Fornos
| Fornos (Форнош) | |
 | |
| Református templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Ukrajna |
| Terület | Kárpátalja |
| Járás |
|
| Község | Munkács község |
| Rang | falu |
| Alapítás éve | ismeretlen |
| Polgármester | Himinec György |
| Irányítószám | 89672 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1455 fő /- |
| Magyar lakosság | 99,9%-ig magyar falu |
| Népsűrűség | 704,6 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 127 m |
| Terület | 2,065 km² |
| Időzóna | EET, UTC 2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 21′ 38″, k. h. 22° 44′ 30″48.360556°N 22.741667°EKoordináták: é. sz. 48° 21′ 38″, k. h. 22° 44′ 30″48.360556°N 22.741667°E | |
 Fornos
Pozíció Kárpátalja térképén
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Fornos témájú médiaállományokat. | |
Fornos (ukránul: Форнош [Fornos], korábban Ліскове (Liszkove), oroszul: Лесковое [Leszkovoje]) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Munkácsi járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Munkácstól 9 km-re délre fekszik, Dercentől 5 km-re északkeletre van.
Nevének eredete
[szerkesztés]Neve a régi magyar Fornos személynévből való.
Története
[szerkesztés]1335-ben Fornos néven említik először. Egy Fornos nevű földesúr birtokolta a falut és róla nevezték el a helységet.
Már a 13. században egyházas hely volt, 1334-es pápai összeíráskor egyházának papját is említették. A falu eredetileg a mai területénél délebbre feküdt, de az 1400-as években elnyelte a Szernye-mocsár és a templomával együtt elpusztult. A legenda szerint szántáskor időnként beleakad az eke a régi falu "Ófornos" templomtornyának a keresztjébe.[1]
Első ismert birtokosa a Fornosi család volt.
Az újonnan épült falunak birtokosa volt a 17. században Lorántffy Zsuzsanna is.
A falu lakói a reformáció idején a református hitre tértek át, és a lakosság nagy része ma is református.
1910-ben 738, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Bereg vármegye Munkácsi járásához tartozott.
2020-ig önálló község volt.
Nevezetességek
[szerkesztés]Régi református fatemploma 1759-ben épült az 1746-ban elpusztult fatemplom helyére, 1782-ben bővítették.
1895-ben új kőtemplomot építettek, de egy tűzvész megrongálta, 1903-ban állították helyre.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Ahol a Rongyos Gárda harcolt a csehszlovák csapatokkal, karpataljalap.net
Források
[szerkesztés]- Németh Adél: Kárpátalja, Panoráma-medicina, 1991, ISBN 963 243 7241
- A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 ISBN 963 85683 3 X
