Desze
|
A településen világörökségi helyszín található |
| Desze (Desești) | |
 | |
| A deszei fatemplom (Adrian Stokes festménye 1909-ből) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Máramaros |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Község | Desze |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 437135 |
| SIRUTA-kód | 107984 |
| Népesség | |
| Népesség | 868 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 430 m |
| Időzóna | EET, UTC 2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 46′ 17″, k. h. 23° 51′ 24″47.771389°N 23.856667°EKoordináták: é. sz. 47° 46′ 17″, k. h. 23° 51′ 24″47.771389°N 23.856667°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Desze témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Desze (románul: Desești, jiddisül דעסעשט) falu Romániában, Máramaros megyében, a történeti Máramarosban.
Fekvése
[szerkesztés]Máramarosszigettől 23 kilométerre délre, a Mára folyó bal partján található.
Nevének eredete
[szerkesztés]Neve valószínűleg telepítőjére utal, akiről nem maradt fenn adat. A Desa a délszlávban ma is megtalálható Desimir személynév változata. 1360-ban v. olachalis Deszehaza, 1364-ben Dezefalwa, 1442-ben Dese alakban írták.
Története
[szerkesztés]Első említésekor Lajos királytól Drágus kenéz kapta meg vitézségéért nemesi birtokként. Később túlnyomóan kisnemesi falu volt, 1720-ban 25 nemesi és hét jobbágyportát írtak benne össze. 1786-ban lakossága még vegyesen görögkatolikus és ortodox hitet vallott, később teljesen görögkatolikus hitre tért.
1838-ban 723 görögkatolikus és 8 zsidó vallású lakosa volt.[1]
1880-ban 894 lakosából 770 volt román és 84 német anyanyelvű; 877 görögkatolikus, 71 zsidó és 9 római katolikus vallású.
2002-ben 974 lakosából 972 volt román nemzetiségű; 888 ortodox és 40 görögkatolikus vallású.
Látnivalók
[szerkesztés]- A Jászvásári Szent Piroska ortodox (korábban görögkatolikus) fatemplom hét másik Máramaros megyei fatemplommal együtt a Világörökség része. A templom 1770-ben tölgyfagerendákból, patakkő alapzatra épült. Szentélye sokszög záródású, héjazata két ereszből áll. A kevés tornác nélküli fatemplom közé tartozik. Belsejét a nemesbudafalvi Radu Munteanu és Gheorghie Vișovan festették ki 1780-ban. Az előtér fő témája az utolsó ítélet. A legérdekesebb kép a tűzfolyamot ábrázolja, amely a kárhozott lelkeket a Leviatán szájába sodorja. A hajó boltozatán Jézus látható angyalokkal és Szűz Máriával, a falakon pedig ószövetségi jelenetek. Szodoma és Gomora városát a festők bűneik miatt fejjel lefelé ábrázolták. 1920-ban, a karzat építésekor a festés egy része is elpusztult. A szentély falainak festményei a rájuk rakódott korom miatt nem látszanak. Az ikonosztázt 1778–80-ban Alexandru Ponehalschi készítette, készíttetője pedig Pop János Părșinar volt.
- Maria Pop népi textilgyűjteménye.
Híres emberek
[szerkesztés]- Többször tartózkodott itt Nichita Stănescu költő.
- Itt született 1937-ben Petre Got költő.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ 'Schematismus Venerabilis Cleri Almae Dioecesis Szathmariensis Pro Anno Jesu Christi 1838'. [2015. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 30.)
Források
[szerkesztés]- Bélay Vilmos: Máramaros vármegye társadalma és nemzetiségei a megye betelepülésétől a 18. század elejéig. Budapest, 1943
- www.romanianmonasteries.org (angolul)
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- A 19. század első felében épült volt Pălăguței-ház a nagybányai szabadtéri néprajzi múzeumban (románul)
- Deszei învârtită ('forgatós')
Képek
[szerkesztés]-
-
-
-
-
Az ikonosztáz -
Marianna Stokes festményei 1909-ből: Körmenet részlete -
-
Vízszentelésre érkező gyermekek -
Deszei román porta (Adrian Scott Stokes festménye 1909-ből) -
Deszei nemes cséplőgazda portája a nagyszebeni szabadtéri néprajzi múzeumban
.jpg)
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Máramaros megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}