Domonkosfa
| Domonkosfa (Domanjševci) | |
 | |
| A Szent Márton templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovénia |
| Statisztikai régió | Pomurska |
| Község | Sal |
| Rang | falu |
| Polgármester | Iztok Fartek |
| Irányítószám | 9206 |
| Rendszám területkód | MS |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 266 fő (2020. jan. 1.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 252 m |
| Terület | 11,58 km² |
| Időzóna | UTC 1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 47′ 03″, k. h. 16° 17′ 15″46.784028°N 16.287592°EKoordináták: é. sz. 46° 47′ 03″, k. h. 16° 17′ 15″46.784028°N 16.287592°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Domonkosfa témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Domonkosfa (szlovénül: Domanjševci) többségében magyarok által lakott falu a Muravidéken, Szlovéniában. Közigazgatásilag Salhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Muraszombattól 26 kilométerre északkeletre fekszik, az Őrség nyugati szélén, a Vendvidéki-dombság (Goričko) vidékének északkeleti szegélyén. A Kis-Kerka patak völgyében helyezkedik el, közvetlenül a magyar határ mellett; keleti szomszédja, Kercaszomor már Vas vármegyéhez tartozik. A mai település Domonkosfa és Bükalja egyesítésével jött létre.
Története
[szerkesztés]A települést 1431-ben "Domonkusolcz" alakban említik. Ekkor a Szölczei család birtoka volt.[2] Szölczei Miklós 1449-ben és 1450-ben Vas vármegye alispánja volt. 1431-ben, amikor a nádasdi Darabos családdal örökösödési szerződést kötöttek mint birtokukban levő falvakkal Szölcze, Hertelen és Domonkusolcz helységeket sorolták fel.[3]
Területén már ősidők óta laktak emberek, erre utalnak a határában található kétezer éves halomsírok. Feltehetően már a 11. században gyenge minőségű ún. gyepvasat termeltek itt. Erről tanúskodik a falutól északra a Sali határban található Vaslik dűlőnév. Templomáról az első adat 1285-ből való. A 16. század végén a protestánsok kezére került és ők használták egészen 1732-ig, amikor Rosty István Vas vármegyei alispán a katolikusok részére visszafoglalta. A falu a középkorban több család birtoka volt, közülük legnagyobb részben a Nádasdy, Darabos és a Prosznyák családoké, de voltak kisebb birtokaik itt Szerdahelyi Keserű, Hegyi, Rajky, Újváry, Tarródy családoknak is.
A 17. század elején lakói már a töröknek is adóztak. Fennmaradt az 1640-ben készített falutörvény, mely az esküdtek megválasztásáról és más rendszabályokról intézkedik.
Fényes Elek szerint "Domonkosfa, magyar falu, Vas vgyében, ut. p. Lövő, 253 ágostai, 32 ref., 25 kath. lak. Többeké."[4]
Vas vármegye monográfiája szerint "Domonkosfa, magyar község, 30 házzal és 642 ág. ev., r. kath. és ev. ref. vallású lakossal. Postája Kercza, távírója Szt.-Gotthárd. Román stílű kath. temploma a XIV. századból való."[3]
Az 1852-es Schematismus[5] Domonkosfát és Bükalját egyaránt magyar faluként jelölte meg. A felekezeti megoszlás a következő volt:
- Domonkosfa: 160 evangélikus, 40 református, 12 katolikus
- Bükalja: 65 református, 60 evangélikus, 5 katolikus
A ma Domonkosfa részét képező Bükalja a 19. század végéig önálló település volt. Neve már 1393-ból ismert „Bykalya” alakban. Lakói részben reformátusok, részben evangélikusok voltak. Az 1500-as évek közepén került a Batthyányiak tulajdonába. A 19. század végén Bükalját először Szomoróccal akarták egyesíteni, de mivel egyik község sem rendelkezett a megfelelő infrastruktúrával és túl kicsinek is bizonyult Bükalját végül Domonkosfával, a magyar fennhatóság alatt maradt Szomorócot pedig a 20. század közepén Kercával vonták össze.
A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Szentgotthárdi járásához tartozott. 1920-ban Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták, mely 1929-ben a Jugoszlávia nevet vette fel. 1941-ben újra visszakerült Magyarországhoz, majd 1945 után ismét Jugoszlávia része lett. 1991-ben, Szlovénia függetlenségének kikiáltása óta Szlovénia része.
Népessége
[szerkesztés]1910-ben Domonkosfának 712 túlnyomórészt magyar lakosa volt.
2002-ben a településnek 301 lakója volt.
Nevezetességei
[szerkesztés]
- evangélikus temploma 1902-ben épült neoromán stílusban Kleiber Alajos tervei szerint.
- A község katolikus temetőjében található a 13. század első feléből származó Szent Márton (eredetileg [Szűz Mária) templom. Ezt 1872-ben megmagasították és átépítették. 1971-74 között újabb rekonstrukció során belső részét az eredeti állapotokhoz közelítően újították fel. A templom déli kapuja fölött a románkori építészet és épületszobrászat szép részletét találjuk. Tizenkét ívű timpanonkoszorúban párduc tartja a keresztet. Párducos állat csak Zalaháshágyon tartja a keresztet románkori timpanonjainkon, a többi helyen mindenütt bárányt találunk, az Agnus Dei-t.
- Néprajzi gyűjtemény az egykori Kalamár-házban (Domonkosfa 41.)
- Említésre méltó építészeti emlék a Kis-Kerka vizére épített két régi malom (Zslebics- és Csahuk-malom) és néhány régi parasztház is.
Neves személyek
[szerkesztés]- A községben élt 1833-ig Szijjártó István evangélikus tanító és író.
- Domonkosfán született Czúgh János (1917 - 1993) fazekas, a Népművészet Mestere díj kitüntetettje
- Domonkosfán élt és egy ideig a domonkosfai iskolában tanított Kercsmár Rózsa (1936 - 1997) író, újságíró, a Domonkosfa krónikája című falumonográfia szerzője.[6]
Irodalom
[szerkesztés]- Adorján I. (1985): Hold és sárkány (Adalékok Árpád-kori állatalakos faragványaink közel-keleti párhuzamaihoz). Művészet, 1985. augusztus. 24. oldal
- Gerevich T. (1938): Magyarország románkori emlékei. (Die romanische Denkmäler Ungarns.) Egyetemi nyomda. Budapest
- Dercsényi D. (1972): Románkori építészet Magyarországon. Corvina, Budapest
- Ludwig E. (2002-2008): Rejtőzködő Magyarország. MN Online. A sorozat cikke Monoszló templomáról.
- Bérczi Sz., Bérczi Zs., Bérczi K. (1997): Románkori templomkapuk: régi és új műveltség egymásrarétegződése a románkori templomok épületszobrászatában, kapukon és oszlopokon, TKTE, Piremon, Vámospércs
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Prebivalstvo - izbrani kazalniki, naselja, Slovenija, letno. Statistical Office of the Republic of Slovenia. (Hozzáférés: 2021. április 28.)
- ↑ Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
- ↑ a b Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Vas vármegye
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Schematismus ..., Sabariae, 1852. 57.p.
- ↑ http://www.nepujsag.net/index.php?option=com_content&view=article&id=534:kercsmar-rozsa-erz-iro-es-ujsagiro-volt&Itemid=76
További információk
[szerkesztés]- Sal község hivatalos oldala
- Domonkosfa a Szent Márton Út (Via Sancti Martini) honlapján
- Domonkosfa az Őrvidék honlapján
- A szlovén nemzeti örökségek jegyzéke
- A Szent Márton templom a szlovén információs portálon
- Bükalja történetéről
- Képek a domonkosfai templomokról Archiválva 2007. október 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
- A Szlovén Statisztikai Hivatal honlapja Archiválva 2008. november 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Domonkosfa Szlovénia térképén
