Dzsóecu Sinkanszen
Dzsóecu Sinkanszen
| ||
---|---|---|
Sinkanszen E7 a vasútvonalon | ||
Hossz: | 269,5 km | |
Nyomtávolság: | 1435 mm | |
Feszültség: | 25 kV 50 Hz ~ | |
Üzemeltető: | East Japan Railway Company Shinkansen General Management Department | |
Maximális sebesség: | 240 km/h | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Dzsóecu Sinkanszen témájú médiaállományokat. | ||
A Dzsóecu Sinkanszen (japánul: 上越 新幹線) egy kétvágányú, 25 kV 50 Hz-cel villamosított nagysebességű vasútvonal Japánban, amely 269,5 km hosszan fut Tokió és Niigata között. Az East Japan Railway Company (JR East) üzemelteti. 1982 november 15-én nyílt meg. Kezdetben a vonatok 210 km/h sebességgel közlekedtek, később a sebességet 240 km/h-ra növelték. Az építkezés költsége 6,3 milliárd amerikai dollár volt.[1]
Története
[szerkesztés]Az új vonal megépítésének programját 1971-ben a niigatai születésű Tanaka Kakuei miniszterelnök kezdeményezte; egy népszerű anekdota szerint Tanaka úgy határozta meg a vonal útvonalát, hogy egy piros ceruzával felrajzolta azt egy térképre.[2] A 6,3 milliárd amerikai dolláros költséggel épült vonalat[3] "a Tokióval való szorosabb kapcsolat megteremtése és a regionális fejlődés elősegítése" érdekében építették.[4]
A próbaüzem a vonalon 1980 novemberében kezdődött, a menetrendszerű közlekedés pedig 1982. november 15-én indult. A vonalat eredetileg úgy tervezték, hogy a Shinjuku állomáson végződik, de gazdasági megfontolások arra késztették a Japán Nemzeti Vasutakat (JNR), hogy a vonalat Ōmiyánál egyesítsék a meglévő Tóhoku Sinkanszen vonallal.
1991 szeptemberében egy 400-as sorozatú Shinkansen vonat a Dzsóecu Sinkanszen vonalon japán vasúti sebességrekordot állított fel 345 km/h-val, 1993 decemberében pedig a STAR21 kísérleti vonat 425 km/h-t ért el. A vonalon a menetrend szerinti járatok maximális sebessége 245 km/h, kivéve a Jomo-Kogen és Urasa közötti szakaszon, ahol a Niigata felé közlekedő E2 sorozatú vonatok maximális sebessége 275 km/h. A Tokió és Ōmiya közötti városi szakaszon 110 km/h.[5]
Az alapterv szerint a Dzsóecu Sinkanszennek valójában Shinjukuból kellene indulnia, ami 30 km további Sinkanszen pálya megépítését tenné szükségessé Ōmiyától. Bár a meglévő Saikyō vonal mentén történt néhány földvásárlás, az építkezés soha nem kezdődött meg.
A Niigata prefektúra kormánya egy új multimodális terminál építését javasolta, amely közvetlenül összekötné a Sinkanszent Niigata kikötőjével, lehetővé téve a közvetlen átszállást kompokra és sétahajókra, valamint a Sinkanszen és a Niigatai repülőtér közötti közvetlen összeköttetést. Ez a terv azonban előreláthatólag csak a 2040-es évek közepére készül el.[6]
Rekordok
[szerkesztés]- 1991-ben a Sinkanszen 400-as sorozat 345 km/h sebességet ért el,
- 1993-ban a STAR21 kísérleti motorvonat 425 km/h sebességet ért el
Vonatok és szolgáltatások
[szerkesztés]Jelenlegi
[szerkesztés]- Toki - Sinkanszen 200-as sorozat
- Max Toki - Sinkanszen E1, Sinkanszen E4
- Tanigawa - Sinkanszen 200-as sorozat - indult 1997 októberben
- Max Tanigawa - Sinkanszen E1, Sinkanszen E4 - indult 1997 októberben
Megszűnt
[szerkesztés]- Asahi - Megszűnt 2002 decemberben
- Max Asahi - Megszűnt 2002 decemberben
Források
[szerkesztés]- ↑ Hayes, Louis D. Introduction to Japanese Politics, p.107.
- ↑ „実に地球300周…雪国駆けた「丸顔の美人」 さらば新幹線200系”, MSN Sankei News , 2013. március 15.. [2014. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. január 20.) „最後の活躍の舞台となった上越新幹線。その誕生には、田中角栄元首相が赤鉛筆で線を引きルートを決めたとの逸話も残る。”
- ↑ Hayes, Louis D. Introduction to Japanese Politics, p.107.
- ↑ Takashima, Shuichi. Railway Operators in Japan 3: Tohoku and Niigata Region Archiválva 2008. november 20-i dátummal a Wayback Machine-ben.. Japan Railway & Transport Review No. 29 (pp.40–49)
- ↑ 300km/hのトップランナー. Japan: Kōyūsha Co., Ltd., 14. o. (2012. április 1.)
- ↑ Sablon hiba: a title paraméter kötelező.
További információk
[szerkesztés]- A JR East hivatalos weboldala (japánul)