Ugrás a tartalomhoz

Dunai-puszta

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dunai-puszta (Podunavlje)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeEszék-Baranya
KözségBellye
Jogállásfalu
Irányítószám31327
Körzethívószám 385 031
Népesség
Teljes népesség1 fő (2011)[1][2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság81 m
IdőzónaCET, UTC 1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 37′ 52″, k. h. 18° 48′ 50″45.631000°N 18.814000°EKoordináták: é. sz. 45° 37′ 52″, k. h. 18° 48′ 50″45.631000°N 18.814000°E
SablonWikidataSegítség

Dunai-puszta, (horvátul: Podunavlje, szerbül: Подунавље) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Bellyéhez tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Eszéktől légvonalban 13, közúton 16 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 6, közúton 8 km-re északkeletre Baranyában, a Drávaszög területén az ún. Réten fekszik. A Rét a Duna és a Dráva összefolyásának területe, a Dráva dunai torkolatától a falvak felé 10-15 km szélességben terül el. Körülbelül egyhatodát erdőség borítja, a többi áradáskor víz, máskor rétség. Régen az év nagy részében rendszerint víz alatt állt és csak az ár visszahúzódásakor váltak láthatóvá a holtágak és tavak, mint a Kopácsi tó. Ma az egész terület a Kopácsi-rét Természetvédelmi Park részét képezi.

Története

[szerkesztés]

A település a korábban Rétnek, ma Kopácsi-rétnek nevezett terület Dunai-rét nevű részén jött létre a 19. század közepén mezőgazdasági majorként a bellyei uradalom területén. A közeli kiterjedt legelőkön szarvasmarhákat, lovakat tartottak. A 19. század végén, a baranyai mezőgazdaság fejlesztése miatt eltűntek a marháknak és lovaknak szánt legelők és az állattenyésztés fokozatosan háttérbe szorult. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. Az 1920-as években a bellyei uradalmat államosították. Létrejött a Bellyei Mezőgazdasági-Ipari Kombinát. A megélhetési nehézségek miatt az 1970-es évektől megindult a lakosság elvándorlása. Az 1991-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 50%-a horvát, 50%-a szerb anyanyelvű volt. A falut 1991 szeptemberében megszállták a JNA katonái és a szerb szabadcsapatok. A településnek 2011-ben mindössze egy állandó lakosa volt.

Lakossága

[szerkesztés]
Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
0 0 0 0 19 125 0 0 495 317 348 286 43 2 2 1

(1880-tól településrészként, 1991-től önálló településként. 1880-ban, 1890-ben és 1931-ben lakosságát Várdaróchoz, 1921-ben Bellyéhez számították.)

Gazdaság

[szerkesztés]

A pusztán régen az állattartás képezte a megélhetés alapját. Ma a turizmus és a vendéglátás a helyi gazdaság alapja. Régi patinás vendéglátóhelye a Kormorán étterem, mely az egyik leghíresebb etno-étterem Horvátországban, amelyben gyönyörű természeti környezetben különféle hal- és vadételeket kínálnak. A Kozjakra menő út mentén még üzemel az Eblin-farm. A Belje vállalat a természetvédelmi parkkal közösen elindított egy különleges mezőgazdasághoz kapcsolódó projektet, amely „Természettel való összhang“ nevet viseli.

Nevezetességei

[szerkesztés]

Közelében található a Kopácsi-rét Természetvédelmi Park Fogadó Központja.

Az NK Dunav Podunavlje labdarúgóklubot 1952-ben alapították.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)