Ugrás a tartalomhoz

Ezüstös boglárka

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ezüstös boglárka
Párzó lepkepár
Párzó lepkepár
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Alrendág: Heteroneura
Öregcsalád: Pillangószerűek (Papilionoidea)
Család: Boglárkalepkék (Lycaenidae)
Alcsalád: Boglárkák (Polyommatinae)
Nemzetség: Polyommatini
Nem: Plebejus
Alnem: Plebeius (Plebejus)
Faj: P. argus
Tudományos név
Plebejus argus
Linnaeus, 1761
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Ezüstös boglárka témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ezüstös boglárka témájú médiaállományokat és Ezüstös boglárka témájú kategóriát.

Az ezüstös boglárka (Plebejus argus) a boglárkalepkék (Lycaenidae) családjában a Polyommatini nemzetség Plebejus nemének egyik faja.

Származása, elterjedése

[szerkesztés]

Csaknem egész Európában és Nyugat-Ázsiában elterjedt Franciaországtól az Altaj-hegység lábáig — Mongóliában már nem él. Az Ibériai-félszigeten Plebejus hypochionus, Korzikán a Plebejus corsicus helyettesíti. Magyarországon mindenfelé előfordul.

Hím

Megjelenése, felépítése

[szerkesztés]

Szárnyának fesztávolsága 22–26 mm; az első szárny felső szegélyének hossza 12–15 mm. Elülső lábának tibiája tüskés.

A hím szárnyainak alapszíne ragyogó sötétkék. A szárny fekete szegélye nagyon széles, az erek ugyancsak feketék. A sötét sejtvégi folt keskeny, sötét árnyéka többnyire jól látható, a rojt hófehér. A hátsó szárny fekete szegélye mellett az erek között fekete foltok sorakoznak. A szárnyak fonáka füstösszürke, barnásszürke, sőt egészen világos kékesszürke is lehet. Rajzolata erőteljes, a fekete pontok körül fehér gyűrűvel. A hátsó szárny szalagja sötét narancsvörös, a külső pontsor pettyeit rendszerint ezüstös pikkelyek díszítik. Középtéri foltsora és a szegélytér narancssárga rajzolata között széles, szinte egymásba folyó, fehér nyílhegyfoltok ötlenek szembe.

A nőstény szárnyainak felszíne sötétbarna, tőterében nincsenek kék pikkelyek; rojtja piszkosfehér. A szárnyak fonákja olyan, mint a hímé. A belső ívfoltok laposak, inkább sapkaszerűek.

Nevét hátsó szárnyfonákjának szegélyfoltsoráról kapta, ugyanis mindegyik fekete foltocskában fényes pikkelyek ülnek. A szárnyak fonákján a vörös szalag teljesen kitölti a belső ívfoltok és a külső pontsor közötti részt; némi fehér szín csak a külső pontsor és a szárny szegélye közötti, igen keskeny zónában látható.

A két nemzedék mérete különbözhet. A hím fekete szegélyének szélessége, a fonák alapszíne és a nőstény fölső narancssárga szalagjának mérete változhat (a szalag olykor el is tűnhet).

A karcsú hernyó zöld vagy vörösesbarna, oldalán világos vonalakkal. Hátcsíkja fehérrel szegett ibolyásvörös.

Életmódja, élőhelye

[szerkesztés]

Réteken, utak mentén mindenütt előfordul. Bolygatatlan környezetben épp úgy megtalálni az alföldeken, mint a hegy- és dombvidékeken.

Élőhelyéhez ragaszkodik; a hímek territóriumot tar­tanak, és sokszor csapatosan szívogatnak nedves földön, ürüléken vagy elhullott állatok tetemein. Elsősorban lila színű virágokat látogatnak. A nőstények keveset mozognak.

A hernyó életének utolsó időszakát Lasius hangyák bolyában tölti. Korai időszakukban az egyes populációk hernyói általában monofágok (a hernyó egyetlen tápnövényre specializálódott), viszont a tápnövény populációnként más és más — egyetlen közös vonásuk, hogy pillangósvirágúak:

A fiatal hernyó a tápnövény virágát eszi.

Évente nemzedéke repül:

  • (április) májustól júniusig és
  • július–augusztusban.

Alfajok, változatok

[szerkesztés]
  • Plebejus argus f. aegon — a nőstény szárnyainak töve kék.

Hasonló fajok

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]