Földpátpótlók
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A földpátpótlók a tekto- vagy állványszilikátok alosztályába tartozó ásványcsoport. Tagjai olyan magmaolvadékból keletkező alkáliszilikátok, amelyben az SiO2-tartalom már nem elégséges földpátok képződéséhez. Ebből a körülményből kapta a csoport a földpátpótló nevet.
Kémiai és fizikai tulajdonságaik
[szerkesztés]A csoportba tartozó ásványokban a SiO4-tetraéderek a csúcsaikon kapcsolódnak egymáshoz, s így térhálós szerkezetet alkotnak, amelyben minden második vagy harmadik Si atomot Al helyettesít. A térhálós szerkezet köztes terében még K - és Na -ionok (alkáliionok) is találhatók. Ezek a kationok egyenlítik ki a kristályrácsban azt a töltéskülönbséget, ami az Si4 helyét elfoglaló Al3 miatt lép fel. Az Si:Al arány a kiegyenlítésre váró töltéskülönbségen keresztül határozza meg az alkáliionok arányát a kristályrácsban. Így a csoport tagjainak általános képlete a
(Nan,Km,Cso,Lip)SiqOr
általános képlettel írható le, melyben az arányszámok az egyes ásványokban változók.
Az általános képlettel ásványok összetétele:
- nefelin: NaAlSiO4
- kalszilit: KAlSiO4
- kaliofilit: KAlSiO4
- leucit: KAlSi2O6
- pollucit: CsAlSi2O6
- petalit: LiAlSi4O10
Szimmetriájuk: hexagonális, tetragonális, rombos és monoklin.
Keménységük: 5,5-6,5 (a Mohs-féle keménységi skála referencia ásványai).
Hasadásuk: hasadás a csoportra nem jellemző, a csoport ásványainak változatos szerkezeti felépítése miatt: tökéletlenül (nefelin) vagy egyáltalán nem (leucit) hasadnak.
Fényük: törési felszínükön zsíros vagy üveges fényű ásványok.
Felhasználásuk
[szerkesztés]A petalitot lítium kinyerésére bányásszák.