Ugrás a tartalomhoz

Daczó Lukács Árpád

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
Daczó Lukács Árpád
Született1921. május 16. (97 évesen)
Déda
Elhunyt2018. október 16.
Dés
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaszerzetes,
plébános,
néprajzkutató
Sablon • Wikidata • Segítség

Daczó Lukács Árpád született Daczó Árpád (Déda, 1921. július 27. – Dés, 2018. október 16.[1]) ferences szerzetes, plébános, néprajzkutató.

Élete

[szerkesztés]

A gimnáziumot 1932-ben Szászrégenben kezdte. 1936-ban mint fűrésztelepi munkás helyezkedett el, majd 1937-ben folytatta a gimnáziumot. 1940. augusztus 27-én belépett a ferences rendbe. Medgyesen volt novícius, a teológiát Vajdahunyadon végezte. 1945. február 25-én tett ünnepélyes fogadalmat, és 1946. május 19-én pappá szentelték. Marosvásárhelyen volt hittanár, valamint a harmadrend, a Kiskordások és a Szent Kereszt Szövetség igazgatója.

Napkő

1948 decemberében és 1949. júliusától szeptember 29-éig megfélemlítési céllal letartóztatásban volt. 1951. augusztus 20-án pedig rendtársaival együtt Máriaradnára hurcolták. 1952-től Esztelneken volt kényszerlakhelyes. Orvos híján gyógyította Esztelnek, Kurtapatak és Kézdialmás betegeit. 1957-ben a csíksomlyói kegytemplom igazgatójává nevezték ki. A templomot ő díszítette varrottasokkal, rakottas szőnyegekkel és felcsíki fekete kerámiával. 1969 és 1970 között a Kissomlyó-hegyen helyreállíttatta a stációs kereszteket. Tanulmányozta a Somlyó-hegyen talált úgynevezett napköveket, melyek szerinte bizonyítják, hogy Csíksomlyó volt a Kárpát-medencében a napkultusz központja.1970-től Szentágota, 1973-tól Kostelek, 1978-tól Marosillye plébánosa. 1980-tól a marosvásárhelyi Szent Imre plébánián lett káplán, 1989-től pedig Fogarason házfőnök és plébános. Idős korában rendje dési kolostorában élt.

2012-ben a Kriza János Néprajzi Társaság Életmű-díjjal tüntette ki.[2] 2015-ben Magyar Örökség díjban részesült.

2018. október 16-án elhunyt.[1]

Művei

[szerkesztés]
  • Még egyszer a folklóröntudatról. In: Művelődés. 1979, 6:35.
  • A gyimesi Babba-Mária. In: Népismereti Dolgozatok. Bukarest, 1980. 231. o.
  • A gyimesi Rekegő. Uo. 1981. 197. o.
  • Készülünk a csíksomlyói búcsúra. 1-5. rész. In: Vasárnap. 1990. IV. 22-VI. 3.
  • Népi vallásosság a Kárpát-medencében. Veszprém, 1991 (in: Népünk hitvilága, vallásos élete)
  • Népünk hitvilága. Elmélkedés és előadás az 1991 évi májusi rekollekciós napokon, amit a Gyulafehérvári Érseki Egyházmegye papsága részére tartott P. Daczó Árpád Lukács O.F.M. fogarasi plébános; s.n., Fogaras, 1992
  • Csíksomlyó titka. Mária-tisztelet a néphagyományban. Csíkszereda, 2000
  • Hosszú utak megszomorodának. Archaikus népi imádságok, ráolvasók, szentes énekek Erdélyből és Moldvából. Budapest, 2003
  • Csíksomlyó ragyogása Csíkszereda, 2010

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Elhunyt Daczó Árpád-Ernő P. Lukács. RomKat.ro, 2018. október 16. (Hozzáférés: 2018. október 17.) (magyarul)
  2. ↑ P. Daczó Lukács-Árpád kitüntetése. Kriza János Néprajzi Társaság, 2012. március 30. (Hozzáférés: 2018. március 14.) (magyarul)

Források

[szerkesztés]
  • Romániai magyar ki kicsoda, 1997. Nagyvárad, 1996. Daczó Árpád (P. Lukács) szócikkét lásd 137. p. ISBN 973 97980 0 4
  • Magyar katolikus lexikon
  • Az erdélyi ferences rendtartomány sematizmusa. 1947. 80. o.
  • Új Ember Évkönyv 1991 (Beke György: Székely Mária papja)

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Daczó_Lukács_Árpád&oldid=26675731”