E–2 Hawkeye
E–2 Hawkeye | |
A VAW–123 Screwtops század E–2C repülőgépe | |
Funkció | Légtérellenőrző repülőgép |
Gyártó | Grumman |
Gyártási darabszám | 200 |
Ár | 80 millió USD |
Fő üzemeltetők | USN |
Személyzet | 5 fő (2 pilóta, 3 irányító) |
Első felszállás | 1960. |
Szolgálatba állítás | 1964. január |
Méretek | |
Hossz | 17,56 m |
Fesztáv | 24,58 m |
Magasság | 5,58 m |
Szárnyfelület | 65 m² |
Tömegadatok | |
Szerkezeti tömeg | 17 090 kg |
Max. felszállótömeg | 23 391 kg |
Hajtómű | |
Hajtómű | Allison T56–A–425 Légcsavaros gázturbina |
Teljesítmény | 2×3800 kW |
Repülési jellemzők | |
Max. sebesség | 604 km/h |
Hatósugár | 2583 km |
Hatótávolság | 2708 km |
Legnagyobb repülési magasság | 9390 m |
Emelkedőképesség | 13 m/s |
Szárny felületi terhelése | 355 kg/m² |
Háromnézeti rajz | |
A Wikimédia Commons tartalmaz E–2 Hawkeye témájú médiaállományokat. |
Az E–2 Hawkeye repülőgép-hordozók fedélzetéről üzemeltethető légtérellenőrző repülőgép, melyet a Grumman fejlesztett ki az 1960-as évekre és gyártott a korábbi E–1 Tracer repülőgép leváltására. Vállszárnyas, fémépítésű konstrukció, hárompontos, tricikli elrendezésű futóművel. A főfutókat a turbólégcsavaros hajtóművek szárny alatt lévő gondoláiba, az orrfutót a törzsbe húzzák be, melynek tetején helyezték el a rádiólokátor körbeforgó antennáját, mely a felhajtóerő termelésében is részt vesz. Az antenna által keltett légörvények miatt függőleges vezérsíkja szokatlan kialakítású. A repülőgépet az USN-en kívül alkalmazza a Francia Haditengerészet, az Izraeli, az Egyiptomi, a Japán és a Tajvani Légierő is. Továbbfejlesztésével alakították ki a C–2 Greyhound szállító repülőgépet.