Ugrás a tartalomhoz

Giuseppe Mazzini

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Giuseppe Mazzini
Giuseppe Mazzini
Giuseppe Mazzini
Született1805. június 22.
Genova, Itáliai Királyság
Elhunyt1872. március 10. (66 évesen)
Pisa, Olasz Királyság
Állampolgársága
Nemzetiségeolasz
SzüleiMaria Drago
Giacomo Mazzini
Foglalkozásaforradalmár
Tisztségemember of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1865. november 18. – 1867. február 13.)
IskoláiGenovai Egyetem
Halál okamellhártyagyulladás
SírhelyeBoschetto Irregolare

Giuseppe Mazzini aláírása
Giuseppe Mazzini aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Giuseppe Mazzini témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Giuseppe Mazzini (Genova, 1805. június 22.Pisa, 1872. március 10.) olasz filozófus, politikus, szabadságharcos és forradalmár, 1831-ben megalapítja az Ifjú Olaszország (Giovine Italia) nevű mozgalmat. Jelentős szerepe volt a risorgimento (magyarul „újjászerveződés”) megteremtésében, de a republikánus Mazzini nem tudott azonosulni a monarchikus berendezkedéssel, melyet II. Viktor Emánuel, a Szárd–Piemonti király képviselt, így a parlamenti munkában sem vett részt és élete végéig az Olasz Királyság ellenlábasa volt.

Tanulmányai és első kapcsolata titkos társaságokkal

[szerkesztés]
Mazzini anyja (Maria Giacinta Drago Mazzini)

Mazzini orvos gyermekeként jött a világra, korán mutatkoztak benne a tehetség csírái; 14 évesen – 1819-ben – felvették a Genovai Egyetemen az irodalmi-bölcsészeti előkészítő tanfolyam kétéves képzésére. 1821-ben, egy áprilisi napon, amikor anyjával és egy régi barátjukkal a Strada Nuován sétáltak, mély benyomást tett a fiatal fiúra az, amint látta a menekülni kényszerülő olasz patriótákat. A kétéves kurzus után a jogi és az orvosi kar közül választhatott az ifjú, aki a jogot választotta. 1826-ban elküldi első cikkét a firenzei Antologiának, megkerülvén a kemény genovai cenzúrát. Írása a Dante hazaszeretetéről címet viselte, ám a firenzei lap nem merte leközölni írását. Mazzini és társai meggyőzik az Indicatore genovese szerkesztőjét, hogy könyvismertetőket jelentessen meg lapjában. A hatóság felfigyelt az ismertetőkbe bújtatott politizálásra, majd amikor rendszeres irodalmi rovattal akarták bővíteni a lapot – 1828-ban – betiltották. Mazzini ezután levelezni kezdett két livornói kortársával, Carlo Binivel és Domenico Guerrazzival, akiknek segítségével létrehozták az Indicatore livornesét. A Toszkánai Nagyhercegség liberálisabb politikát folytatott – ekkoriban és a későbbi évtizedben is több politikai menekült tartózkodott a területén –, de a radikális hangvételű lapot alig egy év után elhallgattatták.

A Mazzini-ház Genovában, most a Risorgimento Múzeum található benne
Mazzini 1830-ban

Eközben Giuseppe 1827-ben jogi diplomát szerzett és a szegények ügyvédjeként gyakorolta hivatását; ekkoriban dráma, és történelmi regényíróként képzelte el magát, azonban élete másképp kellett, hogy alakuljon. Egy barátján – Pietro Torren – keresztül csatlakozott a titkosan szerveződő calabriai összeesküvőkhöz, az úgynevezett carbonari mozgalomhoz; fő célkitűzésük az abszolutista monarchia megdöntése és Itália köztársaságként való egyesítése volt. Mazzini rossz szájízzel vált el Raimondo Doriától, aki engedélyezte a belépését; többre számított, a szervezetnek nem voltak konkrét céljai a tagok előtt. A fiatal Mazzini hamar Passano nagymester, a mozgalom vezetőjének jobbkezévé vált, 1829-ben végre lelkesülni is kezdett, mert fellendülő pályára állt a szervezet. Mazzini beszervezte Livornóból többek között két barátját, Binit és Guerrazzit, valamint Genova és Livornó mellett Lombardiában is elkezdett kiépülni a szervezet.

1830-ban feljelentették a bővülő mozgalmat. A feljelentő, a spanyol származású Raimondo Doria volt, akit a rendőrség egy asszonyszöktetés miatt tartóztatott le; a férfi feladta a mozgalom fontosabb tagjait, hogy elkerülje a büntetést. A besúgó információi alapján, a rendőrség beszivárgott. A szervezet 1830. október 21-ére elküldte Mazzinit egy bizonyos Cottin őrnagyhoz, hogy a tagot avassa be jobban a szervezetbe. A beavatás közben meglesték őket, és nem sokkal utána, november 13-án, késő este a Bavariból – a Bisagno-folyócska völgyében lévő, szüleinek és barátjának, Agostino Ruffini szüleinek nyaralójából, a baráti társaság „főhadiszállásáról” – hazatérő Mazzinit, otthonában a rendőrség várta. A terhelő bizonyítékokat könnyen eltüntette, még mielőtt a rendőrök felismerték volna, ugyanis a legtöbb iratot Bavariban őrizték; később a laktanyában felismerte a nemrég felavatott Cottin őrnagyot. Mazzinival együtt elfogták Passano nagymestert is; a fogságból Giuseppe értesítette társait a veszélyről, valamint követelte a kihallgatásokon, hogy szembesítsék Cottinnal, ugyanis a büntetőbíráskodás szabályai szerint a vádat két tanúnak kellett bizonyítania; az őrnagy szégyene miatt nem tanúskodott, így a vád nem állt meg.

Savona vára

Mazzinit Savonában internálták, a börtönből való átszállítás közben találkozott apjával és Ruffinivel. A várbörtön első parancsnoka, egy idős katonatiszt gúnyolódott a fiatal lázadóval, ám hamar leváltották, helyére Fontana került, aki fejébe vette, hogy megtéríti az eltévelyedettet. Esténként a parancsnok lakására vitték beszélgetésre és kávézásra, emellett engedélyt kapott az olvasásra is. A fogság közben átgondolhatta politikai nézeteit, kielemezhette a hibákat, és egy új mozgalmat tervezhetett, mely a bomló carbonari-mozgalom helyébe léphetett.

Emigrációban

[szerkesztés]

Genf és Lyon

[szerkesztés]

1831. január végén apja látogatta meg a várbörtönben; tájékoztatta, hogy két szenátort bíztak meg ügye kivizsgálásával, akik feltűnően jóindulatúan kezelték az esetet. Elégtelennek nyilvánították a bizonyítékokat, így ez évben szabadult is Mazzini, de válaszút elé állították; vagy elhagyja az országot, vagy egy vidéki, a tengerparttól távolabb eső kisvárosba költözik - ahol valószínűleg aktív megfigyelés alá vonták volna –. Mazzini 1831. február 10-én anyai nagybátyjával, Bartolomeo Albertivel együtt elhagyta Itáliát; Genfbe mentek, ahonnan Párizsba terveztek továbbutazni, az "olasz emigráció fővárosába". Ekkoriban egy osztrák besúgó, a népszerűsödő Mazzinit ekképpen jellemezte:

Ez a lelkes fiatalember a legveszélyesebb természet, mert hiányzik belőle minden egyéni érdek diktálta szempont. Csak egy dologra áhítozik: Itália újjászületésére, és hogy ezt elérje, kész bármilyen veszedelemmel szembeszállni, mindent feláldozni, még az életét is, ha kell; még a gyilkosság mesterségét is megpróbálja, ha ez Itália előnyére szolgálhat.
Jászay Magda: Mazzini. Lekt. Koltay-Kastner JenőSzabad György. Budapest: Gondolat Kiadó. 1977. 34–35. o.  

Egy genfi olasz emigráns tanácsára Lyonba utaztak, hogy Giuseppe a Főnix kávéházban találkozzon patrióták egy csoportjával. A város munkásai között ekkoriban zúgolódás volt, így az emigránsok könnyen tudtak önkénteseket toborozni az olasz ügy számára. A szervezők között voltak görög és spanyol veteránok, az 1821-es piemonti lázadás vezetői és katonái, valamint sok más akkoriban az emigránsok körében neves személy. Tervük az 1821-es ideálok felélesztése, Lombardia felszabadítása és az északolaszországi alkotmányos királyság megteremtése. A piemonti nemesi emigránsok fő jelöltje Károly Albert, akkori trónörökös volt, aki bár korábban visszautasította az ügyhöz való csatlakozást, mégis reménykedve tekintettek rá a rebellisek. Az 1830-as forradalomban trónra kerülő Lajos Fülöp király hallgatólagos beleegyezését adta a tervezett felkelésre, így a felkelők – köztük Mazzini – nyilvánosan mozgolódtak és szervezkedtek a városban, de Metternich osztrák államférfi közbenjárására hamarosan tiltórendeletek kerültek ki az utcákra. Ennek ellenére, Mazzini javaslatára, egy kétezer fős csoportot útnak indítottak Itália felé, de a francia lovasság feltartóztatta a kis csapatot, lefegyverezte és szétoszlatta az önkénteseket. Ezután az emigránsoknak el kellett hagyniuk Lyont; a legelszántabbak Korzika szigetére utaztak, mely korábban Genovai Köztársasághoz tartozott. Innen kívánták támogatni a közép-olaszországi forradalmi mozgolódást. Giuseppe immár nagybátyja kísérete nélkül utazott; Korzikán sikertelenül próbáltak a felkelők javára munkálkodni, az osztrák csapatok leverték a felkelést, és restaurálták a hatalmat. Nem volt a továbbiakban értelme a Korzikán maradásnak.

Marseille-be utazott, ahol gyorsan elismert lett az emigránsok körében, hamarosan a szellemi vezetőjükké is vált. A köztudatba akkor került a neve, amikor szabadulása nyarán, egy nyílt levelet írt a frissen hivatalba lépett Károly Albert szárd-piemonti királynak, melyben követelte, hogy országának adjon alkotmányt, engedélyezze egy felelős kormány felállítását és űzze ki a Habsburg Birodalmat Itáliából, ezzel együtt egyesítse is az olasz nemzetet. A király elutasította a levél tartalmát, valamint körözést adatott ki Mazzini ellen. Ennek hatására alapította meg, a fiatal rebellis, 1831 júniusában a Giovine Italia elnevezésű – republikánus és nacionalista szellemű – politikai mozgalmat.

Források

[szerkesztés]
  1. Jászay Magda: Mazzini. Lekt. Koltay-Kastner JenőSzabad György. Budapest: Gondolat Könyvkiadó. 1977.  
  2. Giuseppe Mazzini (Italian revolutionary) (angol nyelven). Encyclopædia Britannica, Inc.
  3. 200 éve született Giuseppe Mazzini (magyar nyelven). Múlt-kor történelmi portál, 2005. június 22.
  4. Giuseppe Mazzini biography : Young Italy Risorgimento (angol nyelven). Age of the sage. [2014. március 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 21.)

További információk

[szerkesztés]
  • Jászay Magda: Mazzini; Gondolat, Bp., 1977
  • Madarász Imre: Mazzini, az apostol; Tankönyvkiadó, Bp., 1992
  • Madarász Imre: Olasz váteszek. Alfieri, Manzoni, Mazzini. Oktatási segédanyag; Eötvös, Bp., 1996