Dunai-puszta
| Dunai-puszta (Podunavlje) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Bellye |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 31327 |
| Körzethívószám | 385 031 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1 fő (2011)[1][2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 81 m |
| Időzóna | CET, UTC 1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 37′ 52″, k. h. 18° 48′ 50″45.631000°N 18.814000°EKoordináták: é. sz. 45° 37′ 52″, k. h. 18° 48′ 50″45.631000°N 18.814000°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Dunai-puszta, (horvátul: Podunavlje, szerbül: Подунавље) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Bellyéhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Eszéktől légvonalban 13, közúton 16 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 6, közúton 8 km-re északkeletre Baranyában, a Drávaszög területén az ún. Réten fekszik. A Rét a Duna és a Dráva összefolyásának területe, a Dráva dunai torkolatától a falvak felé 10-15 km szélességben terül el. Körülbelül egyhatodát erdőség borítja, a többi áradáskor víz, máskor rétség. Régen az év nagy részében rendszerint víz alatt állt és csak az ár visszahúzódásakor váltak láthatóvá a holtágak és tavak, mint a Kopácsi tó. Ma az egész terület a Kopácsi-rét Természetvédelmi Park részét képezi.
Története
[szerkesztés]A település a korábban Rétnek, ma Kopácsi-rétnek nevezett terület Dunai-rét nevű részén jött létre a 19. század közepén mezőgazdasági majorként a bellyei uradalom területén. A közeli kiterjedt legelőkön szarvasmarhákat, lovakat tartottak. A 19. század végén, a baranyai mezőgazdaság fejlesztése miatt eltűntek a marháknak és lovaknak szánt legelők és az állattenyésztés fokozatosan háttérbe szorult. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. Az 1920-as években a bellyei uradalmat államosították. Létrejött a Bellyei Mezőgazdasági-Ipari Kombinát. A megélhetési nehézségek miatt az 1970-es évektől megindult a lakosság elvándorlása. Az 1991-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 50%-a horvát, 50%-a szerb anyanyelvű volt. A falut 1991 szeptemberében megszállták a JNA katonái és a szerb szabadcsapatok. A településnek 2011-ben mindössze egy állandó lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 0 | 0 | 19 | 125 | 0 | 0 | 495 | 317 | 348 | 286 | 43 | 2 | 2 | 1 |
(1880-tól településrészként, 1991-től önálló településként. 1880-ban, 1890-ben és 1931-ben lakosságát Várdaróchoz, 1921-ben Bellyéhez számították.)
Gazdaság
[szerkesztés]A pusztán régen az állattartás képezte a megélhetés alapját. Ma a turizmus és a vendéglátás a helyi gazdaság alapja. Régi patinás vendéglátóhelye a Kormorán étterem, mely az egyik leghíresebb etno-étterem Horvátországban, amelyben gyönyörű természeti környezetben különféle hal- és vadételeket kínálnak. A Kozjakra menő út mentén még üzemel az Eblin-farm. A Belje vállalat a természetvédelmi parkkal közösen elindított egy különleges mezőgazdasághoz kapcsolódó projektet, amely „Természettel való összhang“ nevet viseli.
Nevezetességei
[szerkesztés]Közelében található a Kopácsi-rét Természetvédelmi Park Fogadó Központja.
Sport
[szerkesztés]Az NK Dunav Podunavlje labdarúgóklubot 1952-ben alapították.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
Források
[szerkesztés]- Bellye község hivatalos oldala (horvátul)
- A község turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
További információk
[szerkesztés]A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
