Ugrás a tartalomhoz

Fodor József (orvos)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk az orvosról szól. Hasonló címmel lásd még: Fodor József (egyértelműsítő lap).
Fodor József
Született1843. július 16.[1]
Lakócsa
Elhunyt1901. március 20. (57 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozása
  • orvos
  • higiénikus orvos
  • egyetemi oktató
Iskolái
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (34/1-1-44)
A Wikimédia Commons tartalmaz Fodor József témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Galántai Fodor József (Lakócsa, 1843. július 16. – Budapest, 1901. március 20.[3]) magyar orvos, egyetemi tanár, nemzetközileg elismert higiénikus, „közegészségünk első apostola”, miniszteri tanácsos, a magyar tudományos egyetem rektora és orvostudományi karának a dékánja, egyetemi tanár, a III. osztályú vaskorona rend- és a II. osztályú Szent-Száva rend lovagja.[4]

Sírja a Fiumei Úti Sírkertben (34/1-1-44)

Élete

[szerkesztés]

Pécsett a ciszterci gimnáziumban végzett 1860-ban,[3] majd orvosi tanulmányokat folytatott Bécsben és a Pesti Tudományegyetemen, ahol 1865-ben orvosdoktorrá avatták.[3] 1866-ban pályázat útján elnyerte az akkori államorvostani tanszék egyik tanársegédi állását Rupp János professzor mellett. 1868–69-ben kórboncnok főorvosi állást is vállalt a Szent Rókus Kórházban. 1869-ben egyetemi magántanárrá nevezték ki közegészségügyi témakörből, és hamarosan állami ösztöndíjat kapott, amellyel kétéves európai körútra indulhatott. Hosszabb időt töltött Münchenben Max Pettenkoffernél, aki a közegészségtannak mint önálló tudománynak úttörője, és első egyetemi tanszékének megalapítója volt, majd átlátogatott Hollandiába, Franciaországba és Angliába. Angliai útján szerzett különösen értékes tapasztalatait – figyelembe véve az ottani fejlettebb társadalmi viszonyokat és előrehaladt iparosodást – 1873-ban 500 oldalas könyvben foglalta össze, mindenütt utalva a hazai, elmaradottabb viszonyokra, valamint ezek javítási lehetőségeire. 1872-ben kinevezték az új kolozsvári tudományegyetem államorvostani tanszékére, innen pedig két év múlva meghívták a pesti Orvoskaron külön az ő számára 1874-ben felállított közegészségtani tanszékre.

Megszervezte a fiatal tudományág oktatási programját, az intézet munkarendjét, amely később a kiépítendő országos higiéniai hálózat számára is mintát adott. Kezdeményezője volt az iskolaorvosi hálózat megteremtésének, az egészségügyi ismeretek széles körű terjesztésének. Mint kutató, hazánkban elsőként kimutatta a vér bizonyos „baktériumölő” anyagait. A hazai közegészségtan megteremtésén túl alkotó módon járult hozzá a mikrobiológiai-immunológiai alapokra helyezett közegészségtan tudományának nemzetközi elismertetéséhez és fejlesztéséhez. 1885-ben Markusovszky Lajossal együtt alapítója volt az Országos Közegészségügyi Egyesületnek. Kutatásaival, előadásaival, bírálataival jelentős mértékben járult hozzá a főváros vízellátásának és csatornázásának akkor legkorszerűbb megoldásához. Javaslatai – mint Hőgyes Endre írta róla – átmentek a köztudatba: „a főváros egészségügyi kormányzata intézkedéseiben igyekezett a higiéne szellemében cselekedni, javította a vízvezetéket, megindította a nagy csatornázási építkezést, minden téren igyekezett emelni a főváros köztisztaságát.. s szép fővárosunk, mely a hetvenes évek végén még a legegészségtelenebb nagyvárosok sorozatában a második helyen állott, negyven, sőt több promille [ezrelék] halálozással, ma a legegészségesebbek közé tartozik tizenhét-tizenkilenc promille halálozással…”

Munkásságáért számos hazai és külföldi elismerésben részesült: 1883-ban levelező, 1885-ben rendes tagjává választotta a Magyar Tudományos Akadémia, díszdoktorává avatta a cambridge-i tudományegyetem, és dísztagja lett számos európai közegészségtani társaságnak.

1901-ben a Budapesti Tudományegyetem Nobel-díjra jelölte.[3]

Családja

[szerkesztés]

Édesapja Galántai Fodor Antal, Dráva melléki földbirtokos, gazdasági író (1813. július 16. – 1895 szeptember, Pécs); édesanyja, Picha Mária (1823. július 29. – 1898. október 9.). Fodor Józsefnek a felesége Reisinger Amália (1848–1892), akitől több gyermeke született.[5] Gerlóczy Zsigmond belgyógyász apósa, Gerlóczy Géza belgyógyász és Gerlóczy Gedeon építész nagyapja, dédunokája pedig Gerecze Péter felesége.

Főbb művei

[szerkesztés]
Szobra Budapesten, a Gutenberg téren. A talapzattal együtt 4,8 méteres szobrot ifj. Vastagh György 1909-ben bronzból és mészkőből készítette

Szerkesztette a Természettudományi Közlönyt 1879-87-ig és vezette annak Egészségtan rovatát; szerkesztette az Orvosi Hetilap Közegészségügy és törvényszéki orvostan c. szakmellékletét 1882-től s abban számos referátumot, bírálatot stb. közölt; a Népszerű természettudományi előadások Gyűjteményét (Paszlavszky Józseffel együtt), az országos közegészségi egyesület Egészség c. közlönyét 1887-től Budapesten.

Emlékezete

[szerkesztés]

1909-ben emlékezetére az Országos Közegészségügyi Egyesület bronz mellszobrot (ifj. Vastagh György alkotása) állíttatott fel a fővárosban, a VIII. kerületi Gutenberg téren, a szobortalapzatba vésett „Közegészségügyünk első apostolának” felirattal. Kaposváron egész alakos bronzszobor, szülőfalujában, a Somogy vármegyei Lakócsán szintén mellszobor és emléktábla jelzi a falu neves szülöttének emlékét.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. január 1.)
  3. ↑ a b c d Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 235. o. ISBN 978-963-06-7919-0
  4. ↑ Országos Széchenyi Könyvtár - gyászjelentések - Fodor József
  5. ↑ Országos Széchenyi Könyvtár - gyászjelentések - Fodor Józsefné Reisinger Amália

Források

[szerkesztés]
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894.  
  • Hőgyes Endre: Fodor József emlékezete. MTA Emlékbeszédek, 1902.
  • Hahn G. – Melly J.: Fodor József élete és munkássága. Bp., 1965.
  • Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 302–303. o. ISBN 963-85433-5-3
  • Karasszon Dénes: Fodor József. In: Híres magyar orvosok. Szerkesztők: Kapronczay Károly, Vizi E. Szilveszter. Bp.: Galenus, 2000. 65–67.
  • Ferencz Gábor: Fodor József, a közegészségtan magyarországi megteremtője, 1960
  • Kerekes István: Fodor József, a "kísérletes" egészségtudomány honi pionírja (1843-1901), 1964
  • Vedres István: Néhány gondolat Fodor József életművének tanulmányozása alapján, 1968
  • Páter János: Fodor József, a tudós és az ember, 1969
  • Antall József, Kapronczay Károly: Fodor József (1843-1901), 1973

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Fodor_József_(orvos)&oldid=27508018”