibéria központi városáig, Novoszibirszkig teremt összeköttetést.

Az országút mellett épült Gorno-Altajszk repülőtere. A Szovjetunió felbomlása után, 1991-ben a menetrendszerű repülőjáratokat megszüntették, és tizenkilenc éven át csak charter járatok közlekedtek. Az első menetrendszerű járat 2010 decemberében indult újra a város és Novoszibirszk között.^[8]

Kultúra, felsőoktatás

1949-ben a városban tanárképző főiskola létesült. Jórészt erre alapozva hozták létre 1993-ban a Gorno-Altajszki Állami Egyetemet, ahol 2010-ben tizenegy karon 2820 hallgató tanult.^[9]

Gorno-Altajszknak 1937-től volt állandó színháza. Központi színháza, a Nemzeti Színház épületét 1971-ben avatták fel. Az 1994-ben leégett nagy moziépület helyén művelődési- és szórakoztatóközpont épült.

1961-ben a város keleti szélén régészek egy kora kőkorszaki település nyomait tárták fel. A több százezer vagy talán másfél millió éves maradványokat az ismert altaji néprajzkutatóról, A. V. Anohinról elnevezett helytörténeti múzeumban helyezték el, mely nem csak a város, hanem az Altaj történetének emlékeit is gyűjti.

Jegyzetek

↑ [1]
↑ [2]
↑ 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
↑ Vjacseszlav Parajev: Pamjatnije dati Gorno-Altajszka (orosz nyelven), 2010. július 28. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 7.)
↑ A 2010. évi népszámlálás adatai (pdf). Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva].
↑ A 2010-es népszámlálás nemzetiségi összetételre vonatkozó adatai.^{[halott link]}
↑ Sztroityelsztvo zseleznoj dorogi (orosz nyelven). Altapress.ru, 2010. december 20. [2011. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 7.)
↑ Prezentovan reguljarnij rejsz Novoszibirsz–Gorno-Altajszk (orosz nyelven). Altapress.ru, 2010. december 18. [2010. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 7.)
↑ A Gorno-Altajszki Állami Egyetem honlapja (orosz nyelven). [2020. november 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 8.)

Források

Gorno-Altajszk város hivatalos honlapja (orosz nyelven). [2011. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 30.)
Nagy Szovjet Enciklopédia (orosz nyelven). Hozzáférés ideje: 2011. október 7.
szerk.: G. M. Lappo: Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopedija, 107. o. (1994). ISBN 5-85270-026-6

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Gorno-Altajszk témájú médiaállományokat.

[1] [1]

[2] [2]

[d84f748bde80dac87e899490e943a9ac5d33eca8-3] 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)

[4] Vjacseszlav Parajev: Pamjatnije dati Gorno-Altajszka (orosz nyelven), 2010. július 28. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 7.)

[5] A 2010. évi népszámlálás adatai (pdf). Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva].

[6] A 2010-es népszámlálás nemzetiségi összetételre vonatkozó adatai.^{[halott link]}

[7] Sztroityelsztvo zseleznoj dorogi (orosz nyelven). Altapress.ru, 2010. december 20. [2011. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 7.)

[8] Prezentovan reguljarnij rejsz Novoszibirsz–Gorno-Altajszk (orosz nyelven). Altapress.ru, 2010. december 18. [2010. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 7.)

[9] A Gorno-Altajszki Állami Egyetem honlapja (orosz nyelven). [2020. november 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 8.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]