Dragomérfalva
| Dragomérfalva (Dragomirești) | |||
 | |||
| A dragomérfalvi fatemplom a bukaresti falumúzeumban | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Románia | ||
| Történelmi régió | Máramaros | ||
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Máramaros | ||
| Rang | város | ||
| Községközpont | Dragomirești | ||
| Polgármester | Vasile Cosor (PNL), 2012 | ||
| Irányítószám | 437140 | ||
| Körzethívószám | 0262 | ||
| SIRUTA-kód | 108017 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 3154 fő (2021. dec. 1.)[1] | ||
| Magyar lakosság | – (2011) | ||
| Népsűrűség | 35 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 428 m | ||
| Terület | 104,64 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC 2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 47° 40′ 01″, k. h. 24° 17′ 29″47.666900°N 24.291400°EKoordináták: é. sz. 47° 40′ 01″, k. h. 24° 17′ 29″47.666900°N 24.291400°E | |||
 | |||
| Dragomérfalva weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dragomérfalva témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Dragomérfalva (románul: Dragomirești, németül: Dragomir, jiddisül דראגמירשט) város Romániában, Máramaros megyében, a történeti Máramarosban.
Fekvése
[szerkesztés]Máramarosszigettől 45 km-re délkeletre, az Iza és a Boicu-patak partján fekszik.
Nevének eredete
[szerkesztés]A név a szláv eredetű Dragomir román férfinév helynévképzővel ellátott alakja, magyar neve pedig ennek tükörfordítása.
Története
[szerkesztés]Román kisnemesi falu volt. Lakói közül sokan zsindelykészítéssel foglalkoztak. 1717-ben fölégették a tatárok. 1720-ban 26 nemesi telekből állt.
Dragomérfalván környékén régi sóbányászat nyomai is felfedezhetők.[2]
Lakói a 17. század óta foglalkoztak pakura kitermelésével. Az első tudományos kutatásokat 1875-ben a grazi Karl Adler folytatta, majd 1879–80-ban Karl Sarg és fia termelt ki ozokeritet két-három hónapon át.[3]
A túlnyomóan görögkatolikus románok mellett nagy számban éltek benne haszid zsidók is, akik már a 18. század végén zsinagógát építettek maguknak. A Stern, majd a Spira rabbicsalád befolyása alatt álltak.[4] 1870-ben Máramaros vármegye Izavölgyi járásának székhelyévé nyilvánították. Ortodox egyházközsége 1903-ban jött létre hetven család, közel háromszáz lélek áttérésével.[5] 1881-ben patika nyílt benne.[6] Görögkatolikus lelkésze, Emil Bran 1912-ben megalapította a Creștinul népbankot. Ortodox kolostorát 1926–27-ben építették. 1949-ben leégett, 1958-ban megszüntették.[7]
1944. április 15-én a településen gettót jelöltek ki, ahová a környék kétezer zsidó lakosát gyűjtötték össze, majd Felsővisóra hurcolták őket. 1949-ben több mint 150 lakosát tartóztatták le kommunistaellenes tevékenység vádjával.
2004-ben kapott városi rangot.[8]
Lakossága
[szerkesztés]- 1838-ban 856 görögkatolikus és 50 zsidó vallású lakosa volt.[9]
- 1900-ban 2194 lakosából 1482 volt román (67,54%), 596 német (jiddis; 27,16%), 85 magyar (3,87%) és 25 cigány (1,13%) anyanyelvű; 1528 görögkatolikus, 598 zsidó és 57 római katolikus vallású. A lakosság 25%-a tudott írni-olvasni és a nem magyar anyanyelvűek 18%-a beszélt magyarul.
- 2002-ben 3132 lakosából 3117 román (99,52%) nemzetiségű; 2844 ortodox és 280 görögkatolikus vallású.
Látnivalók
[szerkesztés]- Néprajzi múzeumát az Iza-völgy egyik legrégebben, 1720–1721-ben épült faházában rendezték be.
- 1717 után épült fatemplomát 1936-ban a bukaresti néprajzi múzeumba szállították. Ma három fatemplom található a városban: két ortodox, egy a Valea Prihodiștii határrészben (1926–1927) és egy a központban (1951–1957), valamint egy görögkatolikus (1994–1995).
Gazdasága
[szerkesztés]- Fafeldolgozás, bútorgyártás.
Híres emberek
[szerkesztés]Dragomérfalva a magyar kultúrában
[szerkesztés]- A dragomérfalvi Erină Vlad énekelte 1913 márciusában Bartók Béla gramofonjára a „Trimis-o 'mpăratu carte...” ('Levelet küldött a császár...') kezdetű dalt, amelyet a zeneszerző a 44 duó két hegedűre I. füzetének 7. darabjaként, Oláh nóta címmel dolgozott fel.[10]
Testvérvárosa
[szerkesztés].svg){kind=small}
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet
- ↑ Schmidt Eligius Róbert: A magyar só geológiája, bányászata és nemzetgazdasági jelentősége. Budapest: Egyetemi Ny. 1942.
- ↑ Réthy Károly: Szénhidrogén-kutatás Máramarosban. BKL Kőolaj és Földgáz 2007/7. sz.[halott link] PDF
- ↑ Mislovics Erzsébet: Rabbik, irányzatok, közösségek. In Bányai Viktória – Fedinec Csilla – Komoróczy Szonja Ráhel szerk.: Zsidók Kárpátalján. Bp., 2013, 55. o.
- ↑ Teodor Hermann: Monografia istorică a protopopiatului ortodox român Dej. Cluj, 1925
- ↑ Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 45. o.
- ↑ Adrian Andrei Rusu: Dicționarul mănăstirilor din Transilvania, Banat, Crișana și Maramureș. Cluj-Napoca, 2000
- ↑ LEGE nr. 332 din 8 iulie 2004 pentru declararea ca oraş a comunei Dragomireşti, judeţul Maramureş. Monitorul Oficial, 659. sz. (2004. július 22.)
- ↑ 'Schematismus Venerabilis Cleri Almae Dioecesis Szathmariensis Pro Anno Jesu Christi 1838'. [2015. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 30.)
- ↑ Vera Lampert: Folk Music in Bartók's Compositions. A Source Catalog. Budapest, 2008, 184–185. o. A felvétel: Bartók Béla népzenei gyűjtései
Források
[szerkesztés]- Randolph L. Braham – Tibori Szabó Zoltán (szerk.): A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. 1. Budapest, 2007
További információk
[szerkesztés]- A városi önkormányzat honlapja (románul)
- Fotók a falumúzeumról, a faluról és környékéről (románul)
- A település 1722-ben épült fatemploma a bukaresti falumúzeumban (románul)
- Képek a dragomérfalvi vásárról a Karpatenwillin (németül)
- A község és határának térképe 1863-ból [1]
- szőnyeg a Magyar Néprajzi Múzeum gyűjteményében [2][halott link]
Máramaros megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}