1986-os Formula–1 világbajnokság

1986-os FIA Formula–1 világbajnokság
Alain Prost McLarenje
Egyéni világbajnok
Alain Prost	73
Konstruktőri világbajnok
Williams F1	141
← 1985 1987 ⊟

Az 1986-os Formula–1-es szezon volt a 37. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1986. március 23-ától október 26-áig tartott.

Az évet a Williams két versenyzője, Nigel Mansell és Nelson Piquet uralta, ám végül egyikük sem lett világbajnok: Az évadzáró ausztrál nagydíjon mindketten defektet kaptak, és a nevető harmadik Alain Prost megvédte címét. Hosszú szünet után visszatért a versenynaptárba a spanyol nagydíj a jerezi pályával. Először rendezték meg a magyar nagydíjat az újonnan épített Hungaroringen. A versenyt Piquet nyerte Senna előtt, aki végül negyedik lett a pontversenyben, akárcsak az előző évben. A Williams nagy előnnyel nyerte a konstruktőr vb-t a McLaren előtt.

Miután a szívómotorokat betiltották, ez volt az első olyan idény, amikor kizárólag turbómotorok alkalmazására volt lehetőség. A korlátozás egészen 1989-ig maradt életben.

Az 1986-os Formula–1-es versenyautók voltak a valaha létezett legerősebbek. Még nem korlátozták a motorok teljesítményét, így néhány, köztük az erős, de megbízhatatlan BMW M12/13 képes volt akár 1350 lóerő leadására is időmérő edzéseken. Mivel ez a teljesítmény az egész autót igénybevette, így a futamokon jellemzően egy másik beállítást használtak, amely már nem a minél gyorsabb köridőre volt optimalizálva, s így érték el, hogy a motorok ne menjenek idő előtt tönkre. Az autók teljesítménye a súlyukhoz képest (ami átlagosan 540 kg volt) szintén rendkívüli volt, így valóban hihetetlen erejük volt. A szerkezetek egyetlen igazi hátrányos tulajdonsága a késleltetettség volt: ebben az időben a turbómotorok teljesen mechanikusak voltak, és a gyártók némelyike (különösen a Ford és a Honda) nem tudta megnyugtatóan megoldani azt a problémát, hogy az erőhatás a gázadást követő 2-3 másodperccel jelentkezett csak - akkor viszont robbanásszerűen. Emiatt nagyon nehéz volt vezetni ezeket a kocsikat, és bonyolult versenyzői feladat volt annak kiszámítása, mikor érdemes rálépni a gázra és mennyire.

Összességében a motorok körülbelül 900-1000 lóerőt tudtak leadni. A BMW már említett motorja mögött a második legerősebb a Williams csapat ikerturbós V6-os Honda-motorja volt, ettől a kettőtől pedig némiképp elmaradt a Ferrari, a TAG-Porsche, és a Renault megoldása. A Ford-Cosworth V6-os turbómotorja sietős munka eredménye lett, így kiforratlan és meglehetősen gyenge lett, de a folyamatos fejlesztéseknek hála versenyről versenyre jobb lett. A leggyengébb és legmegbízhatatlanabb motorok tulajdonosai az Alfa Romeo és a Motori Moderni voltak. Az évtized elejéhez képest a motorok átlagos lóereje éppen a kétszeresére emelkedett.

Még egy nagy probléma volt az üzemanyag-felhasználás, mivel egy versenyen már csak 195 litert lehetett használni, és ez az erősebb motorok megnövekedett fogyasztását nézve komoly gondot okozott. Nem egyszer fordult elő egy futamon, hogy megálltak a versenyautók, mert nem volt több üzemanyaguk - a legjellegzetesebb példája ennek Hockenheimben volt, ahol Alain Prost néhány méterrel a cél előtt állt meg a harmadik helyről, és kétségbeesetten próbálta áttaszigálni autóját a célvonalon, sikertelenül. Főként a Honda motorokat sújtotta ez a probléma.

1986 végén visszavonult Patrick Tambay, valamint az 1980-as és 1982-es világbajnokok, Alan Jones és Keke Rosberg. Jacques Laffite a Brit Nagydíjon szenvedett sérülései miatt kényszerült visszavonulásra, Johnny Dumfries, Huub Rothengatter, és Allen Berg pedig mindössze ezen az egy idényen indultak a Formula–1-ben. Marc Surer egy ralibaleset miatt volt kénytelen feladni versenyzői karrierjét, Elio de Angelis pedig egy teszthétvégén szenvedett halálos balesetet - sokáig ő volt a Formula–1 utolsó halálos áldozata.

Az idényben két új pálya kapott szerepet: a Magyar Nagydíj, és a Mexikói Nagydíj (mely 16 év után tért vissza). 33 év után kikerült viszont a naptárból a Holland Nagydíj, és 21 év után a Dél-afrikai Nagydíj.

A szezon menete

Mansell Williams-Hondája

Monacóban az alagút utáni gyors sikánt átépítették, lelassították. Prost szerezte meg a pole-t Mansell és Senna előtt. A rajt balesetmentes volt, az első tíz induló sorrendje nem változott. Rosberg az első boxkiállások után a kilencedik helyről a második pozícióba ért fel, és meg is tartotta azt. Alboreto a turbó meghibásodása miatt kiesett. A mezőny hátsó részében Martin Brundle és Patrick Tambay karambolozott a Mirabeau-kanyarban. A verseny végéig az élmezőny sorrendje nem változott, Prost győzött csapattársa, Rosberg, valamint Senna és Mansell előtt.

Ayrton Senna a Lotusszal Brands Hatch-ben

Az első magyar nagydíj pole-pozícióját Senna szerezte meg, mellőle honfitársa, Piquet indulhatott, míg a második sorba a világbajnoki pontversenyt vezető Mansell és Prost sorakozott fel. A rajt után Senna megtartotta a vezetést, míg Mansell feljött a második helyre, Prost és Piquet elé. A brazil azonban hamarosan megelőzte Mansellt, akitől átvette a második pozíciót. A hatodik helyről induló Patrick Tambay a Lola-Harttal megelőzte Prostot, de a McLaren és csapattársa, Alan Jones is hamarosan túllépett rajta. A 11. körben Prost megelőzte Mansellt, majd egy fordulóval később Piquet átvette a vezetést Sennától, aki elkezdett visszaesni a francia felé. Prost nem sokkal később műszaki probléma miatt kiállt a boxba, amely megzavarta csapattársa, Keke Rosberg versenyét, mivel ő is ugyanakkor hajtott ki kerékcserére, de a szerelők továbbintették. Ezek következtében Mansell harmadik, Johnny Dumfries negyedik, Gerhard Berger pedig ötödik volt. Féltávnál Piquet kereket cserélt, míg Senna kint maradt, és előnyre tett szert, így amikor ő állt ki, sikerült az élre visszatérnie. A különbség azonban a két brazil között gyorsan csökkent, Piquet pedig az 57. körben visszaelőzte Sennát. Ezután a két autó végig szorosan együtt haladt, de Piquet-nek sikerült Sennát maga mögött tartania. A dobogó legalsó fokára Mansell állhatott fel, az ötödik Dumfries, az utolsó pontszerző Martin Brundle lett.

Gerhard Berger Detroitban a Benettonnal

Csapatok és versenyzők

Csapat	Konstruktőr	Modell	Motor	Gumi	#	Versenyző
McLaren International	McLaren	MP4/2C	TAG Porsche	G	1	Alain Prost
					2	Keke Rosberg
Tyrrell Racing Organisation	Tyrrell	014 015	Renault	G	3	Martin Brundle
					4	Philippe Streiff
Williams Grand Prix Engineering	Williams	FW11	Honda	G	5	Nigel Mansell
					6	Nelson Piquet
Motor Racing Developments	Brabham	BT55	BMW	P	7	Riccardo Patrese
					8	Elio de Angelis
RAM Racing for Australia	RAM	03B	Hart	P	9	Mike Thackwell
John Player Special Team Lotus	Lotus	98T	Renault	G	11	Johnny Dumfries
					12	Ayrton Senna
West Zakspeed Formula Racing	Zakspeed	861	Zakspeed	G	14	Jonathan Palmer
					29	Huub Rothengatter
Team Haas	Lola	THL1 THL2	Hart	G	15	Alan Jones
					16	Patrick Tambay
						Eddie Cheever
Arrows Racing Team	Arrows	A8 A9	BMW	G	17	Marc Surer
					18	Thierry Boutsen
Benetton Formula	Benetton	B186	BMW	P	19	Teo Fabi
					20	Gerhard Berger
Osella Squadra Corse	Osella	FA1G FA1F FA1H	Alfa Romeo	P	21	Piercarlo Ghinzani
					22	Christian Danner
						Alex Caffi
						Allen Berg
Minardi Team	Minardi	M185B M186	Motori Moderni	P	23	Andrea de Cesaris
					24	Alessandro Nannini
Equipe Ligier	Ligier	JS27	Renault	P	25	René Arnoux
					26	Jacques Laffite
						Philippe Alliot
Scuderia Ferrari	Ferrari	F186	Ferrari	G	27	Michele Alboreto
					28	Stefan Johansson

Nagydíjak

#	Verseny	Dátum	Pálya	Győztes pilóta	Győztes csapat	Összefoglaló
421	brazil nagydíj	Március 23.	Jacarepaguá	Nelson Piquet	Williams-Honda	Összefoglaló
422	spanyol nagydíj	Április 13.	Jerez	Ayrton Senna	Lotus-Renault	Összefoglaló
423	San Marinó-i nagydíj	Április 27.	Imola	Alain Prost	McLaren-TAG	Összefoglaló
424	monacói nagydíj	Május 11.	Monaco	Alain Prost	McLaren-TAG	Összefoglaló
425	belga nagydíj	Május 25.	Spa-Francorchamps	Nigel Mansell	Williams-Honda	Összefoglaló
426	kanadai nagydíj	Június 15.	Circuit Gilles Villeneuve	Nigel Mansell	Williams-Honda	Összefoglaló
427	kelet-amerikai nagydíj	Június 22.	Detroit	Ayrton Senna	Lotus-Renault	Összefoglaló
428	francia nagydíj	Július 6.	Paul Ricard	Nigel Mansell	Williams-Honda	Összefoglaló
429	brit nagydíj	Július 13.	Brands Hatch	Nigel Mansell	Williams-Honda	Összefoglaló
430	német nagydíj	Július 27.	Hockenheimring	Nelson Piquet	Williams-Honda	Összefoglaló
431	magyar nagydíj	Augusztus 10.	Hungaroring	Nelson Piquet	Williams-Honda	Összefoglaló
432	osztrák nagydíj	Augusztus 17.	Österreichring	Alain Prost	McLaren-TAG	Összefoglaló
433	olasz nagydíj	Szeptember 7.	Monza	Nelson Piquet	Williams-Honda	Összefoglaló
434	portugál nagydíj	Szeptember 21.	Estoril	Nigel Mansell	Williams-Honda	Összefoglaló
435	mexikói nagydíj	Október 12.	Hermanos Rodríguez	Gerhard Berger	Benetton-BMW	Összefoglaló
436	ausztrál nagydíj	Október 26.	Adelaide	Alain Prost	McLaren-TAG	Összefoglaló

Bajnokság végeredménye

Versenyzők

Pontozás:

Helyezés	1.	2.	3.	4.	5.	6.	7.-20.
Pont	9	6	4	3	2	1	0

Helyezés	Versenyző	BRA	ESP	SMR	MON	BEL	CAN	USE	FRA	GBR	GER	HUN	AUT	ITA	POR	MEX	AUS	Pont
1	Alain Prost	Ki	3	1	1	6	2	3	2	3	6	Ki	1	Kiz	2	2	1	72 (74)
2	Nigel Mansell	Ki	2	Ki	4	1	1	5	1	1	3	3	Ki	2	1	5	Ki	70 (72)
3	Nelson Piquet	1	Ki	2	7	Ki	3	Ki	3	2	1	1	Ki	1	3	4	2	69
4	Ayrton Senna	2	1	Ki	3	2	5	1	Ki	Ki	2	2	Ki	Ki	4	3	Ki	55
5	Stefan Johansson	Ki	Ki	4	10	3	Ki	Ki	Ki	Ki	11	4	3	3	6	12	3	23
6	Keke Rosberg	Ki	4	5	2	Ki	4	Ki	4	Ki	5	Ki	9	4	Ki	Ki	Ki	22
7	Gerhard Berger	6	6	3	Ki	10	Ki	Ki	Ki	Ki	10	Ki	7	5	Ki	1	Ki	17
8	Jacques Laffite	3	Ki	Ki	6	5	7	2	6	Ki								14
9	Michele Alboreto	Ki	Ki	10	Ki	4	8	4	8	Ki	Ki	Ki	2	Ki	5	Ki	Ki	14
10	René Arnoux	4	Ki	Ki	5	Ki	6	Ki	5	4	4	Ki	10	Ki	7	15	7	14
11	Martin Brundle	5	Ki	8	Ki	Ki	9	Ki	10	5	Ki	6	Ki	10	Ki	11	4	8
12	Alan Jones	Ki	Ki	Ki	Ki	11	10	Ki	Ki	Ki	9	Ki	4	6		Ki	Ki	4
13	Johnny Dumfries	9	Ki	Ki	NK	Ki	Ki	7	Ki	7	Ki	5	Ki	Ki	9	Ki	6	3
14	Philippe Streiff	7	Ki	Ki	11	12	11	9	Ki	6	Ki	8	Ki	9	Ki	Ki	5	3
15	Patrick Tambay	Ki	8	Ki	Ki	Ki	Ki		Ki	Ki	8	7	5	Ki	HN	Ki	HN	2
16	Teo Fabi	10	5	Ki	Ki	7	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	8	Ki	10	2
17	Riccardo Patrese	Ki	Ki	6	Ki	8	Ki	6	7	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	13	Ki	2
18	Christian Danner	Ki	Ki	Ki	NK	Ki	Ki	Ki	11	Ki	Ki	Ki	6	8	11	9	Ki	1
19	Philippe Alliot										Ki	9	Ki	Ki	Ki	6	8	1
20	Thierry Boutsen	Ki	7	7	8	Ki	Ki	Ki	HN	HN	Ki	Ki	Ki	7	10	7	Ki	0
21	Derek Warwick						Ki	10	9	8	7	Ki	NI	Ki	Ki	Ki	Ki	0
22	Jonathan Palmer	Ki	Ki	Ki	12	13	Ki	8	Ki	9	Ki	10	Ki	Ki	12	10	9	0
23	Huub Rothengatter			Ki	NK	Ki	12	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	8	Ki	Ki		Ki	0
24	Andrea de Cesaris	Ki	Ki	Ki	NK	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	8	Ki	0
25	Elio de Angelis	8	Ki	Ki	Ki													0
26	Marc Surer	Ki	Ki	9	9	9												0
27	Piercarlo Ghinzani	Ki	Ki	Ki	NK	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	11	Ki	Ki	Ki	Ki	0
28	Allen Berg							Ki	Ki	Ki	12	Ki	Ki		13	16	HN	0
29	Alessandro Nannini	Ki	Ki	Ki		Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	HN	14	Ki	0
—	Ivan Capelli													Ki	Ki			0
—	Eddie Cheever							Ki										0
—	Alex Caffi													HN				0
Helyezés	Versenyző	BRA	ESP	SMR	MON	BEL	CAN	USE	FRA	GBR	GER	HUN	AUT	ITA	POR	MEX	AUS	Pont

Konstruktőrök

Helyezés	Konstruktőr	Model	Motor	Gumi	Győzelem	Dobogós hely	Pole	Leggy. kör	Pont
1	Williams-Honda	FW11	Honda RA166E	G	9	19	4	11	141
2	McLaren-TAG	MP4/2C	TAG Porsche P01	G	4	12	2	2	96
3	Lotus-Renault	98T	Renault EF15B	G	2	8	8		58
4	Ferrari	F1/86	Ferrari 032	G		5			37
5	Ligier-Renault	JS27	Renault EF4B Renault EF15	P		2			29
6	Benetton-BMW	B186	BMW M12/13	P	1	2	2	3	19
7	Tyrrell-Renault	014 015	Renault EF4B Renault EF15	G					11
8	Haas Lola-Ford	THL2	Ford GBA	G					6
9	Brabham-BMW	BT54 BT55	BMW M12/13	P					2
10	Arrows-BMW	A8 A9	BMW M12/13	G					1
11	Zakspeed	861	Zakspeed 1500/4	G
12	Osella-Alfa Romeo	FA1F FA1G FA1H	Alfa Romeo 890T	P
13	Haas Lola-Hart	THL1	Hart 415T	G
14	AGS-Motori Moderni	JH21C	Motori Moderni Tipo 615-90	P
15	Minardi-Motori Moderni	M185B M186	Motori Moderni Tipo 615-90	P

További információk

• Az 1986-os szezonról a formula1.com honlapon

A Wikimédia Commons tartalmaz 1986-os Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.